[Christa]

Idézés: m.detti0303 - Dátum: 2012. március 09. - 15:00:14

Szörnyen messze van még!!! Lényeg, h megyünk!!!!

Sajnos igen ! Repülhetne egy kicsit az idő

[m.detti0303]

Idézés: Christa - Dátum: 2012. március 09. - 14:44:47

Lehetne már 29.-e

Szörnyen messze van még!!! Lényeg, h megyünk!!!!

[Christa]

Idézés: m.detti0303 - Dátum: 2012. március 09. - 11:46:08

Ápr. 29. 17:00 Rudolf

Lehetne már 29.-e

[m.detti0303]

Ápr. 29. 17:00 Rudolf

[Petrucc]

Idézés: arwen.78 - Dátum: 2012. március 01. - 16:55:53

Minden egyes szavaddal egyetértek.

Én is...

[arwen.78]

Színházak éjszakája - 2012. március 31.
Az Operettszínház társulatának éjszakai dalparádéja:
22.00-22.45:
Szabó P. Szilveszter, Füredi Nikolett, Feke Pál, Siménfalvy Ágota, Oszvald Marika, Szabó Dávid, Náray Erika, Pirgel Dávid, Kocsis Dénes

Szerkesztve arwen.78 által: 2012. március 01. - 17:43:53

[arwen.78]

Minden egyes szavaddal egyetértek.

[ominégy]

Ismerek néhány embert akit hóesés,jégeső,földrengés és egyéb természeti katasztrófák(hogy stílusosak legyünk:zivatar,szökőár hurrikán) sem tarthat vissza, ha Pécsen a Rudolfot játsszák kedvenceivel. .
Ha földrengés és szökőár nem is volt,de kedden délután a vonaton,elnézve a hóvihart, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy egész biztosan normálisak vagyunk,hogy elindultunk ilyen időben. És izgultam, hogy akik kocsival mennek,beleértve a szereplőket is rendben odaérjenek.De végül is megkönyörült rajtunk az idő és estére már "csak" eső esett.
Az előadás pedig bőven pótolt minden izgalomért. Tudom, hogy a szereplők mennyire szeretik ezt a darabot. De most valahogy ez a játékukon is érezhető volt és ez nagyon élvezetessé tette az előadást.
Kezdve Herr Pfeiffer különlegesen jól sikerült sminkjénél és befejezve a Rudolfot játszó Kocsis Dénes szinte gyermeki öröménél az utolsó tapsrendnél.
A gyönyörűen énekelt dalok,a drámai csendek, hatalmas ív amit a címszereplő bejár az előadás kezdetétől a végéig.Kocsis Dénes Rudolfja is nagy fejlődésen ment át az elmúlt évben.Úgy tudott megkomolyodni,hogy megtartotta a lázadó kamasz egyéniségét. Most valahogy különösen erősnek éreztem Ferenc József és Rudolf ellentétét,azoknál a jeleneteknél pisszenés nem hallatszott a nézőtéren,mintha mindenki visszatartotta volna a lélegzetét.Szécsi Máté és Dénes tökéletes páros erre a szerepre.
Vetsera Mária esetében mindig sajnálom amikor nem Bettit látom és mindig nagyon örülök Annának. Gyönyörűen szárnyaló hang mindkettőjüké, őszintén szólva ez az a szerep amiben bármelyiküket látom csak jók tudnak lenni. (Kivéve az első felvonás utolsó jelenetét.Azt a dalt bármilyen gyönyörűen éneklik is,az bennem már egy másik hangon szól.Egy ideje. :-)))
Larisch grófnő,mint mindig, magabiztos játékával és szép hangjával tud lenyűgözni.
Várhelyi Éva Stefániája, most tetszett. Egyedül a korkülönbség teszi kicsit zavaróvá a helyzetet,de színészileg most nem lehetett egy szó kifogásom sem. Tökélestesen játszotta a megalázott, sértett, de mégis hatalma tudatában lévő asszonyt.
A keddi előadásnak nagy hiányossága volt Taffe szerepe.Mondhatnám az egyetlen hiányossága.A szerep el volt játszva,korrekten,hiba nélkül. És lélek nélkül.Én legalább is így éreztem.Elnézést Ottlik Ádámtól, de ebben a szerepben senki nem pótolhatja számomra Götz Attilát.Ő olyan pluszt tud hozzáadni ehhez a szerephez és ezáltal az előadáshoz is amit senki más és ezáltal teljesen egyedivé teszi.(beleértve az általam ismert Taffékat, Földes Tamást vagy Homonnay Zsoltot)
És hát Pirgel Dávid. :-)
Az ő játékán kedden egyszerűen átlátható volt,hogy örül neki,hogy két és fél hónap után újra felveheti a foltozott kabátot és belebújhat Herr Pfeiffer bőrébe. Minden mozdulat,minden hang, minden jelenlét a helyén,tökéletesen megkomponálva.
És a mosolygós, kedves fiatalember két és fél órára átalakul,komoly,gúnyos, gonoszkodó, furcsa alakká. Én ezt érteném a jutalomjáték kifejezés alatt.Jutalom a színésznek aki szereti a szerepet és jutalom a nézőknek akik egy szívvel-lélekkel eljátszott produkciót kapnak.
Lehet elfogultsággal vádolni,elfogadom hogy az vagyok.De ebben a szerepben annyira tökéletesnek látom,hogy csak remélni tudom lesz még módja eljátszani akkor is, ha lejár a pécsi szerződés.
Ami bizony lassan közeleg. :-(( Már csak 6 előadás lesz.(
Márciusban egy különleges előadás lesz,remélem sikerül eljutnom rá.Ezúttal Götz Attila lesz Rudolf.)
Az egyetlen panasz a hangosítással szemben merült fel. Valamiért nem mindig sikerült tökéletesen. És a zenekar kicsit túl volt hangosítva. Egyetlen mentségük a hangtechnikusoknak,hogy a Nemzet hív c. dalnál Herr Pfeiffer szólóját jobban kihangosították mint a zenekart, így fantasztikusan hangzott.Na ez volt az a pillanat mikor megnéztem a csillárt hogy a helyén maradt-e? :-)))
Szívből köszönjük az összes szereplőnek hogy ilyen csodálatos előadásban lehetett részünk és reméljük az áprilisi előadások között lesz már hétvégi és délutáni is a messze lakókra való tekintettel.:-)

