[ominégy]

És holnap utoljára láthatjuk a sejtelmes kézmozdulatokat,hallhatjuk a gúnyos nevetést és utoljára fúj varázsport a szemünkbe a madaras ember,hogy egyformán szépnek lássuk Bécset és Pécset.
Köszönjük a sok felejthetetlen órát Herr Pfeiffer! Ez a szerep nagyon a tiéd volt! Még sok ilyet kívánunk, őszinte szeretettel. :-)

Szerkesztve ominégy által: Tegnap, 11:04 52

[ladybyron]

A május hetedikei Veled, Uramról.

Zobor táltos szerepében Pirgel Dávid bizonyította újfent, hogy neki helye van a „nagyok” között, jobban mondva a nagyok között van a helye. Ha valaki egyik este egy dadogó, szeleburdi kamaszfiút, a másikon egy kicsit misztikus, baljóslatú vásári mutatványost képes egyformán hitelesen megformálni, hogy a harmadik este egy méltóságteljes szellemi vezetőt alakítson ugyanilyen hitelesen, aki egyetlen pillantással teremt csendet a színpadon, akkor annak már nem kell bizonyítania. A hangjából is új és új színeket mutat meg, és ez a prózájára is vonatkozik. Az Aba Sámuellel folytatott beszélgetésben olyan fojtott, halk, de kemény hangon szólt a nádorhoz, hogy egy pillanatra megállt a levegő.

[csubul]

Egy jegy eladó a júniusi Musicalpluszra.
Serbán Attila, Polyák Lilla, Tóth Attila, Bot Gábor, Pirgel Dávid, Fejes Szandra
június 10. 14:00
3.sor/8.szék, 3500 Ft.
csubul@gmail.com

[ladybyron]

egy kis összehasonlítás a múlt heti Benekről.

Sánta Laci és Pirgel Dávid Benje közül Dávidé a kidolgozottabb, bátrabb megformálás. Bátrabb, mert egyedi, nem az a Ben, aki elsőként eszünkbe jut. Sánta Laci Benje hibátlan, remek alakítás, hitelesen állítja elénk a mindenkit ijesztgető, mégis ártalmatlan falu bolondját, ahogyan azt elképzelnénk. Pirgel Dávid viszont a szerep mögé mert nézni, és nemcsak egy új és egyéni értelmezést nyújt, de alakításában ott van Ben múltja is. Egymás után látva a két megformálást, a különbség nagyon élesen látszik. A darab szempontjából nagyon fontos Ben és Én összjátéka. Sánta Laci és Szinetár Dóra, illetve Vágó Zsuzsi és Pirgel Dávid kettőse kevésbé működik, Laci Benjéhez inkább Zsuzsié illik, érthetőbb, hogy miért fordul el tőle Én kicsit tartva tőle a vallatási jelenet végén, ami viszont Dávid-Ben esetében nem igazán logikus. Szinetár Dórából viszont Dávid-Ben anyai érzelmeket csal elő, míg Laci Benje nem képes belőle ezt kiváltani. Sánta Laci a századik előadáson sok szempontból Pirgel Dávid alakítása felé közelítette a magáét, most azonban visszatért az eredeti értelmezéshez, ami mindenképpen szerencsés. Dávid Benjében pedig míg az előző előadáson a gyermeki lélek dominált, ezen az előadáson a tisztaság.

[ladybyron]

Az április 22-ei Rebeccáról.

Pirgel Dávid Ben figuráját képes volt eltávolítani a közhelyes, mindenkit ijesztgető falu bolondja sablonjától, és kivételesen árnyalt karaktert épített fel, érett művészi intelligenciáról tanúbizonyságot téve. Benje tiszta, szeretetéhes, szerethető, aki képes volt a maga egyszerű módján tisztességesnek maradni, noha számos alkalommal megalázhatták, kigúnyolhatták. Dávid gesztusai, mimikája, árnyalt hangi alakítása tovább finomodott az idő során, és minden előadáson máshova helyezi a hangsúlyokat, a mostani előadáson a szerethetőség és a gyerekesség dominált.

