Startlap fórum:: Ápolás a B-6-on... - Startlap fórum:

Dreja
avagy a B6-on még a tüdőrák is gyógyítható

Évforduló! Igen szép kerek évfordulóhoz érkeztem. Pontosan 1 évvel ezelőtt kezdtem el panaszkodni, hogy fulladok, szúr a tüdőm. Háziorvosom, aki "igen jó szakember" azonnal elkezdte kivizsgálásomat.
1. Le kell szokni a dohányzásról
2. A leszokás miatt közel kerültem az infraktushoz, ezért Bicskén a szakorvosi rendelőben kivizsgáltatott.
Bicske: van valami kis tüdőtágulatom, de inkább egy új vizsgálatot végeznek el rajtam, ami kimutatja, hogy az ereim milyen állapotban vannak. Természetesen a vizsgálat a lehető legrosszabb eredményt hozta, igaz, nekem 1975-ben volt egy súlyos érmütétem a fejemben, amit jeleztem is a főorvos asszonynak, és így nem volt vitás a végeredmény. Ennek ellenére a főorvos asszony a gyártó cég képviselőjének jelenlétében beállított az általa legideálisabbnak tartott gyógyszerre. Potom 3800,- Ft-ért. A szívultrahang sem észlelt semmit, pedig akkor már az aortán is volt áttétem!
Tüdőm egyre jobban szúrt, hánytam, a kertkapuig való eljutás is problémát jelentett. Jeleztem ezt háziorvosomnak, hozzátéve, hogy a vállaim is nagyon fájnak, s van egy jó nagy daganatszerü daganat a "sótartómban". Diagnózis: ízületi gyulladás. Vissza Bicskére a reumára. A reumás orvos beteg, de Tatabányáról helyettesítik. (Érdekes, Tatabányáról és körzetéről a B6-on igen sok emberrel találkoztam.) A reumaorvos diagnózisa, valóban ízületi gyulladás, speciális gyógyszerrel és fizikoterápiával kell gyógyítani. (Mellékesen jegyzem meg, a "sótartóban" egyáltalán nincs ízület.)
Eredmény: A gyógyszerek a gyomrom belső faláról mindent lemartak, hányingerem fokozódott, tüdőfájdalmak, fulladások lassan elviselhetetlenné válnak. Tüdővizsgálat, minek, hiszen májusban voltam tüdőszürésen!
Mellkasröntgen? Nem érdekes. Gyomortükrözés, az igen. A gyomortükrözés eredménye negatív, csak a gyógyszerek által okozott sebeket mutatta ki. Ezek után rövid kérdés háziorvosomhoz: Tulajdonképpen mi bajom van? Tömör, szakszerü válasz. Nem tudom. Talán elvonási tünet a cigaretta miatt.

Eljött december. Állapotom egyre rosszabb és rosszabb lett. Kértem, adjon beutalót Csákvárra, a megyei tüdőszürés központjába. Felháborodva, de megadta a beutalót. (Amúgy a tüdőszürő központokba nem kell beutaló.)
Csákvár: Mellkasröntgen, vérgáz, tüdőtérfogat mérés, és a jelentkezéstől számított 30 perc múlva elhangzott az első kérdés, mely sorsomról pontosan szól: miért nem hívtuk be magát a tüdőszürés után?!
Nem akartam leterhelni őket a bajommal, és nem rendeltem be magam hozzájuk. Én is olyan vagyok, mint a többi megátalkodott beteg, hiába állapítom meg pontosan, hogy mi a bajom, nem vagyok hajlandó ezt a titkot orvosaimmal megosztani, így ezt ők honnét tudnák.
