Súgó
Kétnemü emberilélek nem létezik, minden inkarnációnál egy új emberitesthez kötödik a lélek. A földitest defektjei részben az u.n. ”Karmán” is alapúlhatnak. Remélem ez érthetö részedre.
Reinkarnációról, halálutáni életröl és sok másról
#22
Elküldve: 2007. szeptember 23. - 09:06:41
főleg hogy ön a profilja lapján nő, elég érdekes, hogy férfinak született, és férfi néven jelentkezett is be...
avagy a svédek mind kettős személyiséggel és két nemmel rendelkező különleges lények? Olyanok mint a csigák hím-nősek egyben?
avagy a svédek mind kettős személyiséggel és két nemmel rendelkező különleges lények? Olyanok mint a csigák hím-nősek egyben?
#23
Elküldve: 2007. szeptember 23. - 09:03:50
akkor aki kétnemünek születik véletlenül, az mindig is kétnemű volt, csak nem tuták egyneművé operálni még az őskorban?
#24
Elküldve: 2007. szeptember 20. - 13:10:53
Hát ez természetes, hisz Péter is férfi (név). Tehát férfi lélek mindenkor férfi testhez-magzathoz kötödik és sohasem nöihez.
#25
Elküldve: 2007. szeptember 19. - 12:15:43
És olyan lehet, hogy aki jelen életében Pál, a reinkarnálódás után Péter lesz?
#27
Elküldve: 2006. augusztus 03. - 18:49:28
A számtalan inkarnációk által az emberi lélek felépíti az ő egyéni személyiségét. Pontosan úgy, mint az a megérett, vagy idősödő ember az emlékezésében visszatud látni az ő gondolataira és az érzelmeire, valamint ő visszaidézi magának az átélt eseményeket és a megtett cselekményeket, a távoli gyermekkorról, de mint felnött ember, ő mégis minden pontban azonosnak érzi magát a gyermekkel, mely lassan megért a napok és az évek által. Ugyanígy, az a szabaddá tett lélek olyan messze tud visszaemlékezni, amennyire a gondolat elér és mégis teljesen azonosnak érzi magát mindazokkal az emberi alakokkal, melyeket ő lelkileg megszemélyesített. (Éppúgy mint az ember az ő első emlékében nem tudja visszahozni az ő első életéveit, így a szabaddá tett emberi lélek sem emlékszik vissza a legelsőbb inkarnációkra).
Tehát: Olyan módon mint az ember minden adott időpontban, ő egy összege az élete tartalmának, úgy lesz a szabaddá tett léleknek az egyéni személyisége; összege az összes előző földi élet gondolatainak, érzelmeinek, cselekedeteinek és az élményeinek.
Mindaz ami vissza van tartva a léleknek a tudatával, emlékezések az előbbi életről, tudásról stb., ezek az emberi tudaton kívül tartózkodnak. Az olyan esetben, amikor a ”szigetelőréteg” egy vagy más módon meg lett sérülve a Sötétségnek a befolyása által, itt többé-kevésbé abból ami vissza lett tartva, ez bele tud jutni az embernek a tudatába és zavaróhatással hat ennek a személyiségére. Normálisan az ember nem emlékezhet semmit az ő előző létezéseire, mert az olyan emlékezések nagyon gyakran hátráltatnák az egyént, hogy a legjobb módon kihasználhassa az az előtte lévő földi életet. Ha pl. egy ember az ő legutóbbi befejezett inkarnációjánál egy bűnöző volt, akkor ez az emlékezés csak fájdalmas lesz és feltartóztattja a szóban forgónak a lelki kifejlődését. Vagy pedig ha az ember egy magasan álló személyiség volt, sok anyagi ingóságokkal és egy tétlen életet élt, talán anélkül, hogy gondolt voln az ő kevésbé szerencsés embertársaira és ha az az ember az előttelévő inkarnációban pl. ő egy szegény munkás, akkor az a szóban forgó ember könnyen lesz csábítva, hogy állandóan összehasonlítsa az ő előző életét a jelenlegivel. Az eredmény akkor egy állandó elégedetlenség lesz a jelenlegi életével és ez egy gátolója lesz minden lelki előrehaladásnak.
Csak néhány esetben látják az érzékfölötti helyről célszerűnek, hogy az ember üzenetet vehessen át, egy vagy néhány előbbeni inkarnációjairól. De ezeket az üzeneteket csak a Világosság lelkei adják, amikor minden visszaélés arról az üzenetről teljesen kivan zárva. Azért vannak az emberek a leghatározottabban felszólítva, hogy egyedül ne keressenek felvilágosítást az előbbeni létezésekről.
(Szigetelőréteg segítségével a lélek idegközpontjának a többi részei korlátozva vannak, hogy érvényesüljenek a fizikai agyon keresztül, hogy így csak azok a részei, melyekkel az agy direkt összeköttetésben áll, csak ezek tudják jellemezni az emberi személyiséget).
A Reinkarnációnak az a célja: hogy egy mindenoldalú, de lassan előrehaladó lelki fejlődés által megérlelődjön az emberi lélek úgy, hogy az ő gondolatának és akaratának ereje által teljesen legyen képes arra, hogy az életnek minden helyzetében elutasító magatartást tanusítson a Sötétségnek-Gonoszságnak a befolyásával szemben.