[Ditty91]

Idézés: ladybyron - Dátum: 2012. május 02. - 09:03:02

OFF

Lilla sokakl jobb, én is sokkal jobban örültem volna neki, ebben nincs vita. Ettől még VÉ-tól is elhittem, hogy ő Stefánia. A szövegtévesztéssel általában engedékeny vagyok, ilyen gyakran előfordul, a lényeg az, hogy a színész "kijöjjön" belőle. A prózája, prózai hangsúlyozása a tavalyi előadáshoz képest sokat javult, akkor nagyon gyenge volt.

ON

Tavaly nem láttam, még csak ez volt az első előadásom a művésznővel. De ha így történt volna akkor biztosan én is dicsértem volna (mert a pozitív változásokat én is mindig díjazom )

[ladybyron]

Idézés: Ditty91 - Dátum: 2012. május 02. - 08:12:48

A prózája se tetszett, többször szöveget tévesztett ami számomra feltűnő volt és így egy picit a történetből is kizökkentem(mert Dénes is tévesztett egy sort a Holnap hídjában de az nem volt feltűnő, csak aki ismeri a dal szövegét az vehette észre) és a hangsúly se volt a helyén. Talán mert láttam youtube-on az Opis előadást és Lilla sokkal jobban tetszett, nem tudom.

OFF

Lilla sokakl jobb, én is sokkal jobban örültem volna neki, ebben nincs vita. Ettől még VÉ-tól is elhittem, hogy ő Stefánia. A szövegtévesztéssel általában engedékeny vagyok, ilyen gyakran előfordul, a lényeg az, hogy a színész "kijöjjön" belőle. A prózája, prózai hangsúlyozása a tavalyi előadáshoz képest sokat javult, akkor nagyon gyenge volt.

ON

[ladybyron]

Idézés: Ditty91 - Dátum: 2012. május 02. - 08:12:48

Várhelyi Éva

Várhelyi Éva, és nem Vári Éva, köszönöm a javítást, és elnézést mindkét művésznőtől.

[ladybyron]

Idézés: Petrucc - Dátum: 2012. május 02. - 06:11:38

LB, köszi a beszámoló(ka)t, ismét nagyon élvezetes volt olvasni.
Rudolf kapcsán csak egy dolog van, amiben nem értek egyet. A Stefániával való jelenet utáni hangot mindig így éneklik.

Köszi szépen.

Azt a hangot Dénes félhanggal alulintonálta, sajnos, az volt vele a gond. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az egyik legjob előadás lehetett, mert nagyon erős előadás volt.

Szerkesztve ladybyron által: 2012. május 02. - 08:24:48

[Ditty91]

Én is voltam Rudolfon. Dénes szerintem nagyon jó volt, bár tényleg picit fáradtnak tűnt, de nekem nagyon tetszett. Annában sem csalódtam, most is nagyon hiteles Mária volt. Stubendek Katalint egyre jobban a szívembe zárom, tökéletes Larisch volt. Dávidot most láttam életemben először. Nagyon vicces volt, mert először bejött, aztán mikor közölték, hogy 25 percet késik az előadás kiment, és mikor másodszor bejött kapott egy kis tapsot, meglepődve kinézett a nézőtér felé, s mintha mi se történt volna, ment tovább Tetszettek a dalok, hiteles volt a szerepben. Teljesen Pfeiffer volt. Örülök, hogy őt is láthattam ebben a szerepben, látszott, hogy nagyon szereti Nekem Várhelyi Éva annyira nem tetszett. A prózája se tetszett, többször szöveget tévesztett ami számomra feltűnő volt és így egy picit a történetből is kizökkentem(mert Dénes is tévesztett egy sort a Holnap hídjában de az nem volt feltűnő, csak aki ismeri a dal szövegét az vehette észre) és a hangsúly se volt a helyén. Talán mert láttam youtube-on az Opis előadást és Lilla sokkal jobban tetszett, nem tudom. Pedig próbálok nem összehasonlítani senkit senkivel. Szécsi Máté nagyon jó és hiteles Ferenc József volt, már a múltkori előadáson is megtetszett az alakítása. Összességében nagyon tetszett az előadás, örülök, hogy ismét láthattam most néhány más színésszel is, de kicsit szomorú is vagyok, mert ez volt az utolsó Rudolfom

[Petrucc]

LB, köszi a beszámoló(ka)t, ismét nagyon élvezetes volt olvasni.
Rudolf kapcsán csak egy dolog van, amiben nem értek egyet. A Stefániával való jelenet utáni hangot mindig így éneklik. De nem csak Dénes, hanem Árpi is, szerintem ettől teljesen átjön az a kétségbeesés, aminek ott át is kell jönnie. Egyébként abban igazad van, hogy Dénes kicsit mintha fáradtabb lett volna, ettől függetlenül nekem ismét nagyon tetszett, és az eddigi 17 Rudolf előadásom közül ez a vasárnapi az egyik legjobb volt.