Budakeszi, Korányi Kórház: Tüdősebész főorvos meglátja a "sótartómban" lévő daganatot (ízüzleti gyulladás), s a vizsgálatot azonnal befejezi. Egy telefon a B6-ra, adjunktusnő, küldök egy beteget, gyógyítsa meg! Csak így természetesen, mint akinek van egy pici jelentéktelen horzsolás a kisujján. B6 adjunkatusnő: Lányom, mikor meglátta (szerencsére olyan gyermekeim vannak, kik kérés nélkül azonnal intézkednek, hogy apjukat megmentsék). - Fater, piszok szerencséd van, egy gyönyörü nő fog kezelni.
Ő volt Dreja! Rendkívül egyszerü, nagyon vidám orvos, kiről messziről sugárzott a tudás és a biztonság.
Biztonság? Kórházba az ember kissé idesen megy, pláne akkor, amikor azt sem tudja, mi a baja. Belépve a B6 területére, az ember automatikusan megnyugszik. Tisztaság mindenfelé, az orvosok-nővérek kedvesek, segítőkészek, látszik, hogy aki vezeti ezt az osztályt, az nemcsak jó orvos, de jó vezető is. Nagyon-nagyon ritkán tapasztalni ilyet a magyar egészségügyben. Itt nincs kapkodás, futkározás, tanácstalanság, látszatmunka. Itt mindenki pontosan ismeri feladatát, s azt gyorsan, szakszerüen látja el.
Érdekes! Egyetlen egy ágyszerelőt, ágymegsemmisítőt sem lehet látni. Miért?! Ez az osztály nem tart lépés az új trenddel! Minden a betegágy! De az drága, nagyon drága. Minél kevesebb van belőle, annál jobb. A betegágy nem arra szolgál, hogy a beteg belefeküdjön, a csipcsup kis betegségeit a kórházban kezeltesse. A tb. és a Fővárosi Őnkormányzat pénzén. Az ágy csak veszteséget termel, ezért nincs rá szükség. Amúgy a kórházak is veszteségesek. Drágák a kórházak, biztos még csalnak is, s olyan is előfordult, hogy a beteget meggyógyították. Ott még orvosok dolgoznak! Nem sokáig. El kell jutnunk oda, hogy aki orvosi diplomát szerzett, az be se léphessen a kórházakba. Az ilyen orvos olyan aljasságra is képes, hogy egy embernek egy egész Calmopyrint is oda mer adni. Kórházakba könyvelőknek, közgazdászoknak, gazdasági menedzsereknek kell dolgozni. Ők pontosan ki tudják számolni, hogy hány ágyra, mennyi gyógyszerre és hány betegre nincs szükség. A kórház csak úgy működik jól, ha a magántőke irányítja. Főleg, ha a tőkés liberális. Mert a liberalistáké a jövő. Csak ők tudják megállapítani, hogy ki a beteg, hogy az általános iskolák alsóbb szintjén is meg kell ismertetni a gyerekekkel a drogokat, a középiskolásoknak tudniuk kell, hogy az igaz szerelem csak azonos nemüek között lehetséges. Éppen ezért nem a tb. vagy EU-hozzájárulást kell csökkenteni, hanem a személyi jövedelemadót.
Én egy rendkívül konzervatív ember vagyok. Szeretem, ha minden és mindenki a helyére kerül. Az iskolások drog helyett gyümölcsöt esznek, a nagyobb gyerekek rájönnek arra, hogy a másik nem sokkal érdekesebb számunkra. A kórházakban ágyak, gyógyszerek, orvosok, nővérek és ápoltak vannak.
Ilyen helyre kerültem. Itt van orvos, van személyzet, van beteg - nem gazdag és szegény beteg, csak beteg -, van feladat, nem is kicsi, amit meg kell oldani. Itt nem a beteg van az ágyért, hanem fordítva. Itt gyakorlatilag minden gyógyszert megkap a beteg, amire szüksége van. Itt gyógyítanak!
