Elküldve: 2006. július 25. - 11:38:45
Sziasztok! Erre a rövid novellára most bukkantam rá. Mit szóltok hozzá???
Vidéki Bohóc egyszer szerette volna, ha barátságába fogadja egy paprikajancsi kesztyűbáb. Sokáig nézegette, gyönyörködött szépségében, okosságában. Azonban tudta, sosem érhet a nyomába, sosem lehet olyan nagyszerű, mint ő. Egy napon mégis összeszedte bátorságát és odamerészkedett hozzá. Így szólt: - Óh, kedves Kesztyűbáb, te olyan különleges vagy.....tudod én …..szeretlek. Leszel a barátom?
- Csak ha végülis eljöhetsz velem ping-pongozni!!- felelt a kesztyűbáb.
- Ping-pongozni?- riadt fel a V. B. - Nee, azt kérlek ne, nem értek én ahhoz. Megszégyenülök!
- De te akartál jönni!!
- Jól van, Kesztyűbáb érted megteszem.
A kesztyűbáb elégedett mosollyal hátat fordított, és elindultak apródjával, a kalapvarró fiúcskával. A kalapvarró fiúcska testi hibái, mint kancsal szemek, termetes orr, dadogás és olykori dührohamok ellenére szerethető figura volt. Bár nem szerette senki. Valamiféle különös rajongást táplált a Vidéki Bohóc iránt. A barátja szeretett volna lenni. Csakhogy a Vidéki Bohóc senki másra nem tudott gondolni, csak a kesztyűbábra.
Másnap a Vidéki Bohóc, a kesztyűbáb és a kalapvarró fiúcska elmentek ping-pongozni. Vidéki Bohóc magára öltötte legszebb ruhácskáját, egy fehér és arany színű kockákkal díszített kezeslábast, még néhány különleges mutatványt is betanult, hátha azokkal el tudja kápráztatni a kesztyűbábot és végre barátok lehetnek. A kesztyűbáb élt-halt a ping-pongért, de mivel csak egy báb volt, ezért apródja segítségére szorult. A kalapvarró fiúcska felhúzta hát egyik kezére gazdáját, másik kezében az ütőt tartotta, s a maga sajátos ügyefogyott módján azt imitálta, h gazdája játssza a játékot. Néha felbotlott saját lábaiban, ekkor a kesztyűbáb kiabált vele, egyszer meg is pofozta. Eközben a Vidéki Bohóc a háttérből figyelte az eseményeket és szurkolt a kesztyűbábnak, bár nem értette mire jó ez az egész. Mígnem egyszer odaszólt neki a kesztyűbáb:
- Neked van kedved játszani!!
- Jajj, Kesztyűbáb azt hiszem nem lenne jó ötlet - visszakozott a V. B.
- Azért jöttél ide, h játssz!! Szóval van kedved játszani!!
- Jól van, megpróbálom – felelte zavartan Vidéki Bohóc.
Ekkor kezébe kapott egy ütőt, s játszott. Együtt játszott a kesztyűbábbal, az ő párja volt. Játékát hangos kacajok és kesztyűbáb mérges tekintete kísérték.
- Ne haragudj rám, Kesztyűbáb, én olyan ügyetlen vagyok, ne haragudj, h nem tudok ping-pongozni.
- Te, te nem vagy teljes személy. Te csak egy másod vagy harmadrangú személy vagy ! De ezt még nem eldöntöttem el.
Majd odaszólt a kalapvarró fiúcskának, h forduljon meg és menjenek el, mert egy kövér, kék melegítős férfival óhajt ezután társalogni.
A Vidéki Bohóc szomorúan tudomásul vette, hogy igaza van. Hazament szerény hajlékába, egy összefirkált falú szobába és titkon azt remélte, egy napon majd megtanul ping-pongozni.
Súgó