[ladybyron]

És a Rudolf-beszámoló, azaz a topikhoz illően hommage á Herr Pfeiffer.

Abban a szerencsében volt részem, hogy majdnem egy év után újra megnézhettem a pécsi Rudolfot. Az első alkalom óta készültem rá, de a színház nem nagyon gondolt a nem pécsi nézőkre, és nem tett be hétvégi előadásokat, legalábbis nem a számunkra előnyös szereposztásban. Így tényleg szerencse és ünnep volt újra megnézni a darabot, ami most az első előadásnál is jobban tetszett. A darab története és zenéje is meggyőzött, szerencsésnek tartom, hogy nem európai, pláne nem az egykori Monarchia kultúrköréhez tartozó, hanem egy amerikai szerzőpáros nyúlt a témához, ami bizonyos objektivitást kölcsönöz a darabnak. Nagyon jól kezelik a Monarchia politikai feszültségeinek bemutatását, illetve a „kedélyes Bécs” felszíne alatt rejtőző brutális, bigott, velejéig romlott és kispolgári Bécs világának bemutatását is. Somogyi Szilárd rendezése, ha nem is a legizgalmasabb színházi rendezés, amit valaha láttam, mégis meggyőző, Rudolf modern, dzsekis lázadóként cseppen bele a bécsi bálba, ahol megállt az idő, amit a túl szép, idealizált jelmezek jelképeznek, ahogy az ideálisnak szánt koronahercegné is végig szép, majdnem korhű jelmezeket visel. Brutális és sokkoló, mégis gyönyörű jelenet Mária vetélésének ábrázolása, szépen megkomponált a zárójelenet, és jó ötlet, ahogy egyfelől nyitva hagyja a gyilkosság/öngyilkosság, az esetleges tettes(ek) kilétének kérdését, mégis Pfeiffer, aki egyszerre misztikus figura és a kispolgári Bécs maga lesz a bűnbak – vagy a rendező értelmezésében, vagy a hatalom reakcióját sejtetve.

A pécsi színészek, énekesek ismét meggyőztek arról, hogy ezeknek az embereknek nagyon is helyük lenne a pesti színpadokon is, Szécsi Máténak például az Opera színpadán is. Szerencsére, őt operában, még ha az Operettszínház színpadán is, láthattuk a Gianni-előadásokon. Szép, zengő basszus hang, nagy vivőerő, és méltóságteles jelenlét, ideális választás a Monarchia egységét és a Habsburg Birodalom több száz évét megtestesítő Ferenc József császár szerepére, aki azonban a lelke mélyén nem is annyira császár már, hanem maga is a Monarchia végnapjainak szimbóluma, egy bürokrata. A másik (bár nem pécsi) operista, Vári Éva sem vallott szégyent. Tavaly jobban tetszett a hangi teljesítménye, most kicsit mattnak, levegősnek tűnt a hangja, de a játéka és a prózája érezhetően javult, kicsinyessége ellenszenvessé tette Stefániáját, sebzettsége, elhagyatottsága együttérzést keltett, végül, minden méltóságából kivetkőzve elveszítette a néző együttérzését. Való igaz, Polyák Lilla erőteljesebben, szenvedélyesebben és árnyaltabban alakította Stefániát, de Vári Éva produkciója hiteles volt.