Mindenkinek a fennálló életében meg kellene próbálnia megbánni a hibás lépéseit, vétkező, büntetendő gondolatait és cselekedeteit, meg kellene próbálnia megbánásain keresztül élérni Istennek és embertársainak a megbocsátását mielőtt a földi élet befejeződne. Sok bánat és szenvedés kimaradna egy ilyen eljárásmód által. Ezért kellene minden embernek, az élet minden körülményében, pontosan követnie lelkiismeretének a vezetését; mert az ember minél gyakrabban vétkezik a lelkiismerete ellen, annál nehezebb lesz utólag követnie ennek a tanácsait, felszólításait és figyelmeztetéseit. Azáltal, hogy az ember követi az ő vágyait, az ő rossz hajlamait, ezáltal az ember meghosszabbítja az inkarnációjainak a sorozatát.
Üdv. Pali
Eposta: pali_3000@hotmail.com
Tehát: Olyan módon mint az ember minden adott időpontban, ő egy összege az élete tartalmának, úgy lesz a szabaddá tett léleknek az egyéni személyisége; összege az összes előző földi élet gondolatainak, érzelmeinek, cselekedeteinek és az élményeinek.
Mindaz ami vissza van tartva a léleknek a tudatával, emlékezések az előbbi életről, tudásról stb., ezek az emberi tudaton kívül tartózkodnak. Az olyan esetben, amikor a ”szigetelőréteg” egy vagy más módon meg lett sérülve a Sötétségnek a befolyása által, itt többé-kevésbé abból ami vissza lett tartva, ez bele tud jutni az embernek a tudatába és zavaróhatással hat ennek a személyiségére. Normálisan az ember nem emlékezhet semmit az ő előző létezéseire, mert az olyan emlékezések nagyon gyakran hátráltatnák az egyént, hogy a legjobb módon kihasználhassa az az előtte lévő földi életet. Ha pl. egy ember az ő legutóbbi befejezett inkarnációjánál egy bűnöző volt, akkor ez az emlékezés csak fájdalmas lesz és feltartóztattja a szóban forgónak a lelki kifejlődését. Vagy pedig ha az ember egy magasan álló személyiség volt, sok anyagi ingóságokkal és egy tétlen életet élt, talán anélkül, hogy gondolt voln az ő kevésbé szerencsés embertársaira és ha az az ember az előttelévő inkarnációban pl. ő egy szegény munkás, akkor az a szóban forgó ember könnyen lesz csábítva, hogy állandóan összehasonlítsa az ő előző életét a jelenlegivel. Az eredmény akkor egy állandó elégedetlenség lesz a jelenlegi életével és ez egy gátolója lesz minden lelki előrehaladásnak.
Csak néhány esetben látják az érzékfölötti helyről célszerűnek, hogy az ember üzenetet vehessen át, egy vagy néhány előbbeni inkarnációjairól. De ezeket az üzeneteket csak a Világosság lelkei adják, amikor minden visszaélés arról az üzenetről teljesen kivan zárva. Azért vannak az emberek a leghatározottabban felszólítva, hogy egyedül ne keressenek felvilágosítást az előbbeni létezésekről.
(Szigetelőréteg segítségével a lélek idegközpontjának a többi részei korlátozva vannak, hogy érvényesüljenek a fizikai agyon keresztül, hogy így csak azok a részei, melyekkel az agy direkt összeköttetésben áll, csak ezek tudják jellemezni az emberi személyiséget).
A Reinkarnációnak az a célja: hogy egy mindenoldalú, de lassan előrehaladó lelki fejlődés által megérlelődjön az emberi lélek úgy, hogy az ő gondolatának és akaratának ereje által teljesen legyen képes arra, hogy az életnek minden helyzetében elutasító magatartást tanusítson a Sötétségnek-Gonoszságnak a befolyásával szemben.
Mindenkinek a fennálló életében meg kellene próbálnia megbánni a hibás lépéseit, vétkező, büntetendő gondolatait és cselekedeteit, meg kellene próbálnia megbánásain keresztül élérni Istennek és embertársainak a megbocsátását mielőtt a földi élet befejeződne. Sok bánat és szenvedés kimaradna egy ilyen eljárásmód által. Ezért kellene minden embernek, az élet minden körülményében, pontosan követnie lelkiismeretének a vezetését; mert az ember minél gyakrabban vétkezik a lelkiismerete ellen, annál nehezebb lesz utólag követnie ennek a tanácsait, felszólításait és figyelmeztetéseit. Azáltal, hogy az ember követi az ő vágyait, az ő rossz hajlamait, ezáltal az ember meghosszabbítja az inkarnációjainak a sorozatát.
Üdv. Pali
Eposta: pali_3000@hotmail.com
#28
Elküldve: 2006. augusztus 03. - 18:43:14
Reinkarnációról, a halál utáni életről és sok másról:
Remélem soraimmal hozzájárulok (többek között) a halál utáni élet megértéséhez, az életünk körfolyamatához. Tehát kezdjük az emberi lelkek alkotásáról-életéről:
Az asztrális-anyagi és az étri-asztrális Világosságból az Isten "hat" tartózkodási helyet, szférát teremtett. Az elsőt a Földön kívül helyezte el, a következőket pedig ezen az elsőn kívüli helyen létesítette.