Szerkesztve ominégy által: 2012. március 01. - 09:20:16

[Kameo]

Idézés: Kameo - Dátum: 2012. február 27. - 14:07:13

ELADÓ!

REBECCA 2 db 03.06. KEDD 6. sor 15-16.

V. Zsuzsi, Szabó.P., Janza K, Pirgel D.

zinanita@freemail.hu
30/723-8861

[ominégy]

Holnapután! :-)

[ladybyron]

Tavaszébredés-beszámoló. Talán a tél is veszi végre a lapot.

Úgy látszik, ezen a héten a színház több előadására is az volt jellemző, hogy a többiek gyengébb teljesítményét egy másik főszereplőnek kellett ellensúlyoznia, és szerencsére ahogyan a Rebecca esetében, úgy ezen az előadáson is volt valaki, aki képes volt hátán vinni az előadást, és elérni, hogy katartikus élménnyel távozzunk. A Tavaszébredésen ez a valaki Pirgel Dávid volt, akinek képességeiről sokat elárul, hogy képes erre a bravúrra is. Sajnos betegség miatt a pénteki előadás elmaradt, pedig tapasztalataim szerint a második előadás szokott igazán erős lenni. A csütörtöki előadáson megismétlődött a januári és az októberi eset, kicsit erőtlenül kezdődött, és később pörgött fel az előadás, és minden esély megvolt arra, hogy másnap egy újabb kimagasló előadást láthassunk.