A pécsi színészek közül a tavalyi év nagy felfedezése Götz Attila és Stubendek Katalin volt számomra, akiknek teljesítménye most is lenyűgöző volt. Götz Attila Scarpiába hajó Taaffeja hátborzongató elegye a nagyformátumú, intelligens birodalmi politikusnak és az utasításokat teljesítő bürokrata kispolgárnak, akiből, amint megteheti előtör a nyers brutalitás, legyen szó Máriáról vagy Rudolfról, kéjjel él vissza hatalmával. Erős, egészségesen nyers hangja, hangi alakítása tökéletesen simul bele ebbe a szerepértelmezésbe. Stubendek Katalin elegáns Larisch grófnő, minden gesztusáról elhiszem, hogy egy bécsi arisztokratáé, a hangja egyedi színű, bársonyos, és kiválóan bánik vele, neki köszönhetően Larisch grófnő jelenete az előadás egyik legkatartikusabb pontja.

Kocsis Dénest még nem láttam nagyszínpadon, főszerepben, a tegnapi Rudolf volt az első tapasztalatom. Kicsit zavarban vagyok, mert azt ugyan nem állíthatom, hogy csalódást okozott, azt sem, hogy ne lett volna kielégítő vagy hiteles, csak éppen nem hozta azt, amit vártam volna a Tavaszébredés után, nem volt képes elvarázsolni, elmaradt az „aha!”-élmény. Itt-ott megcsillant, főleg a végén, az Értem születtél és a finálé alatt, és néha nagyon szépen énekelt. A hangszíne nagyon tetszik, bársonyos, szép középlágéja van, de a magasságai egyre kevésbé szólalnak meg, mintha szűkülne a torka, ahelyett, hogy megnyílna felfelé, a Stefániával közös jelenet végén az erőltetéstől csúnyán is szólalt meg egy magasság. A játéka kicsit jobban tetszett, mint MÁZS-é, elhittem, hogy bizonytalan, keresi a helyét, de mindent egybevéve MÁZS még mindig jobb Rudolf. Dénesnek hiába van önálló személyisége, ami a Raktárban érvényesül, a nagyszínpadon még egyszerűen nem jött át a zenekari árkon. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, még sokat kell fejlődnie, tanulnia, ahogyan a magasságain is keményen kell dolgoznia. Dénes példájából is látszik, hogy önmagában a jó képességek (hang, intelligencia, játék, személyiség) megléte is kevés lehet, és rengeteg munkát igényel, hogy érett, nagyszínpadra való művész váljon valakiből (hát még ha ezekkel valaki nem is rendelkezik).

Új, nagy felfedezés viszont Györfi Anna. Már a youtube-os felvételeken is felfigyeltem rá, és bebizonyosodott, hogy ő az a színész-énekes, akinek képességeit az audovizuális technika nem feltupírozza, hanem kicsit visszanyomja. Annál is erősebb, érdekesebb színészegyéniség, mint ahogy a videók mutatták, pedig az sem volt kevés, a hangja pedig még szebb, tisztábban csengő. A játéka kicsit talán lehetne felszabadultabb, néha még elnagyolt az alakítása, de az első perctől az utolsóig hiteles az öntudatos, szerelméért, boldogságáért harcoló fiatal nő szerepében. Mária két dalát tökéletes technikával, hangi biztonsággal énekelte. Teljesen egyenrangú alakítást nyújtott Vágó Bettivel. Különösnek tartom, hogy Anna, aki operettes nevelés, nem fért be a társulatba.

Pirgel Dávid Pfeiffere az elmúlt évben is tudott hova fejlődni, tavaly "csak" nagyon hangsúlyos volt a jelenléte, és inkább manipulálta az eseményeket, most viszont egyértelműen és határozottan irányította. Nemcsak erőteljesebb lett a figura, de árnyaltabb is, hol élvezte a helyzetet, és szórakoztatatta a hatalom (mint a bordélyházi jelenetben), hol megrendült vagy éppen összeroppant az általa is befolyásolt tragédia súlya alatt. Hol macskaszerűen lopódzva, hol pókként hálóját szőve figyeli-lesi az eseményeket, máskor pedig a madaras ember vészjósló halálmadárként tornyosul mások fölé. Egyszer határozott és parancsoló, másszor kedves és vonzó, egyszer aljas és rossz szándékú, másszor segítőkész és együtt érző. Az a mód, ahogyan a színpadot végig uralja, amikor színen van, maximálisan érett személyiségre vall. A hangi ábrázolás pedig tökéletesen egészíti ki a gesztusrendszert és a mimikát, mivel hangja egyszerre lágy és erős, ezeket a színeket bátran váltogatja, és a hajlékony és könnyed magasságokhoz az immár izmosabbá vált alsó és középlágé is felzárkózott.