(A Föld gömbjével együtt kitettek u.n. "hét" Világot-Országot-Mennyet. Legtöbb nyelven előfordul ez a "hét" monda elnevezés, mely a tartózkodási helyekre céloz. Pl. magyarúl: "a heted hét ország", svédül: olyan boldog, hogy a "hetedik mennyben" érzi magát. Ugyancsak a legtöbb indián mondákban is megtalálható ez a "hét világi" elnevezés.)
Isten oly módon alkotta a tartózkodási helyeket, hogy ezek számtalan árnytalanításon mentek keresztül, lassan a gyenge virradattól a tiszta gyönyörűséges Világosságig. Sok lakást alkotott az összes tartózkodási helyen, hogy így az emberi ”lélek”, mialatt ez meg volt (van) testesülve a Földön, a saját akaratának harcával a Sötétség- a gonoszság ellen, saját maga készítette (készíti) magának az ő elkövetkező életét.
Ő úgy rendezte ezt el, hogy a lélek, amikor a halál által szabaddá lett téve a földi testtől, ez ahhoz a helyhez- ahhoz a lakáshoz van vonva, (védőlelke- angyala által) melyet ő saját maga az ő cselekedetei által készített elő önmagának. Előkészített önmagának: a tisztasággal, a bölcsességgel és a szeretettel, melyet ő elért a földi életének a küzdelmein keresztül. Tehát Isten oly módon rendezte el, hogy a léleknek legyen lehetősége a minden befejezett földi élet után egy ideig az ő lakásába tartozkodni, azért hogy megbánja a (Földön elkövetett) vétkeit, azért hogy pihenjen, azért hogy tanuljon és azért, hogy felkészüljön az új vándorlásra-az új inkarnációra a Földön. Egy új jövendőbeli magzathoz,- egy új emberi testhez való hozzákötődés után.
(Abban a pillanatban ahogy a lélek a jövendőbeli ”anyához” van vezetve, a lélek el lesz ringatva egy valamiféle félig alvó állapotba, ezért fogja ez a terhes nőt úgy követni, bárhová is megy a nő, mint egy teljes akarat és hatalom nélküli függelék. Míg a magzatnak a fejlődése előrehalad és a lelki testnek a formája egyre jobban kitörlődik, ez az alvás egyre mélyebb lesz. Tehát a lélek teljesen tájékozatlan arról ami vele történik, míg a magzathoz van kötve, és ennélfogva a későbbi időkben sincs semmi emléke erről az időszakról).
A lélek, mely inkarnálva lesz, ez a Földhöz lesz vezetve és hozzá lesz tehát kötve a magzathoz az ”életadó” szalaggal – egy ellasztikus húr, mely ki van alakítva a Vilagosságnak a finomabb anyagából és be van szőve az emberi agynak az ér- és az idegrendszerével egy olyan módon, hogy csak a halál tudja feloldani az összeszövődést.
Azután, ahogy a lélek a magzathoz lett kötve, – összekötődés az 5. terhességi hónappban történik meg – ezt követően ez a terhes nő közvetlen közelében tartózkodik. Míg a magzatnak a formálódása előrehalad a lelki testnek a külső formája egyre inkább kitörlődik, mig a lélek abban a pillanatban, ahogy a gyermek megszületik, ez egyesül a gyermeki testtel, ezt körüllepi mint egy palást és felvesz egy gyengébben vagy erősebben világító ködformációt.
Amikor a lélek a gyermek születésénél egyesül az emberi testtel ez lassan egybeolvad – felszívódás által – azzal az istenségi elemmel, amit a magzatnak adtak a megtermékenyítés pillanatában. Ez az istenségi elem, ekképpen meggazdagítja a lelket minden új inkarnációnál egy nagyobb lelki erővel.
(Ha a magzat meghal mielőtt ez teljesen ki lenne fejlődve, akkor szabaddá válik a lélek, mely a magzathoz volt kötve és nagyon rövid időn belül felveszi azt a külsőt, ahogy ez kinézet mielőtt a magzathoz lett kötve – tehát az inkarnáció nem teljesült be. Ha a lélek egyesült a gyermekkel a születésnél – átvette a gyermeknek a küllemét – és a gyermek meghal a születés után egy rövid időn belül, akkor a lélek a gyermeknek az alakjában vissza lesz vezetve a szférákhoz és ott felnő a nevelőotthonban, amíg nem éri el a nagykorúságot, majd ezután egy új inkarnációba megy. Ezeket a periódusokat, melyek alatt a lelkek úgy nőnek fel mint gyermekek, ezeket úgy kell tekinteni mint pihenő, valamint tanuló időnek. Ami itt közlésre került ez minden emberi lélekre vonatkozik, akiknek gyermekkorban hal meg a földi teste).
A lelki lényeknek, tehát a fent említett érzékfölötti tartózkodási helyek, ugyanannyira láthatók és anyagiasak, mint mindaz, ami az embereknek a Földön látható. Minél magasabban emelkednek a lelkek az ő küzdelmük által ki a Sötétségből, annál gyorsabbak lesznek az éter lengései, melyek előhozzák azt az anyagot, amiből ezek, az ő korlátozott világaik formálódva vannak. Minél távolabban fekszenek a tartózkodási helyek a Földtől, annál világosabb, szebb és még harmonikusabb minden ami ott létezik, lakásokat és a természetet illetően.
