Súgó
PÁLYÁZAT - SODRÁSBAN 2008 c. ANTOLÓGIA
Kiíró: Barátok Verslista
Pályázat címe: Amatőr írók, költők antológiája.
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven író
amatőr költők, írók.
Kategóriák: vers és próza
A pályázat célja: tehetséges amatőr irodalmi alkotók felkutatása
1.) A Barátok Verslista - a Vizuális Pedagógiai Műhely BT.
közreműködésével - pályázatot ír ki abból a célból, hogy amatőr költők és
írók publikálási lehetőséget kaphassanak egy Irodalmi Antológiában.
2.) Az antológiában téma megkötés nincs! Vers és próza is beküldhető,
bármilyen témában, terjedelmi korlátok nélkül!
3.) Vallási, politikai vagy másokat sértő írások a pályázaton nem
indulhatnak.
4.) Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként) 11-es
betűnagysággal, Times New Roman betűtípussal, A5-ös méretben (oldalnagyság:
148x210 mm - kb. 35 sor/oldal - szövegtükör kb. 9,8x16 cm), 2,5-2,5-es
oldalmargókkal, normál sorközzel, 1 hasábos tördeléssel fogadunk csak el.
Szerző neve: Írás címe sor után 1 üres sort követve következzék maga az
írás. 1-1 írás között 2 üres sor legyen.
Beküldési cím: antologia2008@verslista.hu. A beküldésről visszaigazolást
adunk emailen!
5.) Beküldési határidő: 2008. június 1.
6.) Kizárólag jogtiszta, a pályázó által írt pályázati anyagot tudunk
elfogadni.
A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi
igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet - és esetlegesen
ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván - is tartalmazó)
Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi
terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a
Barátok Verslista által (a Vizuális Pedagógiai Műhely BT. segítségével)
kiadott antológiában.
7.) Nevezési díj: 3000 Ft/A5-ös oldal (2.5-2.5-es margókkal - kb. 35
sor/oldal). Befizetett oldalanként KETTŐ kötet jár a szerzőknek ezért!
A nevezési díjat kérjük az alábbi címre befizetni: Baranyai Attila, 8263.
Badacsonytördemic, Római út 84. Nevezési díjat a kiadó nem fizet vissza.
Plusz példányok EZER forintos áron rendelhetők meg! A közlemény rovathoz
kérjük odaírni: "SODRÁSBAN 2008"!
8.) A nevezési díj befizetését igazoló csekk másolatát postai úton kérjük
eljuttatni, a Nyilatkozattal együtt címünkre.
9.) A szerkesztők által nem megfelelőnek tartott írások az antológiába nem
kerülnek bele. Erről a szerzőt értesítjük. A szerzőnek lehetősége van a
befizetett oldalszámnak megfelelően másik írás beküldésére ezen írás
helyett.
10.) A beérkezett írásokat nyelvi lektor fogja átnézni. A lektor által
javasolt módosításokat a szerzőkkel egyeztetni fogjuk. Az antológiában csak
nyelvi lektor által átnézett írások kerülnek be.
11.) Antológia várható megjelenési ideje: 2008. szeptember
12.) További információ: attila@vpm.hu.
Szeretettel üdvözöl:
Baranyai Attila
Barátok Verslista vezetője
attila@vpm.hu
Oldal 1 / 1
Szeretném ha bírálná valaki,ez az első mesém amit jónak érzek
#2
Elküldve: 2007. december 26. - 21:32:49
Egy kislány álma
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Laurának hívtak. Laura édesapjával
lakott a hegyekben, egy mesébe illő kisházban.
Ez a kisház a völgy szívében egy patak mellett állt. Mellette egy óriási - bizonyosan nagyon öreg- tölgyfa magasodott. Laura kedvenc fája volt. Nem csak, azért mert egyik vastag ágán kötélből és deszkából készült hinta lógott, amivel a patak fölé is kilökhette magát, hanem azért is, mert a barátjának tartotta. Igazából nem voltak barátai. Ha valami bánata volt éjjel kiszökött egy plédbe csavarva, leült a fa tövébe és a fának sírta ki magát.