A pécsi Rudolf-előadás nagyon más, mint a pesti volt, de egyáltalán nem marad el mögötte, és nagy kár, hogy májusban kerül utoljára színre. Amennyiben igazak a hírek, hogy a Thália Színház a jövő évadtól vidéki előadásokat szeretne bemutatni, akkor talán a Rudolf-előadás vendégül látását is számításba vehetné.

Szerkesztve ladybyron által: 2012. május 02. - 00:02:55

[ladybyron]

Tavaszébredés-beszámoló. Ma még jövök a vasárnapi Rudolffal, ami gyönyörű előadás volt, és újra elvarázsolt.

A Tavaszébredés-„szériák” szokásos menetrendjétől eltérően az áprilisi előadásokon már az első előadás is nagyon erőteljesre sikerült, és csak kevés hibát lehetetett felfedezni, ezek is inkább olyan tévesztések voltak, amiket csak az vehetett észre, aki jól ismeri a darabot. Mivel az első előadás is nagyon intenzívre sikerült, ezért az volt a kérdés, hogy a másodikon sikerül-e ezt felülmúlni, és ha igen, hogyan. Kevéssel ugyan, de végül sikerült a bravúr, az elején a humorosabb részeket pörgették fel sok improvizációval, és míg az első előadás vége megrendítőbb volt, a másodiké sokkolóbb.

A kisebb szerepekben Jenes Kitti, Czigány Judit változatlanul maximális koncentrálással és jelenléttel igyekeznek teljesíteni a hálátlan feladatot, hogy a darab legkevésbé fajsúlyos karaktereit élettel töltsék meg, és változatlanul Czigány Judit boldogult jobban a feladattal. Hangja és egyénisége is átütőbb. A fiúk közül Heisz Krisztián játéka élénkebb volt, mint eddig bármikor, Kádár Szabolcs pedig egyre magabiztosabb Otto stréber és idegesítő karakterében. Zádori Szilárd hangilag kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt előadásról előadásra, és remek humorával, szeretetre méltó egyéniségével tűnik ki. Nagyon örültem, hogy Hanschen szerepében mindkét alkalommal Petróczi Gábort láthattuk, aki nemcsak Gulyás Balázshoz képest nyújt erősebb alakítást, hanem önmagát is képes felülmúlni. Árnyaltabb és gazdagabb, jó értelemben szemtelenebb és gátlástalanabb az alakítása, így hitelesebb „csábító”, és a hangja, az éneklése is egyre magabiztosabb, kifinomultabb. Simon Panna Marthaja váratlanul emelkedik ki a mellékszereplők sorából, hogy dalával egyértelműen tragikus irányba fordítsa a darab addig még inkább komikus jellegét. A dalban, amely Ilse belépésével duetté válik, az addig esetlen, furcsa kislány különcségének oka ekkor nyer magyarázatot. Az átmenetet Panna érett színésznőre valló módon oldja meg, hangilag pedig nem kevésbé meggyőző.

Moravszki Enikővel kapcsolatban az utóbbi néhány előadáson úgy éreztem, hogy elmozdult a holtpontról, és sokkal meggyőzőbbé vált az alakítása. Ez a jó irány folytatódni látszik, az eddig zavaró modorosságok, manírok szép lassan tünedeznek el, ezzel párhuzamosan a különböző szerepek is kezdenek élesen elválni egymástól, ami hitelesebbé teszi szerepformálását. Angler Balázs karaktereinek esetében az elnagyoltság soha nem is merült fel, már az általam látott első előadáson is a legkülönbözőbb arcát villantotta fel a kisszerű és középszerű emberek hatalmi visszaéléseinek, amely szerep fokozatosan uralkodik el a rövidebbet húzó színészen. Ezen a ponton Balázs érett és tökéletesen átélt alakítása veszélyes határokat feszeget, mert nagyon vigyáznia kell, hogy ne sérüljön saját személyisége. Az első előadás végén úgy tűnt, hogy a szerep különösen megviselte, a második végén a temetői jelentben viszont több agressziót éreztem alakításában, és talán ezért egy kicsit kevésbé látszott megviseltnek.