Amíg a lélek abban a szférában tartózkodik amit ő elért a tisztulás által az ő reinkarnációi alatt (a földi újbóli születések alatt) ő a testét úgy mozgatja, mint ahogy a Földön mozog az ember (gyaloglás, futás stb.). De ennek a megszabadított lelki testnek a mozgásai azonban gyorsabbak és könnyebbek, éppúgy a léleknek a gondolatai is tisztábbak és pontosabbak, mint amikor ez a nehéz emberi testhez van kötve, mely a sok akadályt az útjába fekteti. (Negyedik dimenziót nehéz részletesebben megmagyarázni, mivelhogy a legtöbb embernek hiányzik a megértéshez szükséges feltétel.).
Reinkarnációról (2):
Isten, az Ifjabbak Idősebbjén keresztül nagyjából ad egy tervezetet az emberek életéről a Földön, valamint meghatározza ennek a tartósságát minden pontos összhangban azzal, amit minden egyes személynek ki lehet mérni annak a személynek a gondolatai, cselekedetei és előrehaladásai szerint, az ő utolsó átélt inkarnációjában, valamint számolva az után ami még nem lett jóvátéve az előbbi földi életből.
Mielőtt az új inkarnáció megkezdődnék, a lélek átvesz egy értesítést arról, hogy hogyan kell a következő földi életét folytatnia, milyen követelmények teljesítésére kell vállalkoznia és mely cselekedeteket kell ennek jóvátenni. Amikor a lélek először pontosan átgondolta ezt a jövendőt és megértette, hogy miért kell az új inkarnációnak éppen úgy az adott módon formálódnia, valamint jóváhagyta azt a javaslatot, akkor azon a helyen és azokban a környezetekben inkarnálódik ez, amely a legjobban alkalmas arra a meghatározott cél végrehajtására.
De mivel mindennek önkéntesen kell történnie, és mivel az emberi lelkek, különösen a fejletlenek, nem tudják mindig azonnal belátni a célszerűséget az új inkarnációban és azért gyakran vonakodnak attól, hogy újból átmenjenek egy ilyenen, így a lakásaikban maradnak anélkül, hogy bármilyen előrehaladás is lehetséges lenne a részükre, amíg ők egy rövidebb vagy hosszabb idő után, egy jobb belátásra jutnak és beismerik milyen előnyt kapnak azáltal, ha vállalják az újboli inkarnációjukat. Amikor ez a beismerés bekövetkezik, akkor ők folytathatják az egy időre megszakított vándorlást az Atyai Otthon felé.
Ezt azonban nem egészen az emberekre hagyják, hogy ők saját maguk oldják meg és győzzék le az összes földi nehézségeket. Hogy kapjanak egy hatásos segítséget, a védőlelkek (védőangyalok) ügyelnek felettük és próbálkoznak gondolat befolyásolással, "lelkiismeret által" vezetni minden embert azokra az Isten által adott életutakra. De mivel az emberek szabad akarattal vannak megajándékozva és nagyon ritkán követik teljesen a figyelmeztető lelkiismeretet, így az inkarnáció leggyakrabban egy szomorúságos eltéres lesz azoktól az adott fővonásoktól; és amikor az emberek életüket önként adják fel ahelyett, hogy kivárnák az Isten által meghatározott időt és a halálmódnak a bekővetkezését, ezáltal ők nagyon gyakran és sok felesleges szenvedést okoznak saját maguknak.
Ha az öngyilkosság zavarodottságban (meggondolatlansággal) történik, akkor az öngyilkos azonnál inkarnálva lesz az éppen befejezett földi életének a beszámolása után. Ezeket a gyors inkarnációkat pihenő- és tanulóidő nélkül az Isten adja, részben mint folytatása annak a hirtelen megszakított életnek, részben azért, hogy az egyén azokat a földi élet alatti kiállott lelki szenvedéseket távol tudja tartani. Még ha az új inkarnáció rövid is lesz, a lélek mely újból felszabadul, egy nagyobb nyugodtsággal tud majd visszatekinteni arra az előző földi életnek az érzelmi vagy a fizikai fájdalmaira.
(Hogy ki az Ifjabbak Idősebbje, azt a "Haladj a Világosság felé" c. mű olvasói megtudják. Nem mondhatom meg előre.)
Reinkarnációról (3):
"Egy védőlélek (védőangyal) vezetése alatt általában sok ember van, néha több száz, akik mindnyájan közvetlen gondolati kapcsolatban vannak a védőlélekkel. Minél idősebb az emberi lélek, annál érthetőbben és határozottabban hangzik a lelkiismeretnek a hangja az emberhez. Minél fiatalabb az emberi lélek, minél sűrűbben veszi körül a Sötétség (gonoszság) az embert, annál gyengébben és határozatlanabbúl hangzik a lelkiismeretnek a hangja. Sok ember kettő hangott hall, amelyek egymással szemben beszélnek; az egyik mely állandóan ellenkezik a lelkiismeretnek a felszólításai ellen, hogy kövesse a Világosságnak és az igazságnak az útjait. Ez a vitára vágyó hang ez most az embernek a saját önző és nem kifejlett lelkének az egyedi nézete az előtte álló kérdésekről, vagy a helyzetekről; de ez természetesen nincs hasznára az embernek, hogy túlharsogja a saját lelkiismeretét, hogy kövesse az ő saját vágyait a gonosz cselekedekhez. (Azalatti időszak alatt, amikor a bűnöző lelkek a Földnek az asztrális megfelelőjén (asztrális földfelületén) tartózkodtak, az ellenkező hang gyakran a gonosz és rosszindulatú lényektől származott).