A kisebb szerepekben Jenes Kittinek és Czigány Juditnak nincsen túl sok lehetősége, hogy a képességeikből sokat mutassanak, de miként az előző két alkalommal, most is Czigány Judit tudott többet kihozni saját szerepéből. A közös éneklések közben az ő hangja jobban kiemelkedett, és a színpadi jelenléte is erősebb, és annak ellenére, hogy csak másodéves, magabiztosabbnak tűnik Kittinél. A fiúknak kicsit könnyebb a dolguk, a kisebb szerepekben is több lehetőség rejlik, Heisz Krisztián azonban változatlanul haloványabb, míg Kádár Szabolcs remekül eltalálta a kicsit ellenszenves stréber figuráját. Zádori Szilárd kedvesen szeleburdi és, naiv Ernst, ő is kiaknáz minden lehetőséget, amit csak a szerep lehetővé tesz számára. Ugyanez változatlanul nem mondható el Gulyás Balázsról, aki változatlanul nem képes arra, hogy egy markáns, hangsúlyos személyiséget faragjon Hanschenből, pedig ez fontos lenne a csábítási jelenet miatt. A lányok közül, Wendla és Ilse szerepe mellett Marthaé a legfajsúlyosabb karakter, a Mit rejt sok csúf éjjel? A darab első nagy drámai csúcspontja. Simon Panna ezt képtelen elhibázni, és nemcsak azért nem, mert profi, hanem azért sem, mert ezzel a profizmussal nem elégszik meg, hanem minden egyes alkalommal valódi tragédiát él meg és ad át a színpadon.

Moravszki Enikő az utóbbi előadásokon egyre kevésbé modoros, és mintha a különböző szerepeket is jobban szétválasztaná, jobban mer használni hangi eszközöket, gesztusrendszere is jobban elkülönül. Angler Balázs alakítása visszafogottabb volt, aminek egy ponton örültem. A temetői jelenetben most nem szakadt el annyira cérna, mint a legutóbbi alkalommal, amikor ijesztő (és ijesztően jó) volt az átváltozása/visszaváltozása. Ugyanakkor az egész előadáson visszafogottabb volt, tőle szokatlan módon, és emiatt hiányérzet maradt a nézőben.

Fekete-Kovács Vera ellenben nem az „első előadásos” formát hozta, az első perctől helyén volt a játéka és hangilag is jó állapotban volt. Szerencsére a Vágó Bettit idéző reflexeket egyre kevésbé érzékelem rajta, viszont a hangképzésében mindig is jelenlévő nazalitás mintha erősödne. Nem árt a helyére tenni a hangját, mert ez a nazális színezet csúnyává teszi a hangját, amely eredendően egyáltalán nem lenne csúnya. A játéka mostanában kezd megérni annyira, hogy képes legyen kiegyensúlyozott teljesítményre, sokkal felszabadultabb, és merészebb is.

Kocsis Dénes kimondottan rossz formában volt. Ez nem is annyira a hangi teljesítményén volt érezhető, mint a játékán. Enervált és vérszegény volt, jobbára csak lézengett a játéktérben, láthatóan kimerült volt, talán bujkált is benne valami (remélhetőleg azóta rendbe jött). A hangján kevésbé lehetett észrevenni, csak a Tovatűnt, már tovaszállt végén azok a kényes magasságok nem sikerültek, egy-két csúnyább falzett is becsúszott.

Az egyik főszereplő gyengélkedését és a másik visszafogottabb teljesítményét két szereplőnek kellett ellensúlyoznia. Az egyik Vágó Zsuzsi volt, akinek ahhoz túl kevés a „screentime”-ja, hogy érdemben sokat tegyen az egész előadás felpörgetéséért. Abban a három jelenetben, amiben övé az egyik főszerep, egyértelműen felerősödött az előadás. A Marthaval közös dalban talán egy kicsit ő is visszafogottabb volt, de a Moritzcal közös jelenet megint az előadás abszolút csúcspontja lett, részint Zsuzsinak köszönhetően, és a Bíbor csodák furcsa katarzisával együtt sikerült olyan szintre emelni az előadást, hogy összességében megint hatalmas élményt jelentett.