Fekete-Kovács Vera színészileg egyre magabiztosabb, meggyőzőbb, viszont az énektudása ingadozóbbnak tűnik. A hangja minden előadáson nazálisabb, miközben egyes magasságoknál ez a nazalitás szépen eltűnik. Keresi a hangját, valószínűleg ennek köszönhető, hogy időről időre más helyen szólal meg, de az arcüreg, az orr nem a megfelelő hely, nem is szép az így képzett hang, és nem is egészséges hosszú távon. A hang pedig önmagában sokat ígér, mert a matéria szép, és amikor jó helyen szólal meg és megnyílik, akkor nagyon kifejező. A második előadáson annyiban jobb volt a helyzet, hogy a nazalitás mellett nem volt feszes a torka is, ellentétben az első előadással.

Vágó Zsuzsi egyik legjobb szerepe Ilse. Igaz, „mennyiségét” nézve nem főszerep, viszont a szerep súlyát, a hálás szólamot tekintve annál fontosabb, és ebben a szerepben Zsuzsi megdöbbentő drámai erőről tesz tanúbizonyságot, ami hangi kifejezőerejében koncentrálódik. A Szentivánéji-előadásokon tapasztalt rossz beidegződéseit most alig lehetett érezni. A Bíbor csodák önmagában is a darab egyik fénypontja lenne, de VZS előadásában mindenképpen azzá válik, a Zord tél támad, és általában az Ilse-Moritz jelenet pedig Zsuzsinak és Dávidnak köszönhetően kulcsjelenetté válik abban az értelemben, hogy ha egy-két részt kellene kiválasztanom egy ajánlóhoz, nagy valószínűséggel ez lenne az egyik.

Kocsis Dénes Melchiorként az első este elmélyültebb és drámaibb hatást keltett, a második este viszont a darab első felében a szerep humoros oldalát emelte ki, sokat improvizált, talán éppen az előző estét ellensúlyozandó, amikor ő is megrendültebbnek tűnt a megszokottnál. Ugyanakkor ezt követően kicsit leült a játéka, és csak a Tovatűnt, csak tovaszállt közben javult fel újra, ami így az előző estéhez képest halványabbra sikerült. A hangja is rendben volt, szépen, erőteljesen szólnak a középhangjai, a magasságokkal ez első alkalommal jól boldogult, a második este éreztem némi bizonytalanságot.

Pirgel Dávid alakítása Balázséhoz és Déneséhez hasonlóan az első este különösen megrendítő és megrázó volt, míg a második estén a darab első felében ő is alaposan kivette a részét az improvizálásból. A zongoristától kapott kicsit nagyobb taslit nagyon Moritzhoz illően reagálta le, egy pillanatra sem zökkenve ki a figurából. A holdkóros, szétszórt, vihogós kamaszfiúból döbbenetes erővel lényegült át megalázott és magára hagyott gyerekké, akinek jönnie, hogy soha nem volt otthona, és aki nem lát maga előtt más lehetőséget, csak az öngyilkosságot. A darab másik kulcsjelenetei, Moritz és Ilse kettőse, illetve Moritz öngyilkossága mellett a temetői jelenetben is különösen sokkoló volt a játéka, különösen az első este, a hangja mindkét este szépen szólt, a második este a magasságoknál nem volt érezhető az a minimális forszírozás sem, ami az első este még igen.

A Tavaszébredés az az előadás, amelyben az elmúlt másfél évben, mióta először láttam, nem tapasztaltam üresjáratokat. Ez nagyrészt köszönhető annak a szereplőgárdának, amely hasonlóan az előttük lévő harmincas generációhoz képes átlényegült, elkötelezett játékra, saját, erős személyiséggel rendelkezik, amely egyes embereknél már szétfeszíti a Raktár kereteit, másoknál még alakul, és rendelkeznek a szükséges képességekkel is. Nem kell messzire menni énekes-színészekért, csak néha belekukkantani ebbe az előadásba.

[Timcsike]

Sziasztok!