Amikor a lélek a halálnál újból felszabadul a földi testtől, akkor ez el lesz vezetve egy alvásra hasonló állapotban a védőlelke által, ahhoz a tartózkodási helyhez és ahhoz a lakáshoz, melyet ő otthagyott az inkarnációja megkezdésekor.
A felébredés után a léleknek pontosan át kell gondolnia a mostani befejezett földi életét, összefoglalni az összes gondolatokat és cselekedeteket (úgy a gonoszt, mint a jót) valamint be kell számolni minden olyan alkalomról, amikor mint ember nem volt a lelkiismeretével egyetértésben. Isten saját maga adja a kérdéseket, melyekre közelebbi válaszokat kíván azáltal, hogy Ő minden egyes lélekhez hangoztatja szavait, azokhoz, akik elvégezték az ő beszámolásukat. Isten az Ő Gondolata által beszél és az Ő Akaratával átváltódnak hanghullámokká azok a vibrálások-rezgések, melyeket Ő a Gondolatával előhozott. Általában az Isten ezrekhez "beszél" egyszerre; de minden egyes lélek csak azokat a kérdéseket hallja, melyek csupán ő felé vannak irányítva. A szavak úgy hangzanak, minha az Isten azt a földi nyelvet beszélné, amit ez a lélek az ő befejezett utolsó inkarnációjánál használt. Amikor a lélek minden kérdést az igazságnak megfelelően megválaszolt, akkor ez újból a védőléleknek lesz átadva, aki gondozás alá veszi őt a pihenőidő alatt.
Amikor a kimért pihenőidő eltelt, akkor a lélek át lesz vezetve egy szebb lakásba, vagy egy magasabb szférába, ha a lélek az ő földi élete által megérdemelte ezt. Ha ez nem így történt, akkor továbbra is az ő régi lakásában marad; mert akárhányszor is bűnözött az ember, a lélek sohasem kerül egy alacsonyabb szférába, vagy egy egyszerűbb lakásba. A Világosságnak a világában minden egy előrehaladás vagy pedig szünet egy időre, de sohasem visszahaladás.
A pihenőidő után a lélek az vagy át lesz helyezve egy másik helyre vagy a lakásában marad, tanításban részesül azokban a speciális dolgokban, amelyek a javára tudnak lenni a következő inkarnációjában".
Reinkarnációról (4):
"Mindenkinek, a fennálló földi életében meg kellene próbálnia megbánni a hibás lépéseit, vétkező, büntetendő gondolatait és cselekedeteit, meg kellene próbálnia saját megbánásain keresztül elérni Istennek és az embertarsainak a megbocsátását mielőtt a földi élet befejeződne. Sok bánat és szenvedés kimaradna egy ilyen eljárásmód által. Ezért kellene minden embernek, az élet minden körülményében, pontosan követnie az ő lelkiismeretének a vezetését; mert az ember minél gyakrabban vétkezik a lelkiismerete ellen, annál nehezebb lesz utólag követnie ennek a tanácsait, felszólításait és figyelmeztetéseit. Azáltal, hogy az ember követi az ő saját vágyait, az ő saját rossz hajlamait, ezáltal az ember meghosszabbítja az ő inkarnációinak sorozatát.
Egy törvényhatározat alól a Megtorlási törvény szerint senki sem fog megmenekülni. Ez azonban nincs alkalmazva azokon a legifjabb emberi lelkeken, mielőtt ezen a ponton nincsenek abban a helyzetben, hogy reagáljanak az ő lelkiismeretükre. Ez a paragrafus arra utaló határozat: hogy minden egyes ember, aki meggyilkolja embertársát, vagy aki valamilyen módon bűnös embertársai haláláért, az eljövendő inkarnációban ugyanannyi embert kell megmentenie a hirtelen haláltól, mint ahányat az illtékes meggyilkolt vagy a halálba vetett.
De itt mégiscsak van egy különbség ennek a törvényhatározatnak az alkalmazásában. Mert az az ember aki elkövet egy bűncselekményt, és azután a földi élet alatt megkapja és megszenvedte azt a büntetést, melyet kiszabtak a földi társadalmak törvényei szerint, ennek a személynek ezenkívül nem kell többet bűnhődnie. De mivel az Istennek a törvénye követeli, hogy mindenki aki embertársat meggyilkol, annak a jövendő inkarnációban meg kell mentenie egy embert a haláltól. Az aki a földi törvények szerint megbűnhődte az ő bűncselekményét, ez a személy úgy fogja megvalósítani a törvényhatározatot mint egy szeretetből fakadó cselekedetet. Azért lesz a férfi vagy a nő önmaga mindenkor megmentve Istennek a védelmi ereje által, és sértetlenül fog kikerülni az ő veszélyes feladatából. Ezzel szemben az az ember aki kivonja magát a földi igazságnak a büntetése alól, ez nem fog kapni semmi védelmet sem az ő védőlelkétől, sem az Istentől az ő próbálkozása alatt, hogy megmentse egy embertársnak az életét. Ezért az illetékes mentő sohasem fog megmenekülni cselekedetének büntetése alól; halál, megcsonkítás, hosszantartó betegség, égésisebek vagy hasonlók lesznek akkor a következmények.