Most tél volt és közeledett a karácsony. Laura szerette a telet, bár rossz emlékek fűzik hozzá. Édesanyja pár éve halt meg egy autóbalesetben testvérével együtt a csúszós út miatt. Szerette nézni a szobája ablakából, ahogy szép csendesen hull a hó, miközben odabent a kandallóban ropogott a tűz. Hiányzott neki édesanyja és hiányzott testvére Olivér is. Már nem szánkózhatnak többé együtt. Nagyon izgatott volt és azon törte a fejét mivel lephetné meg édesapját, úgy döntött egy képet készít, amin egy szarvas látható egy sziklán, fákkal körülvéve. Apja szerette a természetet, az állatokat. Erdész volt. Nagyon szépen, aprólékosan dolgozta ki. Készített díszeket, adventi koszorút, szóval nagyon várta már hogy karácsony legyen. Még két hét volt karácsonyig Édesapja nem szerette a karácsonyt, de azért mindig kitalált valamit, hogy Laura jól érezze magát. Laura, egyik este elképzelte milyen is lehet egy igazi karácsony egy olyan helyen ahol az egész család, együtt ünnepel. Édesapja vadászni ment és ő egymaga maradt otthon. Nem félt már megszokta az egyedüllétet és egyébként is ott volt vele a farkaskutyája Havas. Leült a kandalló elé Havassal, elővett egy kicsi füzetet és írni kezdett. Leírta milyen karácsonyt szeretne gazából.
Egy hét múlva karácsony. Anyu és én már készülődünk. Feldíszítettük a házat. Termésekből, szárított gyümölcsökből, fenyőágból saját kezűleg készített díszekkel. Átjárta a házat a fenyőillat. A testvérem Olivér és én szánkózni mentünk, mert már esett egy kis hó. Igazán jól éreztük magunkat. Mire visszaértünk apa is otthon volt. Este aludni mentem és anyu bejött hozzám. Leült az ágyam szélére és megcsókolta fejem. Szép álmokat kívánt majd leoltotta a villanyt és kiment. Másnap felébredve kinéztem az ablakon. Rengeteg hó esett. Sietve keltem ki ágyamból és öltözködni kezdtem. Átrohantam Olihoz és felkeltettem.
- Oli esett a hó, gyere, menjünk szánkózni!
- Hagyj még aludni! Majd délután megyünk! válaszolta lelkes ébresztésemre.
Erre én kirohantam a szobájából egyenesen a konyhába. Ettem pár falatot, adtam anyunak egy puszit, felkaptam a kabátom a csizmám és már rohantam ki, hogy végre meghempergőzhessek a hóban. Havas is velem tartott a dombhoz ahol szánkózni szoktam. Meghallottam Olit amint engem hív. Megkerültem a dombot. Ekkor még mindig ugyanarról a helyről jött a hang. Gyúrtam egy hatalmas hógolyót és Oli mögé lopóztam. Háromig számoltam magamban és megdobtam. Felkiáltott! Aztán már iszkoltam is tudva, hogy jól meg fog fürdetni. Berohantam a házba és anyu mögé bújtam.
Gyorsan teltek a napok. Holnap karácsony! Egész este anyunak segítettem sütkérezni. Jó móka volt, nagyokat nevettünk. Olivér és apu elmentek a karácsonyfáért, amit holnap Oli és én díszítünk fel. Reggel korán ébredtem, izgatott voltam. Már alig vártam hogy este legyen. Kíváncsi voltam ki mit fog szólni a tőlem kapott ajándékokhoz. Anyunak egy receptfüzetet készítettem tokkal együtt, Olinak egy fadobozkát, amiben tarthat pénzt és apróságokat, Apunak pedig egy általam gravírozott kis itókás üveget- ők valami laposüvegnek hívják-, amin a neve állt egy agancson. – a gravírozó a nagypapámé, amit kölcsönkértem erre az alkalomra.- Természetesen arra is kíváncsi voltam én mit kapok. Egész nap jól éreztük magunkat, sokat bohóckodtunk. Anyuval főztünk, míg Oli és apu a karácsonyfával bíbelődött. Aztán feldíszítettük a fát. Nekem tetszett. Kellemes volt odabenn, ahogy a friss fenyő és a szegfűszeggel tűzdelt narancs illata keveredett. Végre elérkezett az este. Odakint esett a hó bent ropogott a tűz. Körbeültük az asztalt. Anyuval tálaltunk és neki fogtunk vacsorázni. Édesanyám igen jól főzött, és persze ezt nem is hagytuk szó nélkül. A vacsora befejeztével a fa alatt leültünk és mindenki kibontotta az ajándékát. Örültem, mert mindenkinek örömet tudtam szerezni. És annak is örültem, amit én kaptam. Anyáéktól egy saját gravírozót kaptam, Olitól pedig egy hatalmas puha macit. Havast is megajándékoztuk egy kisebb combbal, amit szívesen el is fogyasztott. A szép este végére elfáradtam és lefeküdtem. Mielőtt elaludtam kinéztem az ablakon és láttam, még mindig esik a hó. Hálát adtam az Istennek, hogy ilyen szép karácsonyom lehetett majd mély álomba merültem ahol folytatódott ez a csodálatos este.