Minden osztály olyan, mint a vezetője! Zsiray főorvos úr egy halk szavú, szigorú, figyelme minden betegre kiterjed. Mindennap minden orvosának minden betegét végig kell elemezni. Orvosait segíti, ellenőrzi. Szigorú, de senki nem fél tőle. Tisztelik. Ugy, ahogy egy ember a munkájával, szaktudásával, emberségével ki tudja azt vívni magának.
Dreja: Az összes orvos közül nekem a legkedvesebb (kezelőorvosom). Jó szervező, hisz karácsony előtti napokban elérte, hogy az összes leletem 2-3 nap alatt elkészüljön. Jó diagnoszta. Hisz a leletek alapján pontosan behatárolta betegségem, s a hatásos kezelést is előírta. Jó pszichiáter. A diagnózist úgy közölte velem, olyan természetesen, hogy a szeneslapát effektus nem érvényesült annyira (áttételes tüdőrák - erre a diagnózisra az ember úgy érzi, hogy egy szeneslapáttal vágták fültövön.)
Mindentől függetlenül életem legdermesztőbb, legmegrázóbb híre volt ez. Volt!!! Két napig. Dreja egyik betegét kezelte a kórteremben, ahol én is feküdtem, majd hirtelen hozzámfordult. "Magát meg fogom gyógyítani." És elmondta, hogy milyen kezeléseket fog alkalmazni és azoknak milyen lesz az eredménye. Azóta 6 hónap telt el, s az elmondottak 100%-ban teljesültek. Mint utólag kiderült, decemberben maximum 3 hónapot jósoltak, de Dreja nem engedte. Többet nem féltem, nem remegtem. Ő mondta, ő meg is csinálja. A kezelésekre ha nem is boldogan, de nyugodt szívvel mentem. Dreja egy-egy szava megnyugtatott, mosolya feldobott. Pedig talán nem is volt olyan sima ez az ügy. Egyszer-kétszer előfordult, hogy éjszaka arra ébredtem, hogy az ágyam mellett áll. Vagy a betegtársak szóltak, hogy ott volt. Ez azért még a B6-on sem bevett gyakorlat. Életem eddig majdnem normális mederben folyt. Hogy csináltam-e valami jót, értékeset, maradandót, azt majd az utókor eldönti. Életem folyamán találkoztam nagyon sok érdekes, értékes emberrel, gyönyörü nővel, okos asszonnyal. Mindegyik büszke volt arra, amit és ahogy csinál. Dreja nem. Neki természetes, hogy gyógyít. Természetes és örül neki, mikor betegei tünetmentesen, mosolyogva jönnek vissza kontrollvizsgálatra. (Szerencsére sokan vannak, és egyre többen lesznek.) Hogy sír-e vagy bántja-e, ha egy betege meghal, felénk sosem mutatja. Nem a Váci utcai butikból öltözködik, de mindig rendkívül csinos. Szigorú édesanya. Röviden: EMBER, ki a hivatását nagy tudással látja el. Orvos. Soha sem szól egy rossz szót sem kollégáira, kiknek segítségével sokszor túl későn, elkezelt állapotban kapja meg a betegeket. Ugyan igaz kormányunk azon törekvése, hogy növelje a szürővizsgálatokon megjelentek arányát, de a felismerés arányát is intenzíven növelni kellene. Valahogy el kellene újból érnünk azt, amit a szocializmusban már elértünk: ne az legyen az igazán jó orvos, aki megtöltött már egy-két temetőt. Talán mégis jobb orvos az, akinek még sok-sok hely található a temetőjében. Meg kellene szüntetni alapszinten (háziorvos), az én mindent tudok, majd én megoldom, kikísérletezem! Igaz háziorvosi szinten csak az APEH ellenőrizhet.