A legnagyobb feladat azonban Pirgel Dávidra hárult, aki a legnagyobbakhoz hasonlóan nemcsak derekasan helytállt, de úgy felpörgette az előadást, hogy a végére semmilyen hiányérzetünk nem maradt, és ismét katartikus élményben lehetett részünk. Vitathatatlanul a Moritz-Ilse kettős volt a csúcspont, valamint Moritz öngyilkossága. Dávid sem elégszik meg a kényelmes rutinnal és a profizmussal, mindig kétszáz százalékot teljesít, és mindig saját, előző teljesítményét igyekszik felülmúlni. Sikerrel. Az Ilse-Moritz kettősben, az öngyilkossági jelenetben mutatott megrendítő átélést, a sebzettséget, a magányt és az angyalokba vetett gyermeki hit tisztaságát újra és újra képes fokozni, kérdés, hogy még hova. És kérdés, hogy ama „maradj!”-ok reménytelen könyörgése hova fokozható. Ez az erős drámai véna ugyanakkor csak a szerepformálás egyik oldala, az első felvonás elejének holdkóros kamaszának hebehurgyaságát ellenállhatatlan humorral jeleníti meg, és ezen az előadáson többet improvizált, játszott, érzékelve a többiek indiszponáltságát. Mivel a hangja remek állapotban volt, minden adott volt ahhoz, hogy mindenekelőtt Vágó Zsuzsi segítségévek egy megrázó előadást varázsoljon egy gyengébben induló estéből.

[ladybyron]

Idézés: ladybyron - Dátum: 2012. február 18. - 21:47:20

Jó volt látni Pergel Dávidot Ben szerepében –

Pirgel. Bocsánat.

[ladybyron]

A február hetedikei Rebeccáról.

Jó volt látni Pergel Dávidot Ben szerepében – a Sánta Laci iránti tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy a századik előadás után, amikor is Dávidot nélkülöznünk kellett, nagyon vártam ezt az előadást, mert akkor, 27-én bizony nagyon hiányzott. Dacára annak, hogy Laci sok szempontból átvette Dávid szerepértelmezését, mert éppen ezáltal nem az volt az igazi Ben, semmilyen szempontból sem. Kell ez a tisztaság, egyszerű tisztesség, ami ezt a szeretetre vágyó fogyatékos figurát erkölcsileg magasan a „tökéletes” Rebecca fölé emeli. És kell ez a hajlékony, árnyalatokban gazdag hang, szép hangszín, mint ahogy az a művészi intelligencia is, aminek köszönhetően egy pillanatra sem válik giccsessé az alakítása. Az igazán jó művészi teljesítmények egyik sajátossága, hogy az ember mindig képes új elemet felfedezni bennük. Dávid szerepformálásában most tűnt fel, most vált hangsúlyossá, hogy Benje azért nem szánalomra méltó, hanem együttérzést keltő, mert van benne valami különös méltóság, ami akkor válik nyilvánvalóvá, amikor makacsul ismételgeti Fawellnak, hogy nem látott semmit.

[Christa]

Idézés: Petrucc - Dátum: 2012. február 12. - 17:21:57

Te is voltál? Ezer éve nem találkoztunk... Na de majd csak...

Arwen, még mindig nem szedted össze magad?

Igen voltam ezt már nem hagyhattam ki és többé nem is fogom ha Dávid ott van Már jó lenne, ezer évet nem találkoztunk.

[ladybyron]

[quote name='ladybyron' timestamp='1329063500' post='2442302']
A hajós fellépés után céloztam arra, hogy bizonyos magas mássalhangzók kéneklésénél látok problémákat, valamint hogy néha feleslegesen erőltet rá a magasságokra (amikor ezt elfelejti, rögtön helyére kerül a hang).

Természetesen nem mássalhangzókról, hanem magánhangzókról van szó. Mea klumpa.

[arwen.78]

Idézés: Petrucc - Dátum: 2012. február 12. - 17:21:57

Arwen, még mindig nem szedted össze magad?