Laura befejezte az írást. Könnyek gördültek le arcán. Havas szomorúan nézte a kislányt. Segíteni szeretett volna neki valahogy, de nem tudott. Ezért hogy kicsit vigasztalja ölébe tette fejét, és mancsával megsimította a lány lábát. Laura felvett egy kabátot és kiment az öreg tölgyhöz. Megölelte és azt suttogta bárcsak, ilyen karácsonya lenne. Könnyeit letörölte majd visszament a házba és aludni tért. Kivételesen Havast is beengedte ágyába. Másnap, míg apja fát volt vágni megrajzolta a kép körvonalait. Karácsony előtt lett kész egy nappal. Gyönyörű lett. Nem csak azért, mert sokat dolgozott vele, hanem azért is, mert szeretettel készítette, és szívből adta apjának. Apja sem látott még ehhez foghatót. Laura egy zenedobozt kapott, amit apja készített neki, és ami azt a dalt játszotta, amit édesanyja énekelt neki annyiszor. Mikor nyugovóra tértek Laura megvárta, hogy édesapja elaludjon. Aztán felöltözködött és kiment. Havast is magával vitte. Odament a tölgyhöz és megölelte. Aztán elindult gyalog anyja sírjához. Mikor odaért megcsókolta a fejfát. Köszönt mintha hallaná anyja, hogy mit mond. Kinyitotta s énekelni, kezdte a dalt. Hullt a hó és hulltak Laura könnyei is. Nagyon szerette volna visszakapni a mamáját és a testvérét. Ez már sajnos lehetetlen. Visszaindult és hazaérve bebújt apja mellé és megölelve elaludt.
Azóta minden karácsonykor elővette a zenedobozt és éjjel kilopódzott édesanyja sírjához, hogy elénekelje azt a dalt neki, amit ő oly sokszor hallott esténkét.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Laurának hívtak. Laura édesapjával
lakott a hegyekben, egy mesébe illő kisházban.
Ez a kisház a völgy szívében egy patak mellett állt. Mellette egy óriási - bizonyosan nagyon öreg- tölgyfa magasodott. Laura kedvenc fája volt. Nem csak, azért mert egyik vastag ágán kötélből és deszkából készült hinta lógott, amivel a patak fölé is kilökhette magát, hanem azért is, mert a barátjának tartotta. Igazából nem voltak barátai. Ha valami bánata volt éjjel kiszökött egy plédbe csavarva, leült a fa tövébe és a fának sírta ki magát.
Most tél volt és közeledett a karácsony. Laura szerette a telet, bár rossz emlékek fűzik hozzá. Édesanyja pár éve halt meg egy autóbalesetben testvérével együtt a csúszós út miatt. Szerette nézni a szobája ablakából, ahogy szép csendesen hull a hó, miközben odabent a kandallóban ropogott a tűz. Hiányzott neki édesanyja és hiányzott testvére Olivér is. Már nem szánkózhatnak többé együtt. Nagyon izgatott volt és azon törte a fejét mivel lephetné meg édesapját, úgy döntött egy képet készít, amin egy szarvas látható egy sziklán, fákkal körülvéve. Apja szerette a természetet, az állatokat. Erdész volt. Nagyon szépen, aprólékosan dolgozta ki. Készített díszeket, adventi koszorút, szóval nagyon várta már hogy karácsony legyen. Még két hét volt karácsonyig Édesapja nem szerette a karácsonyt, de azért mindig kitalált valamit, hogy Laura jól érezze magát. Laura, egyik este elképzelte milyen is lehet egy igazi karácsony egy olyan helyen ahol az egész család, együtt ünnepel. Édesapja vadászni ment és ő egymaga maradt otthon. Nem félt már megszokta az egyedüllétet és egyébként is ott volt vele a farkaskutyája Havas. Leült a kandalló elé Havassal, elővett egy kicsi füzetet és írni kezdett. Leírta milyen karácsonyt szeretne gazából.
Egy hét múlva karácsony. Anyu és én már készülődünk. Feldíszítettük a házat. Termésekből, szárított gyümölcsökből, fenyőágból saját kezűleg készített díszekkel. Átjárta a házat a fenyőillat. A testvérem Olivér és én szánkózni mentünk, mert már esett egy kis hó. Igazán jól éreztük magunkat. Mire visszaértünk apa is otthon volt. Este aludni mentem és anyu bejött hozzám. Leült az ágyam szélére és megcsókolta fejem. Szép álmokat kívánt majd leoltotta a villanyt és kiment. Másnap felébredve kinéztem az ablakon. Rengeteg hó esett. Sietve keltem ki ágyamból és öltözködni kezdtem. Átrohantam Olihoz és felkeltettem.
- Oli esett a hó, gyere, menjünk szánkózni!
- Hagyj még aludni! Majd délután megyünk! válaszolta lelkes ébresztésemre.