Az, hogy egy orvos nem azt a részt kezeli, ami a betegnek fáj, és ehhez a szakrendelési rendszer még segítséget is nyújt, kissé nonszensznek tünik. Ugye az orvos fáradt, leterhelt, nincs megfizetve... stb. A mérnök, a könyvelő, a háziasszony, aki gyerekeket nevel, az is fáradt, az sincs megfizetve. Igaz, ha rosszul dolgozik, legfejlebb kirúgják, vagy a fejére borítják a húslevest, de nem hal bele senki. Vagy olyan rossz a képzési rendszerünk, hogy gyakorlott orvosoknak is problémát jelent a tüdőgyulladás felismerése, egy mandula- vagy egy hasmütét. Ergo: Ne az orvost rúgjuk ki, aki hibázott, hanem az egyetemi professzorokat, akik tanították és a beteget. Ennek talál megítélője maga a szakma lenne. A Kamarával, az etikai bizottságokkal az élen. Finoman szólva, szerény megítélésem szerint e fenti két szerv munkájának a színvonala rövidesen el fogja érni - ha még nem érte el - az egy orvos, több temető szintet. Egyenletesen fejlődnek, csak az előjel kérdéses.
A jövedelmek az egészségügyben - máshol is - kicsik! Én még nem hallottam, hogy a német, a francia vagy az angol kamara a jövedelmeket az EU-hoz vagy másik országéhoz hasonlítaná. Van egy jövedelemtábla, mely hüen tükrözi, hogy az átlagfizetésekhez mérten egy-egy szakma hol áll, milyen a megbecsülése. Ilyen alapon, ha jól emlékszem, 2002-ben a német orvosok jövedelme az átlaghoz viszonyítva 163% volt. A magyaroké ugyanekkor 140-150% között mozgott. Igaz, ha ezt nyilvánosságra hoznák, akkor nehéz lenne hőbörögni. A B6, Drejáék nem hőbörögnek, dolgoznak. Nincs idejük másra. Munkájuk sajnos bőven vann. Közel 60 ágyas az osztály, és naponta ugyanannyi bejáró beteg. Paraszolvencia igen ritka. Egy beteg optimálisan 5-6 évig jár oda, ha minden a legpozitívabban alakul. Ez évente minimum 10 ellenőrzést jelent. Minden alkalommal adjon a beteg? Nem várják el. Még csak utalást sem tesznek erre az orvosok, személyzet. Ha kapnak, ha nem, munkájukat akkor is magas szinten látják el.
Szerény megítélésem szerint nincsenek azok a jó törvények, melyekkel meg tudnák oldani önmagukban egy-egy szakma, társadalmi csoport belső helyzetét. Az orvosom is csak akkor tud kilépni saját árnyékából, ha saját maguk, a Kamara és az Etikai Bizottság ezt nemcsak mondja, hanem tesz is érte. Mert vannak még szerencsére nagyon jó orvosok, például Győrben Szarvas és Mátyás főorvos urak, Székesfehérváron Szarvas főorvos úr és Kandár doktorúr, Budapestről Tóth Szabolcs, Juhász főorvos urak az Amerikai útról, néhai Juhász főorvos úr a Sportkórházból, Kispestről Ambróczy doktornő gyermekorvos. Ezek csak kiragadott, általam ismert orvosok. Akit nem említettem, azoktól elnézést kérek. Ezek az emberek orvosok, a betegekért vannak, és nem fordítva. Gyógyítanak - magas fokon - és nem az ágyat nézik. Pedig a mostani világban ők is tudnának másképp érvényesülni.