Jelentem nem

[Petrucc]

Idézés: Christa - Dátum: 2012. február 12. - 12:27:38

Szia Petrucc!

Nagyon jó volt a tegnapi délután, remélem lesznek a fiúk még így együtt! Na és persze, hogy össze futunk valahol

Te is voltál? Ezer éve nem találkoztunk... Na de majd csak...

Arwen, még mindig nem szedted össze magad?

[ladybyron]

Az ígért regény. Bújtatott kívánsággal a végén.

Mivel kedvenc operettes művészeim fellépéseit általában vagy vidékre, vagy szintén valami bonyolultan megközelíthető helyre szervezik, a napi időbeosztásom miatt csak kevés ilyen alkalomra tudok elmenni, így általában színházban látom-hallom őket, és nincs igazán összehasonlítási alapom sem. A magam részéről nagyon hálás vagyok a DÚSZ szervezőinek, hogy kora délutánra tették a programot, ami a zord, téli időpontot ellensúlyozta. Különösen az fog meg az ilyen fellépésekben, hogy (még) többet láthatunk az egyes művészek személyiségéből, mint egy színházi előadáson, és hogy ilyenkor mindig kiderül, hogy kik azok, akik valóban örömmel, élvezettel lépnek nap mint nap színpadra. Egyszerűen szólva, kik azok, akik szeretik, amit csinálnak, akik jól érzik magukat a bőrükben, és ez olyan ritka tünemény manapság, hogy meg kell becsülni. Az tegnap is kiderült, hogy egy ilyen fellépésen nem lehet csalni, mert a fentiek fél perc alatt kiderülnek, akkor is, ha az utolsó poént is megbeszélik. Mert elég csak azt figyelni, hogy ki hogyan viselkedik, amikor éppen nem ő énekel.

A kevés zavaró tényező egyike a hangosítás volt, mármint Máté mikrofonjának hangosítása, de operettes törzsnézőként teljesen edzett vagyok. A legnagyobb élményt – a topikalalany későbbiekben említendő produkciói mellett – Máté két Don Quijote dala és az Elmegyek jelentette – a Don Qujote könyvben, filmben, musicalben, minden változatban az egyik gyengém –, és Máténak elhittem, hogy pontosan tudja, miről szól ez a történet, annyi méltósággal énekelte. A „tercettek” közül pedig a sajátos Petróleumlámpa-Balu kapitány crossover bizonyult zseniálisnak, és akár improvizálták, akár nem; beírtam Szabó Dávidnak egy nagy piros pontot.

Mivel a topik Dávidról szól, és elsősorban miatta mentem, ezért vele foglalkozom részletesebben. Nem véletlenül írtam a bevezetőben, hogy az ilyen fellépések egyik pozitívuma, hogy nem lehet elmaszatolni, hogy kinek milyen a habitusa, a személyisége, mert ennek bizonyítéka Dávid tegnapi fellépése volt. Együtt élt minden pillanattal, akkor is, amikor éppen nem ő énekelt, profin állt hozzá minden dalhoz, komolyan vette, maximális átéléssel és szenvedéllyel, ugyanakkor könnyedén improvizált, és benne volt minden hülyéskedésben, vagy éppen ő vitte a prímet. Nagyon örültem a Tavaszébredés-részletnek (Tovatűnt, csak tovaszállt), főleg azután, hogy a péntek esti előadás elmaradt, és mert „élőben” még nem hallottam Dávidtól. A duettek közül bár szellemes volt a Hangokba zárva kettősként előadva, de ezt is, akárcsak az Eskünket, én inkább érzem szólódalnak, valahogy mindkettőhöz az egyedüllétet társítom. Nagyra tartom Máté hangi képességeit, éneklését, de a Hangokba zárva magasságai nem igazán mennek neki, és noha Dávid ezeket előzékenyen beénekelte, és noha nagyon szépen szólt a dal, szerencsésebb lett volna, ha csak Dávid énekli. A duettek közül a Summertime sikerült legszebben, itt éreztem leginkább, hogy nem zavaró, hogy nem szólódalként adják elő.

