Súgó
Sziasztok!
Tudom nagy kérés és nagy segitséget kérek!Szóval én már voltam kint 1.5 évig és buszsöfőrként dolgoztam egy magán kb25 darabos kis cégnél!Az utolsó 6 hónapban már transportmanager voltam,de sajnos az élet ugy alakította,hogy haza kellett jönnöm,de mindenféleképpen vissza vágyok angliába!Minden kártyám papirom megvan és kinit tapasztalatom is!Nagyon hálás lennék ha valaki tudna nekem seginteni,de kérem aki azzal a reménnyel jelentkezik,hogy tudok segiteni,de kell fizetni elölre ennyit és ennyit az ne tegye,mert én is ki tudom dobni az ablakon a pénz!Elnézést ezért,de akinek nem inge nem veszi magára!
köszönöm szépen elöre is!
bala7@freemail.hu
Oldal 1 / 1
allas kereso
#2
Elküldve: 2008. november 25. - 21:36:12
Kedves Fórumozók, vigyázzatok!
Akik munkaközvetítőt keresnek, azokat óvnám az EU Work-től, néhányan már megjártuk velük. Én egy skót szállodába (Shearings Hotels-lánc) housekeeper-nek mentem. A közvetítői díj 350 Font, s a velük aláírt szerződés nagyjából 90 %-ban nem teljesült. Talán az egyetlen biztos pont a minimál órabér volt. A leírtakkal ellentétben nem volt meg még a heti 30 munkaóránk se, a folyamatos teltház mellett (téli akciókkal mindig megtelik a szálló nyugdíjasokkal) heti 25-28 munkaórát fizettek a műszakkiírás alapján. Aminél a valóságban többet kellett dolgozni, de a napi plusz 1-2 órát már nem fizették, a szobákra hivatalosan kiadott időből is folyton lecsíptek, hogy több munkát adhassanak egy napra (pedig a hivatalos időt is csak kapkodva, megszakadva lehet teljesíteni). Ilyen módon szabadidős programot se lehetett szervezni, nem lehetett tudni, meddig kell dolgozni. Gyakran az ebédszünetet se lehetett kivenni, étlen-szomjan dolgoztunk egész nap.
A szerződésben foglaltak szerint nem zár be a szálloda, de ez sem volt igaz, december közepén néhány napra, valamint egész januárban zárva, a legalább százéves fennállása óta, és ilyenkor se fizetés, se élelmezés nincs, épp csak lakni lehet. Volt olyan kolleganő, akit a pesti iroda januárban, a bezárt szállodába küldött ki.
Egy társamat a 35-ről 40-re emelt korhatár mellett 51 évesen közvetítette ki a pécsi iroda. Persze nem bírta az irgalmatlan hajtást, az időre kiszabott kemény fizikai munkát, a folyamatos nyomás miatti stresszt, meg is fenyegették, hogy ilyen tempóban nem fog itt sokáig dolgozni. Úgy történt, néhány hét után felmondott, nem várta meg, hogy a januári záráskor neki mondjanak fel. Így legalább otthon lehet karácsonyra. (Jelzem, hogy januárig se kereste volna meg a költségei fedezetét.)
A bánásmód diktatórikus és arrogáns, mind a közvetlen vezető, mind az igazgató részéről.
Aki lebetegszik, azt egyrészt szimulánsként kezelik, másrészt három napra karanténba zárják a saját szobájába (hátha mégis fertőz), étlen-szomjan, mert le nem mehet enni, fel nem mehet hozzá senki, csak a negyedik napon küldik orvoshoz, aki telenyomja antibiotikummal, s már dolgozhat is. Egy kolleganő így esett át fél év alatt hat antibiotikum-kúrán. Hiszen a munkától kiizzadva, a rövidujjú uniformisban kell kivinni a műszak végén a szálloda mögé a szemetet, esőben, hóban is. Kabátot nincs hol tartani, és nincs idő a szobánkba menni érte.