Vannak ELADÓ jegyeim az alábbi előadásokra és szeretném a figyelmetekbe ajánlani, egy kis kikapcsolódás gyanánt!
Ha érdekel bármelyik, bátran szóljatok: szekszardi.timea@yahoo.com
vagy: 0620-581-48-29
Ha egyéb kérés is felmerülne, akkor is nyugodtan írjatok!

- Miss Saigon

• 2012. június 29. 19:00
Fsz. jobb old. 5. sor, 5-6-os székek
(6400ft/db)

- Koldusopera
• 2012. június. 6. 19:00 Thália Színház
Erk. páholy jobb old. 2. sor, 1-2-es székek
(2100ft/db)

- Szenivánéji Álom
• 2012. május 29. 19:00
Fsz. bal old. 8. sor, 8-9-es székek
(4600ft/db)

- Szépség és a Szörnyeteg
• 2012. május 13. 19:00
Fsz. bal old. 10. sor, 7-8-as székek
(4000ft/db)

• 2012. június 1. 19:00
Fsz. jobb old. 5. sor, 5-6-os székek
(4600ft/db)


- Rebecca
• 2012. május 8. 19:00
Fsz. bal old. 15. sor, 3-4-es székek
(2500ft/db)

• 2012. június 16. 19:00
Em. jobb old. 5. sor, 4.,5.,6-os székek
(2200ft/db)


- Szép Nyári nap- Neoton Musical
• 2012. május 22. 19:00
Fsz. bal old. 7. sor 4-5-ös székek
(4600ft/db)


• 2012. június 13. 19:00
Fsz. jobb old. 15. sor, 13-14-es székek
(2500ft/db)

- Rómeó és Júlia
• 2012. június 20. 19:00
Erk.oldalülés jobb old. 5-6-os székek
(2200ft/db)

• 2012. június 20. 19:00
Fsz. bal old. 6. sor, 19-20-as székek
(5700ft/db)

• 2012. június 23. 19:00
Fsz. jobb old. 7. sor, 9-10-es székek
(5700ft/db)

- A Csárdáskirálynő
• 2012. május 19. 19:00
Em. jobb old. 3. sor, 1-2-es székek
(2000ft/db)

• 2012. május 19. 19:00
Em. jobb old 4. sor, 3-4-es székek
(1400ft/db)


- Cigányszerelem

• 2012. május 24. 19:00
Fsz. bal old. 12.sor, 17-18-as székek
(2600ft/db)

[ominégy]

Vasárnap 17 órakor RUDOLF Pécsen.
Még kétszer láthatjuk Herr Pfeiffert!

[annafahej]

Sziasztok!

Van 1 db eladó jegyem a ápr. 20-ai (péntek) Szentivánéji álomra.
Fsz. 2. sor 2.szék, 5.500 Ft

Elérhetőségeim: annafahej@gmail.com vagy 06 30 380 28 64

[fictio00]

link

Szavazzunk:)

[ladybyron]

Egy kis Zobor-reflexió a bemutatóról.

Pirgel Dávid egy ideje már annyira érett színpadi egyéniség, hogy az első előadáson komplex alakítással képes színpadra lépni, amit onnantól kezdve árnyalhat, formálhat. Végre nagyszínpadon, az anyaszínházában is komolyabb énekelni valót kapott, és a szépen erősödő közép- és mély regiszter is megszólalhatott. Maga a szerep különleges mivolta miatt sok lehetőséget rejt, ám magában rejti a túljátszás veszélyeit is, de Dávid biztos ízléssel kerüli el a csapdákat. A piros kontaktlencse ellenére nem válik mindenható varázslóvá, hanem egy identitásáért küzdő jóindulatú és méltóságteljes szellemi vezetőt látunk, aki vagy rendelkezik természetfeletti képességekkel, vagy nem, de elhisszük neki, hogy igen.

Szerkesztve ladybyron által: 2012. április 09. - 19:12:19

[fictio00]

Idézés: arwen.78 - Dátum: 2012. április 06. - 20:01:29

Pécsett a RUDOLF az utolsó előadásaihoz érkezett
Szereposztás szerint Dávid a következő napokon játszik még benne:
április 29. 17 óra
május 23. 19 óra
Aki még nem látta Pfeifferként, ne hagyja ki, aki meg látta, az sem
link

jaj ne is mondd

[ominégy]

Zobor táltos! :-)

link