Életünket át- és átszövi a politika, a pénz-, a hatalom utáni hajsza. Kívülről nézve mintha operettvilágban élnénk. Most 100 pontunk van, és mindennel meg vagyunk elégedve. Igaz, a másik oldal szerint nyomorgunk. Az egyik oldal letesz valamit az asztalra, próbál valamit csinálni (hogy jót és jól-e, az már más kérdés), a másik oldal bírál. Bírál, de egy megfelelő javaslat valamivel kapcsolatban még nem hangzott el tőlük a Parlamentben. Igaz, a vezérük szerint őt például nem azért választották meg, hogy felszólaljon, érdekeket védjen, képviseljen a Parlamentben. Neki küldetése van. Ő már bizonyította, hogy jól el tud vezetni egy országot. Hát ha a választók nem így gondolják, akkor ők nem is igazi polgárok. Ő bizonyította be elsőnek a rendszerváltás óta, hogy hogyan kell egy választási vereség után demokratikusan, pánikszerüen elfutni a csatatérről. Milyen vezető az, aki munkahelyén nem vállalja a konfrontációt, s az első visszavágástól megijed, elszalad? Mi lesz, ha újra miniszterelnök lesz? Újból ki fog éleződni a harc az állampolgárok és a polgárok között, mintha erről az Alkotmány másként rendelkezne. Mi lesz az első sztrájk alatt? Talán lövetni fog? Ő jobboldali! Kicsit kérdéses! Szívesen olvasnám minősítését neki és a többieknek abból az időből, mikor külföldre mentek tanulni, vagy az egyetemre felvételiztek. Hogy kinek a papája volt Sopronban párttitkár, vagy megbízott párttitkár bányában, vagy ki írt, mint szakszervezetis hangulatjelentés összesítőket, nagykövetként hogy szolgálta a szocializmust. Én voltam szakszervezetis, összesítettem a hangulatjelentéseket (ezzel nem egy-egy ember, de egy egész munkahelyi társaság életét meg lehetett keseríteni), s ha kellett álltam a szőnyeg szélén. Az én papám is az MSZMP egyik tagja, sőt egyik legmagasabb vezetője volt. Én büszke vagyok rá, pedig semmim sincs, nem örököltem semmit, nem kaptam anyagi javakat. Egy valamit kaptam, a kabátot. Megtanultam, hogy a kabátnak csak egy színe van, a másik az már fordított.
E levelemért lehet, hogy sokan megtámadnak, de inkább engem, min Drejáékat. Én már megszoktam. Vagy 5 kapitányság, ügyészség esett nekem. Négy év alatt sikerült bebizonyítaniuk, hgoy valakivel évek óta találkkoztam, hogy a hitelügyintézésnél nem voltam ott, hogy konkrétan ügyintézés címén mit fizettek be a jelentkezők! Igy sikerült megvádolni azzal, hogy a nem ismert összeget elosztottam azzal, akivel nem találkoztam. Nagy eredmény 4 év alatt, igaz az ügyész magas volt, hosszú, szőke hajú, kékszemü, gyönyörü és Miklós. Csak nehogy elrepüljön a kismadár! A törvények szerint ez teljesen törvényszerü. Mint ahogy törvényes volt az is, ahogy a Cégbíróság megszüntetett egy-két céget. De ki súgott, hogy pontosan ezeket kell megszüntetni? Ezt a cégbíró pontosan meg tudja mondani. Ha pontosak lennénk, akkor az is kiderülne, hogy a tárgyalásomon hogyan fordulhatott elő az, hogy a tanúmból az ügyészség "semleges" tanúja legyen. Igaz, ez a tanú a '90-es évek előtt 17 évet töltött Nyugaton börtönben, majd itthon az Aranykéz utcában lett irodája. Nekem 1994-ben tett szívességet, a rendőrségi vallomás és a bírósági tanúvallomások között két hónapig élvezte az ügyészségi nyomozók vendégszeretetét. Felmentették. Az ügyészség véletlenül időn túl fellebbezett. Hát igen. Az ügyész magas volt, szőke volt, kékszemü, gyönyörű és Miklós. Kicsit úgy tünik, eltértem a tárgytól. Úgy tünik, de nem igaz. Ezzel a kitérővel is szerettem volna kiemelni, érzékeltetni, hogy vannak olyan területek az országban - el nem ítélhető módon -, ahol az emberek azt csinálják, amihez értenek, de azt magas színvonalon. A szó legnemesebb értelmében, emberek életét mentik meg napról napra. S mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Mi lenne velünk, ha mindenki így gondolkodna?