Az ügynökségnél vállaltak ellenére, amikor áthelyezést kértem, a pesti iroda csak ígérgetett, majd közölték, hogy ki vagyok rúgva a munkahelyemről, s ezzel ők ki is bújtak a felelősség alól. Én ezután még napokig dolgoztam magamban ledöbbenve, anélkül, hogy hivatalosan közölték volna velem. Végigdolgoztatták velem a legkeményebb turnusváltós napokat, s aztán tudatták a szállóban is, hogy el vagyok bocsátva. Mindez annak a következménye, hogy egy héttel korábban a head housekeeper-nek mondtam, nem vagyok hajlandó többet ingyen dolgozni, és nem mentem be egy szabadnapomon, amikor szintén fizetetlen munkára rendeltek be. Ilyen állítólag még nem fordult elő, mindenki bement ingyen is, csak hogy megtartsa a munkahelyét, és a fedelet a feje fölött. (Mert az igaz, hogy a bentlakásos szállás olcsó, és itt szerencsére elég kulturált volt. Más Shearings-es szállodából erről is hallottunk elképesztő híreket. )
A közvetlen vezetők és kollegák többsége lengyel, nekik megfelel mindez, hiszen letelepedőként lakást, vagy ha gyerekkel jöttek, akkor házat kaptak a szigeten, valamint havi 800 Font gyermeknevelési segélyt, amennyit mi munkával se kerestünk meg. Így az ügynökség prospektus-szövege szerint havonta megtakarítható kétszázezer forint sem valósult meg. A csekély borravalót (hiszen ide csak nyugdíjasok járnak) a head housekeeper és a supervisor korareggel besöpri a távozók szobáiból. Nyelvtanulásra is alkalmatlan a hely, egyrészt elzártsága, másrészt a lengyel többség miatt, akiknek egy része nem is beszél angolul.
Mindez történt a Hotel Glenburn-ben, Rothesay-ban, egy kis észak-nyugati szigeten, ahol más munka nincs, télen meg aztán végképp, s ahonnan internet hiányában (vendégeknek sincs a háromcsillagos szállodában!), és a nagy távolság, bizonytalan közlekedés miatt máshol munkát keresni, interjúra járni sem lehet.
A magyar kollegák is mind szociális segélyt kértek és kaptak, heti 50 Fontot, a rossz kereset miatt. Én az itthoni bankszámlámról éltem. Ez a munkavállalás többszázezer forintomba került, gyakorlatilag én fizettem azért, hogy ingyen rabszolga lehessek. Az említett idős kolleganő szintén nem kereste meg a visszaút árát sem, így én adtam neki kölcsön, és együtt utaztunk haza.
Mindnyájatoknak több sikert kívánok!
Akik munkaközvetítőt keresnek, azokat óvnám az EU Work-től, néhányan már megjártuk velük. Én egy skót szállodába (Shearings Hotels-lánc) housekeeper-nek mentem. A közvetítői díj 350 Font, s a velük aláírt szerződés nagyjából 90 %-ban nem teljesült. Talán az egyetlen biztos pont a minimál órabér volt. A leírtakkal ellentétben nem volt meg még a heti 30 munkaóránk se, a folyamatos teltház mellett (téli akciókkal mindig megtelik a szálló nyugdíjasokkal) heti 25-28 munkaórát fizettek a műszakkiírás alapján. Aminél a valóságban többet kellett dolgozni, de a napi plusz 1-2 órát már nem fizették, a szobákra hivatalosan kiadott időből is folyton lecsíptek, hogy több munkát adhassanak egy napra (pedig a hivatalos időt is csak kapkodva, megszakadva lehet teljesíteni). Ilyen módon szabadidős programot se lehetett szervezni, nem lehetett tudni, meddig kell dolgozni. Gyakran az ebédszünetet se lehetett kivenni, étlen-szomjan dolgoztunk egész nap.
A szerződésben foglaltak szerint nem zár be a szálloda, de ez sem volt igaz, december közepén néhány napra, valamint egész januárban zárva, a legalább százéves fennállása óta, és ilyenkor se fizetés, se élelmezés nincs, épp csak lakni lehet. Volt olyan kolleganő, akit a pesti iroda januárban, a bezárt szállodába küldött ki.
Egy társamat a 35-ről 40-re emelt korhatár mellett 51 évesen közvetítette ki a pécsi iroda. Persze nem bírta az irgalmatlan hajtást, az időre kiszabott kemény fizikai munkát, a folyamatos nyomás miatti stresszt, meg is fenyegették, hogy ilyen tempóban nem fog itt sokáig dolgozni. Úgy történt, néhány hét után felmondott, nem várta meg, hogy a januári záráskor neki mondjanak fel. Így legalább otthon lehet karácsonyra. (Jelzem, hogy januárig se kereste volna meg a költségei fedezetét.)
A bánásmód diktatórikus és arrogáns, mind a közvetlen vezető, mind az igazgató részéről.