Erre én kirohantam a szobájából egyenesen a konyhába. Ettem pár falatot, adtam anyunak egy puszit, felkaptam a kabátom a csizmám és már rohantam ki, hogy végre meghempergőzhessek a hóban. Havas is velem tartott a dombhoz ahol szánkózni szoktam. Meghallottam Olit amint engem hív. Megkerültem a dombot. Ekkor még mindig ugyanarról a helyről jött a hang. Gyúrtam egy hatalmas hógolyót és Oli mögé lopóztam. Háromig számoltam magamban és megdobtam. Felkiáltott! Aztán már iszkoltam is tudva, hogy jól meg fog fürdetni. Berohantam a házba és anyu mögé bújtam.
Gyorsan teltek a napok. Holnap karácsony! Egész este anyunak segítettem sütkérezni. Jó móka volt, nagyokat nevettünk. Olivér és apu elmentek a karácsonyfáért, amit holnap Oli és én díszítünk fel. Reggel korán ébredtem, izgatott voltam. Már alig vártam hogy este legyen. Kíváncsi voltam ki mit fog szólni a tőlem kapott ajándékokhoz. Anyunak egy receptfüzetet készítettem tokkal együtt, Olinak egy fadobozkát, amiben tarthat pénzt és apróságokat, Apunak pedig egy általam gravírozott kis itókás üveget- ők valami laposüvegnek hívják-, amin a neve állt egy agancson. – a gravírozó a nagypapámé, amit kölcsönkértem erre az alkalomra.- Természetesen arra is kíváncsi voltam én mit kapok. Egész nap jól éreztük magunkat, sokat bohóckodtunk. Anyuval főztünk, míg Oli és apu a karácsonyfával bíbelődött. Aztán feldíszítettük a fát. Nekem tetszett. Kellemes volt odabenn, ahogy a friss fenyő és a szegfűszeggel tűzdelt narancs illata keveredett. Végre elérkezett az este. Odakint esett a hó bent ropogott a tűz. Körbeültük az asztalt. Anyuval tálaltunk és neki fogtunk vacsorázni. Édesanyám igen jól főzött, és persze ezt nem is hagytuk szó nélkül. A vacsora befejeztével a fa alatt leültünk és mindenki kibontotta az ajándékát. Örültem, mert mindenkinek örömet tudtam szerezni. És annak is örültem, amit én kaptam. Anyáéktól egy saját gravírozót kaptam, Olitól pedig egy hatalmas puha macit. Havast is megajándékoztuk egy kisebb combbal, amit szívesen el is fogyasztott. A szép este végére elfáradtam és lefeküdtem. Mielőtt elaludtam kinéztem az ablakon és láttam, még mindig esik a hó. Hálát adtam az Istennek, hogy ilyen szép karácsonyom lehetett majd mély álomba merültem ahol folytatódott ez a csodálatos este.
Laura befejezte az írást. Könnyek gördültek le arcán. Havas szomorúan nézte a kislányt. Segíteni szeretett volna neki valahogy, de nem tudott. Ezért hogy kicsit vigasztalja ölébe tette fejét, és mancsával megsimította a lány lábát. Laura felvett egy kabátot és kiment az öreg tölgyhöz. Megölelte és azt suttogta bárcsak, ilyen karácsonya lenne. Könnyeit letörölte majd visszament a házba és aludni tért. Kivételesen Havast is beengedte ágyába. Másnap, míg apja fát volt vágni megrajzolta a kép körvonalait. Karácsony előtt lett kész egy nappal. Gyönyörű lett. Nem csak azért, mert sokat dolgozott vele, hanem azért is, mert szeretettel készítette, és szívből adta apjának. Apja sem látott még ehhez foghatót. Laura egy zenedobozt kapott, amit apja készített neki, és ami azt a dalt játszotta, amit édesanyja énekelt neki annyiszor. Mikor nyugovóra tértek Laura megvárta, hogy édesapja elaludjon. Aztán felöltözködött és kiment. Havast is magával vitte. Odament a tölgyhöz és megölelte. Aztán elindult gyalog anyja sírjához. Mikor odaért megcsókolta a fejfát. Köszönt mintha hallaná anyja, hogy mit mond. Kinyitotta s énekelni, kezdte a dalt. Hullt a hó és hulltak Laura könnyei is. Nagyon szerette volna visszakapni a mamáját és a testvérét. Ez már sajnos lehetetlen. Visszaindult és hazaérve bebújt apja mellé és megölelve elaludt.
Azóta minden karácsonykor elővette a zenedobozt és éjjel kilopódzott édesanyja sírjához, hogy elénekelje azt a dalt neki, amit ő oly sokszor hallott esténkét.
Topik megosztása:
Oldal 1 / 1