- A kis- és középvállalkozások tb.- és eü.-járulékok csökkentése alapján fejlődni kezdenének, átlagban 2-4 fő munkaerőt tudnának alkalmazni.
- A feketemunkát drasztikusan csökkentenék, hisz ez csak a munkaadónak biznisz. A legnagyobb szerencsétlenség a feketemunkában a dolgozóé. 2 Ft előnyért ő és családja elveszít rendkívül sok lehetőséget.
- A paraszt már szeptemberben pontosan tudná, hogy jövőre az állam mit és mivel preferál.
- Ha a megvertnek, kiraboltnak, megöltnek több joga - egyáltalán joga - lenne a bünözővel szemben. Ha a családi kötelék megerősödne.
- Ha betartaná mindenki a törvényt, s például a munkahelyén sem politizálna. (A szószék is munkahely.)

Ha egyáltalán az lenne természetes, hogy élünk. Ha valaki egyszer felvilágosítaná a politikusainkat, hogy nem az ágy, hanem az egészséges ember tud javakat előállítani, szeretni, örülni, csalódni, gyereket nevelni. Ha nem azzal kellene kezdenem, hogy nem szőke, hosszúhajú, hogy nem kékszemü, hogy nem Miklós, hanem Dreja.
Köszönetemet szerettem volna kifejezni Drejának, orvosaimnak e hosszúra sikeredett levéllel, de rájöttem menetközben, hogy munkájukat érzékeltetni egy-két sablonos levélben nem lehet, nem is érdemes. Az ő munkájuk maga a valóság, és ez a valóság kell, hgoy teret nyerjen, hogy természetes legyen. Lassan választunk. Jó lenne végre nem leváltani, hanem választani egy új kormányt, melynél a természetes az tényleg természetes. Akik le mernek nyúlni az alapokhoz, hisz erős házat csak megfelelő alapokkal lehet építeni. Aki tudja, hogy honnan jött, hol tart most, és mit akar elérni. Akinek Drejáék példája természetes, és nem csoda. Aki tudja, hogy Dreja a maga hús-vér valóságában mindennek alapja, az ember.




Hári Béla
Vál


U.i.: Amennyiben újságírók véletlenül elolvassák e hosszú levelet, s egy-egy mondatából szemezgetnek, akkor ahhoz kérem, írják oda, ha merik, hogy ez az ő véleményük. Az enyém itt fönt megtalálható, melyért a felelősséget vállalom, de csak egészben.
Egy dologról nem beszéltünk, egy gyógytápszerről, az Avemarról. Nem gyógyszer, így az orvosok nem is nagyon hozzák a beteg tudomására. Az én orvosom más. Felvetésemre javasolta, és azóta sem engedi, hogy abbahagyjam. Az Avemar azon kevés dolgok közé tartozik, mely felismeri a rákos sejteket, megtámadja azokat, de önmagában elpusztítani nem tudja. A sugár- és kemoterápiás kezelések kiváló kiegészítője. Megállítja a fogyást, segíti helyrehozni azokat a problémákat, amiket a kemoterápia csinál. Erősíti az immunrendszert. Nekem bevált, nagyon sokat segített. Köszönöm Rákellenes Ligának!
A mi betegségünknél, ha valaki megijed, elveszti önbizalmát, életkedvét, annak orvosai adhatnak, amit akarnak, meghal. Az Avemar ezen hangulat legyőzésében is nagyszerü segítséget ad. Bízom benne, hogy aki eddig még nem kapta el ezt a betegséget, nem is fogja, de tudni kell, hogy ez a betegség elsősorban nem is annyira fájdalmas (kivéve egyes stádiumában), hanem lelkileg rendkívül megviseli az embert. Az orvosok, Avemar és egy jó család, ha áll az ember mellett, lényegesen könnyebb eljutni a tünetmentességig.