Míg a Tovatűnt, csak tovaszállt „csupán” tökéletes volt, a délután két legnagyobb katarzist okozó produkciója a Félteni kell és az Orchidea-dal volt. (Ezzel a takarítószemélyzetet is megörvendeztette, de legalább megértettük, hogy néhány perccel előtte miért ment ki váratlanul. ) Bármennyire is közhelyesen hangzik, de hátborzongatóan jó volt, nemcsak azért, mert ebben a dalban azt csinált a hangjával, amit akart, hanem azért is, mert újfent bebizonyította, hogy bizonyos dalokról nem állítható, hogy női vagy férfi dalok lennének, hiszen ilyen őrült és torz szeretetre, amit Danny érez Rebecca után, egy inas is képes lehetett volna, akárhogy is ítéljük meg ezt azt érzelmet. Úgy értelmezte újra a dalt, hogy semmi nem veszett el az eredetiből. (A másik, hasonló produkciója a Csillagok aranya volt a nyári, hajós fellépésén – ennél a dalnál is bebizonyosodott, hogy teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi énekli.) A másik, és immár minden szempontból katartikus élmény a Félteni kell volt. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen közhelyet így is lehet énekelni. Mert a dal szép, kellemes, de mindig közhelyesnek gondoltam. Az őszinte, és mélyen hiteles bevezető után, hasonlóan őszintén és hitelesen (hangilag gyakorlatilag hibátlanul) előadva azonban egyszerű és tiszta bölcsességnek hatott. (Itt ismét visszautalnék arra, hogy az előadó személyisége mennyire fontos ahhoz, hogy egy dal valóban hitelessé váljon.) A hajós fellépés után céloztam arra, hogy bizonyos magas mássalhangzók éneklésénél látok problémákat, valamint hogy néha feleslegesen erőltet rá a magasságokra (amikor ezt elfelejti, rögtön helyére kerül a hang). Úgy érzékelem, hogy egy ideje kezdenek eltűnni a problémák, és a középregiszter is egyre erősebb, ezáltal a hang kiegyenlítettebb. Egyértelmű, hogy korosztálya egyik legjobb hangi képességekkel rendelkező énekese.

Egy ilyen fellépésen az énekes produkciók mellett nagyon fontosak a köztes „show-elemek” is. Az már az említett hajós fellépésen is bebizonyosodott, hogy Máté és Dávid nagyon egy húron pendülnek, de hármasfogattá kiegészülve is remekül működött a dolog. Feldobták és lecsapták a magas labdákat, a kölcsönös zrikálások egy pillanatra sem tűntek erőltetettnek vagy bántónak. Az „Elisabeth-hármas”, a szándékos (?), annál szórakoztatóbb bakik, az összekötő műsor igazi összművészet volt, ha nem is a wagneri, hanem inkább Monty Pythonos értelemben. A fiúk érdekében is szeretnék repetát kérni, hogy továbbfejleszthessék a kis köztes műsort, a maguk és mindannyiunk szórakoztatására. Persze, minél több énekléssel.

[Christa]

Idézés: Petrucc - Dátum: 2012. február 12. - 11:12:02

Köszi mindenkinek a beszámolókat!
El sem hiszitek, mennyire sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni... Úgyhogy csatlakozom Omihoz, hogy legyen még majd ez a három fiú együtt! És persze akkor el is tudjak menni...

Szia Petrucc!

Nagyon jó volt a tegnapi délután, remélem lesznek a fiúk még így együtt! Na és persze, hogy össze futunk valahol

[ladybyron]

Idézés: arwen.78 - Dátum: 2012. február 12. - 11:35:47

És kapsz majd azért bővebb beszámolót is

Szolgálati közlemény: én már gyártom is a szokásos Háború és béke terjedelmet (nyugi, nem franciával vegyített orosz nyelven ), délutánra meglesz, csak születésnapi ebédre vagyok hivatalos.

Szerkesztve ladybyron által: 2012. február 12. - 12:14:33