Másszóval, ő a saját életével- vagy a testi fájdalmával fogja megbűnhődni az ő korábbi bűntettét. Istennek a Megtorlási törvénye ekképpen néhány esetben életért életet követel, a földi ítélőbíróságoknak ezzel szemben ehhez nincs joguk".
Üdv. Pali
Eposta: pali_3000@hotmail.com
Remélem soraimmal hozzájárulok (többek között) a halál utáni élet megértéséhez, az életünk körfolyamatához. Tehát kezdjük az emberi lelkek alkotásáról-életéről:
Az asztrális-anyagi és az étri-asztrális Világosságból az Isten "hat" tartózkodási helyet, szférát teremtett. Az elsőt a Földön kívül helyezte el, a következőket pedig ezen az elsőn kívüli helyen létesítette.
(A Föld gömbjével együtt kitettek u.n. "hét" Világot-Országot-Mennyet. Legtöbb nyelven előfordul ez a "hét" monda elnevezés, mely a tartózkodási helyekre céloz. Pl. magyarúl: "a heted hét ország", svédül: olyan boldog, hogy a "hetedik mennyben" érzi magát. Ugyancsak a legtöbb indián mondákban is megtalálható ez a "hét világi" elnevezés.)
Isten oly módon alkotta a tartózkodási helyeket, hogy ezek számtalan árnytalanításon mentek keresztül, lassan a gyenge virradattól a tiszta gyönyörűséges Világosságig. Sok lakást alkotott az összes tartózkodási helyen, hogy így az emberi ”lélek”, mialatt ez meg volt (van) testesülve a Földön, a saját akaratának harcával a Sötétség- a gonoszság ellen, saját maga készítette (készíti) magának az ő elkövetkező életét.
Ő úgy rendezte ezt el, hogy a lélek, amikor a halál által szabaddá lett téve a földi testtől, ez ahhoz a helyhez- ahhoz a lakáshoz van vonva, (védőlelke- angyala által) melyet ő saját maga az ő cselekedetei által készített elő önmagának. Előkészített önmagának: a tisztasággal, a bölcsességgel és a szeretettel, melyet ő elért a földi életének a küzdelmein keresztül. Tehát Isten oly módon rendezte el, hogy a léleknek legyen lehetősége a minden befejezett földi élet után egy ideig az ő lakásába tartozkodni, azért hogy megbánja a (Földön elkövetett) vétkeit, azért hogy pihenjen, azért hogy tanuljon és azért, hogy felkészüljön az új vándorlásra-az új inkarnációra a Földön. Egy új jövendőbeli magzathoz,- egy új emberi testhez való hozzákötődés után.
(Abban a pillanatban ahogy a lélek a jövendőbeli ”anyához” van vezetve, a lélek el lesz ringatva egy valamiféle félig alvó állapotba, ezért fogja ez a terhes nőt úgy követni, bárhová is megy a nő, mint egy teljes akarat és hatalom nélküli függelék. Míg a magzatnak a fejlődése előrehalad és a lelki testnek a formája egyre jobban kitörlődik, ez az alvás egyre mélyebb lesz. Tehát a lélek teljesen tájékozatlan arról ami vele történik, míg a magzathoz van kötve, és ennélfogva a későbbi időkben sincs semmi emléke erről az időszakról).
A lélek, mely inkarnálva lesz, ez a Földhöz lesz vezetve és hozzá lesz tehát kötve a magzathoz az ”életadó” szalaggal – egy ellasztikus húr, mely ki van alakítva a Vilagosságnak a finomabb anyagából és be van szőve az emberi agynak az ér- és az idegrendszerével egy olyan módon, hogy csak a halál tudja feloldani az összeszövődést.
Azután, ahogy a lélek a magzathoz lett kötve, – összekötődés az 5. terhességi hónappban történik meg – ezt követően ez a terhes nő közvetlen közelében tartózkodik. Míg a magzatnak a formálódása előrehalad a lelki testnek a külső formája egyre inkább kitörlődik, mig a lélek abban a pillanatban, ahogy a gyermek megszületik, ez egyesül a gyermeki testtel, ezt körüllepi mint egy palást és felvesz egy gyengébben vagy erősebben világító ködformációt.
Amikor a lélek a gyermek születésénél egyesül az emberi testtel ez lassan egybeolvad – felszívódás által – azzal az istenségi elemmel, amit a magzatnak adtak a megtermékenyítés pillanatában. Ez az istenségi elem, ekképpen meggazdagítja a lelket minden új inkarnációnál egy nagyobb lelki erővel.
(Ha a magzat meghal mielőtt ez teljesen ki lenne fejlődve, akkor szabaddá válik a lélek, mely a magzathoz volt kötve és nagyon rövid időn belül felveszi azt a külsőt, ahogy ez kinézet mielőtt a magzathoz lett kötve – tehát az inkarnáció nem teljesült be. Ha a lélek egyesült a gyermekkel a születésnél – átvette a gyermeknek a küllemét – és a gyermek meghal a születés után egy rövid időn belül, akkor a lélek a gyermeknek az alakjában vissza lesz vezetve a szférákhoz és ott felnő a nevelőotthonban, amíg nem éri el a nagykorúságot, majd ezután egy új inkarnációba megy. Ezeket a periódusokat, melyek alatt a lelkek úgy nőnek fel mint gyermekek, ezeket úgy kell tekinteni mint pihenő, valamint tanuló időnek. Ami itt közlésre került ez minden emberi lélekre vonatkozik, akiknek gyermekkorban hal meg a földi teste).