Aki lebetegszik, azt egyrészt szimulánsként kezelik, másrészt három napra karanténba zárják a saját szobájába (hátha mégis fertőz), étlen-szomjan, mert le nem mehet enni, fel nem mehet hozzá senki, csak a negyedik napon küldik orvoshoz, aki telenyomja antibiotikummal, s már dolgozhat is. Egy kolleganő így esett át fél év alatt hat antibiotikum-kúrán. Hiszen a munkától kiizzadva, a rövidujjú uniformisban kell kivinni a műszak végén a szálloda mögé a szemetet, esőben, hóban is. Kabátot nincs hol tartani, és nincs idő a szobánkba menni érte.
Az ügynökségnél vállaltak ellenére, amikor áthelyezést kértem, a pesti iroda csak ígérgetett, majd közölték, hogy ki vagyok rúgva a munkahelyemről, s ezzel ők ki is bújtak a felelősség alól. Én ezután még napokig dolgoztam magamban ledöbbenve, anélkül, hogy hivatalosan közölték volna velem. Végigdolgoztatták velem a legkeményebb turnusváltós napokat, s aztán tudatták a szállóban is, hogy el vagyok bocsátva. Mindez annak a következménye, hogy egy héttel korábban a head housekeeper-nek mondtam, nem vagyok hajlandó többet ingyen dolgozni, és nem mentem be egy szabadnapomon, amikor szintén fizetetlen munkára rendeltek be. Ilyen állítólag még nem fordult elő, mindenki bement ingyen is, csak hogy megtartsa a munkahelyét, és a fedelet a feje fölött. (Mert az igaz, hogy a bentlakásos szállás olcsó, és itt szerencsére elég kulturált volt. Más Shearings-es szállodából erről is hallottunk elképesztő híreket. )
A közvetlen vezetők és kollegák többsége lengyel, nekik megfelel mindez, hiszen letelepedőként lakást, vagy ha gyerekkel jöttek, akkor házat kaptak a szigeten, valamint havi 800 Font gyermeknevelési segélyt, amennyit mi munkával se kerestünk meg. Így az ügynökség prospektus-szövege szerint havonta megtakarítható kétszázezer forint sem valósult meg. A csekély borravalót (hiszen ide csak nyugdíjasok járnak) a head housekeeper és a supervisor korareggel besöpri a távozók szobáiból. Nyelvtanulásra is alkalmatlan a hely, egyrészt elzártsága, másrészt a lengyel többség miatt, akiknek egy része nem is beszél angolul.
Mindez történt a Hotel Glenburn-ben, Rothesay-ban, egy kis észak-nyugati szigeten, ahol más munka nincs, télen meg aztán végképp, s ahonnan internet hiányában (vendégeknek sincs a háromcsillagos szállodában!), és a nagy távolság, bizonytalan közlekedés miatt máshol munkát keresni, interjúra járni sem lehet.
A magyar kollegák is mind szociális segélyt kértek és kaptak, heti 50 Fontot, a rossz kereset miatt. Én az itthoni bankszámlámról éltem. Ez a munkavállalás többszázezer forintomba került, gyakorlatilag én fizettem azért, hogy ingyen rabszolga lehessek. Az említett idős kolleganő szintén nem kereste meg a visszaút árát sem, így én adtam neki kölcsön, és együtt utaztunk haza.
Mindnyájatoknak több sikert kívánok!
#3
Elküldve: 2008. november 20. - 13:04:10
ha valakit érdekel Január 1-én jön egy multi Magyarországra, állítólag 450 embert akarnak felvenni. Egész Magyarország területéről várják a jelentkezőket, csak ezen az oldalon tudod leadni az önéletrajzodat: link Igyekezz, mert november 28-án lezárják a jelentkezést. Add tovább!