A lelki lényeknek, tehát a fent említett érzékfölötti tartózkodási helyek, ugyanannyira láthatók és anyagiasak, mint mindaz, ami az embereknek a Földön látható. Minél magasabban emelkednek a lelkek az ő küzdelmük által ki a Sötétségből, annál gyorsabbak lesznek az éter lengései, melyek előhozzák azt az anyagot, amiből ezek, az ő korlátozott világaik formálódva vannak. Minél távolabban fekszenek a tartózkodási helyek a Földtől, annál világosabb, szebb és még harmonikusabb minden ami ott létezik, lakásokat és a természetet illetően.
Amíg a lélek abban a szférában tartózkodik amit ő elért a tisztulás által az ő reinkarnációi alatt (a földi újbóli születések alatt) ő a testét úgy mozgatja, mint ahogy a Földön mozog az ember (gyaloglás, futás stb.). De ennek a megszabadított lelki testnek a mozgásai azonban gyorsabbak és könnyebbek, éppúgy a léleknek a gondolatai is tisztábbak és pontosabbak, mint amikor ez a nehéz emberi testhez van kötve, mely a sok akadályt az útjába fekteti. (Negyedik dimenziót nehéz részletesebben megmagyarázni, mivelhogy a legtöbb embernek hiányzik a megértéshez szükséges feltétel.).
Reinkarnációról (2):
Isten, az Ifjabbak Idősebbjén keresztül nagyjából ad egy tervezetet az emberek életéről a Földön, valamint meghatározza ennek a tartósságát minden pontos összhangban azzal, amit minden egyes személynek ki lehet mérni annak a személynek a gondolatai, cselekedetei és előrehaladásai szerint, az ő utolsó átélt inkarnációjában, valamint számolva az után ami még nem lett jóvátéve az előbbi földi életből.
Mielőtt az új inkarnáció megkezdődnék, a lélek átvesz egy értesítést arról, hogy hogyan kell a következő földi életét folytatnia, milyen követelmények teljesítésére kell vállalkoznia és mely cselekedeteket kell ennek jóvátenni. Amikor a lélek először pontosan átgondolta ezt a jövendőt és megértette, hogy miért kell az új inkarnációnak éppen úgy az adott módon formálódnia, valamint jóváhagyta azt a javaslatot, akkor azon a helyen és azokban a környezetekben inkarnálódik ez, amely a legjobban alkalmas arra a meghatározott cél végrehajtására.
De mivel mindennek önkéntesen kell történnie, és mivel az emberi lelkek, különösen a fejletlenek, nem tudják mindig azonnal belátni a célszerűséget az új inkarnációban és azért gyakran vonakodnak attól, hogy újból átmenjenek egy ilyenen, így a lakásaikban maradnak anélkül, hogy bármilyen előrehaladás is lehetséges lenne a részükre, amíg ők egy rövidebb vagy hosszabb idő után, egy jobb belátásra jutnak és beismerik milyen előnyt kapnak azáltal, ha vállalják az újboli inkarnációjukat. Amikor ez a beismerés bekövetkezik, akkor ők folytathatják az egy időre megszakított vándorlást az Atyai Otthon felé.
Ezt azonban nem egészen az emberekre hagyják, hogy ők saját maguk oldják meg és győzzék le az összes földi nehézségeket. Hogy kapjanak egy hatásos segítséget, a védőlelkek (védőangyalok) ügyelnek felettük és próbálkoznak gondolat befolyásolással, "lelkiismeret által" vezetni minden embert azokra az Isten által adott életutakra. De mivel az emberek szabad akarattal vannak megajándékozva és nagyon ritkán követik teljesen a figyelmeztető lelkiismeretet, így az inkarnáció leggyakrabban egy szomorúságos eltéres lesz azoktól az adott fővonásoktól; és amikor az emberek életüket önként adják fel ahelyett, hogy kivárnák az Isten által meghatározott időt és a halálmódnak a bekővetkezését, ezáltal ők nagyon gyakran és sok felesleges szenvedést okoznak saját maguknak.
Ha az öngyilkosság zavarodottságban (meggondolatlansággal) történik, akkor az öngyilkos azonnál inkarnálva lesz az éppen befejezett földi életének a beszámolása után. Ezeket a gyors inkarnációkat pihenő- és tanulóidő nélkül az Isten adja, részben mint folytatása annak a hirtelen megszakított életnek, részben azért, hogy az egyén azokat a földi élet alatti kiállott lelki szenvedéseket távol tudja tartani. Még ha az új inkarnáció rövid is lesz, a lélek mely újból felszabadul, egy nagyobb nyugodtsággal tud majd visszatekinteni arra az előző földi életnek az érzelmi vagy a fizikai fájdalmaira.
(Hogy ki az Ifjabbak Idősebbje, azt a "Haladj a Világosság felé" c. mű olvasói megtudják. Nem mondhatom meg előre.)