#4
Elküldve: 2008. szeptember 27. - 18:43:04
Hazafiság? Kizsákmányolás? A pizzásfiú kapitalizálódása? A jobboldali, orosházi képviselő fia igazi nagy kapitalistaként zsákmányolja ki a Magyarországról Londonban szerencsét próbáló honfitársait. Túlzsúfolt. 10-12 fős szállások, embertelen körülmények, hamis ígéretek, gengszter módszerek, megfélemlítés, deposit biztosítás kikerülése, council tax visszaélés, H.M.O. feltételek áthágása, adó megkerülése. Rothadó falak, egér, csótány, melegvíz hiánya, bed bug-os szobák. Középkorra emlékeztető körülmények, hamis ígéretek. Kérdések: Mi a cél? Mindenáron pénzhez jutni és az egyébként is szükségben szenvedőket sarcolni? Működhet ez legálisan manapság? Hol vannak a hatóságok ilyen esetekben? Ki segíthet? Választ vártok? Hamarosan több szerencsétlenül járt személy helyszíni beszámolója! folyt. köv.…
#5
Elküldve: 2008. július 02. - 20:44:32
Pedig kellene valami alapfok szerűt,volt munkatársam
szintén így került ki,majdnem vissza hajtották a reptérről mert nem értette meg azt hogy a reptéri illetéket fizesse mán be,utastársai mentették a menthetőt
Adj,magadnak esélyt,ne légy mások prédája.
szintén így került ki,majdnem vissza hajtották a reptérről mert nem értette meg azt hogy a reptéri illetéket fizesse mán be,utastársai mentették a menthetőt
Adj,magadnak esélyt,ne légy mások prédája.
#6
Elküldve: 2008. július 02. - 14:16:34
ha későn is tényleg jó válasz a fórum olvasás a kérdések 80%-ra választ ad.
#7
Elküldve: 2008. június 27. - 09:59:38
Kedves Fórumozók!
Babysittereket (au pair) keresünk Angliába - gyors kijutási lehetőséggel!
Babysittereket (au-pair) keresünk Angliába mielőbbi kezdéssel, leinformált családokhoz, hosszú- és rövidtávra egyaránt.
Elvárások:
-17 és 27 év közötti életkor
-gyermekszerető
-könnyű házimunkára képes
-kommunikációs szintű angol nyelvtudás
Juttatások:
-teljes étkeztetés
-saját szoba
-zsebpénz (60-100 font között, leterheltségtől függően)
-nyelvtanulási lehetőség
Jelentkezés és további információk:
Ventilla Katalin
Katalin.Ventilla@axion-c.com
+36 20 369 1669
Babysittereket (au pair) keresünk Angliába - gyors kijutási lehetőséggel!
Babysittereket (au-pair) keresünk Angliába mielőbbi kezdéssel, leinformált családokhoz, hosszú- és rövidtávra egyaránt.
Elvárások:
-17 és 27 év közötti életkor
-gyermekszerető
-könnyű házimunkára képes
-kommunikációs szintű angol nyelvtudás
Juttatások:
-teljes étkeztetés
-saját szoba
-zsebpénz (60-100 font között, leterheltségtől függően)
-nyelvtanulási lehetőség
Jelentkezés és további információk:
Ventilla Katalin
Katalin.Ventilla@axion-c.com
+36 20 369 1669
#8
Elküldve: 2008. május 07. - 11:31:56
Jelentkezz programunkra!
Angliai képzés után,légy önkéntes Afrikában vagy Indiában.
A projectek változatossak,pl:oktatás ,természetvédelem,
egészséggondozás.A képzettséged nem számít,de motiváltnak kell lenned.
ide írhatsz magyarul:
onkentesseg@citromail.hu
Angliai képzés után,légy önkéntes Afrikában vagy Indiában.
A projectek változatossak,pl:oktatás ,természetvédelem,
egészséggondozás.A képzettséged nem számít,de motiváltnak kell lenned.
ide írhatsz magyarul:
onkentesseg@citromail.hu
#10
Elküldve: 2007. november 26. - 11:41:28
Sziasztok,Gina vagyok,márciustól szeretnék munkát(főleg baby sitter) Angliában,de még nem beszélem a nyelvet,ott szeretném megtanulni,tudnátok segíteni?Előre is köszi!
#11
Elküldve: 2006. január 09. - 18:52:56
Mindenkit sok szerettel várunk a www.magyaroklondonban.com weboldalon.A Fórumban várjuk kérdéseid, észrevételeid.
Naprakész szállás és munka infó, apróhirdetések és látványosságok leírása között böngészhetsz.Regisztrál most, ingyenes.
Naprakész szállás és munka infó, apróhirdetések és látványosságok leírása között böngészhetsz.Regisztrál most, ingyenes.
#13
Elküldve: 2005. december 25. - 13:59:06
ede vagyok,szeretnek munkat angliaban ,felszolgalo,pultos.mosogato, irjatok meg mit kell tennem
Topik megosztása:
Oldal 1 / 1