Reinkarnációról (3):
"Egy védőlélek (védőangyal) vezetése alatt általában sok ember van, néha több száz, akik mindnyájan közvetlen gondolati kapcsolatban vannak a védőlélekkel. Minél idősebb az emberi lélek, annál érthetőbben és határozottabban hangzik a lelkiismeretnek a hangja az emberhez. Minél fiatalabb az emberi lélek, minél sűrűbben veszi körül a Sötétség (gonoszság) az embert, annál gyengébben és határozatlanabbúl hangzik a lelkiismeretnek a hangja. Sok ember kettő hangott hall, amelyek egymással szemben beszélnek; az egyik mely állandóan ellenkezik a lelkiismeretnek a felszólításai ellen, hogy kövesse a Világosságnak és az igazságnak az útjait. Ez a vitára vágyó hang ez most az embernek a saját önző és nem kifejlett lelkének az egyedi nézete az előtte álló kérdésekről, vagy a helyzetekről; de ez természetesen nincs hasznára az embernek, hogy túlharsogja a saját lelkiismeretét, hogy kövesse az ő saját vágyait a gonosz cselekedekhez. (Azalatti időszak alatt, amikor a bűnöző lelkek a Földnek az asztrális megfelelőjén (asztrális földfelületén) tartózkodtak, az ellenkező hang gyakran a gonosz és rosszindulatú lényektől származott).
Amikor a lélek a halálnál újból felszabadul a földi testtől, akkor ez el lesz vezetve egy alvásra hasonló állapotban a védőlelke által, ahhoz a tartózkodási helyhez és ahhoz a lakáshoz, melyet ő otthagyott az inkarnációja megkezdésekor.
A felébredés után a léleknek pontosan át kell gondolnia a mostani befejezett földi életét, összefoglalni az összes gondolatokat és cselekedeteket (úgy a gonoszt, mint a jót) valamint be kell számolni minden olyan alkalomról, amikor mint ember nem volt a lelkiismeretével egyetértésben. Isten saját maga adja a kérdéseket, melyekre közelebbi válaszokat kíván azáltal, hogy Ő minden egyes lélekhez hangoztatja szavait, azokhoz, akik elvégezték az ő beszámolásukat. Isten az Ő Gondolata által beszél és az Ő Akaratával átváltódnak hanghullámokká azok a vibrálások-rezgések, melyeket Ő a Gondolatával előhozott. Általában az Isten ezrekhez "beszél" egyszerre; de minden egyes lélek csak azokat a kérdéseket hallja, melyek csupán ő felé vannak irányítva. A szavak úgy hangzanak, minha az Isten azt a földi nyelvet beszélné, amit ez a lélek az ő befejezett utolsó inkarnációjánál használt. Amikor a lélek minden kérdést az igazságnak megfelelően megválaszolt, akkor ez újból a védőléleknek lesz átadva, aki gondozás alá veszi őt a pihenőidő alatt.
Amikor a kimért pihenőidő eltelt, akkor a lélek át lesz vezetve egy szebb lakásba, vagy egy magasabb szférába, ha a lélek az ő földi élete által megérdemelte ezt. Ha ez nem így történt, akkor továbbra is az ő régi lakásában marad; mert akárhányszor is bűnözött az ember, a lélek sohasem kerül egy alacsonyabb szférába, vagy egy egyszerűbb lakásba. A Világosságnak a világában minden egy előrehaladás vagy pedig szünet egy időre, de sohasem visszahaladás.
A pihenőidő után a lélek az vagy át lesz helyezve egy másik helyre vagy a lakásában marad, tanításban részesül azokban a speciális dolgokban, amelyek a javára tudnak lenni a következő inkarnációjában".
Reinkarnációról (4):
"Mindenkinek, a fennálló földi életében meg kellene próbálnia megbánni a hibás lépéseit, vétkező, büntetendő gondolatait és cselekedeteit, meg kellene próbálnia saját megbánásain keresztül elérni Istennek és az embertarsainak a megbocsátását mielőtt a földi élet befejeződne. Sok bánat és szenvedés kimaradna egy ilyen eljárásmód által. Ezért kellene minden embernek, az élet minden körülményében, pontosan követnie az ő lelkiismeretének a vezetését; mert az ember minél gyakrabban vétkezik a lelkiismerete ellen, annál nehezebb lesz utólag követnie ennek a tanácsait, felszólításait és figyelmeztetéseit. Azáltal, hogy az ember követi az ő saját vágyait, az ő saját rossz hajlamait, ezáltal az ember meghosszabbítja az ő inkarnációinak sorozatát.
Egy törvényhatározat alól a Megtorlási törvény szerint senki sem fog megmenekülni. Ez azonban nincs alkalmazva azokon a legifjabb emberi lelkeken, mielőtt ezen a ponton nincsenek abban a helyzetben, hogy reagáljanak az ő lelkiismeretükre. Ez a paragrafus arra utaló határozat: hogy minden egyes ember, aki meggyilkolja embertársát, vagy aki valamilyen módon bűnös embertársai haláláért, az eljövendő inkarnációban ugyanannyi embert kell megmentenie a hirtelen haláltól, mint ahányat az illtékes meggyilkolt vagy a halálba vetett.
De itt mégiscsak van egy különbség ennek a törvényhatározatnak az alkalmazásában. Mert az az ember aki elkövet egy bűncselekményt, és azután a földi élet alatt megkapja és megszenvedte azt a büntetést, melyet kiszabtak a földi társadalmak törvényei szerint, ennek a személynek ezenkívül nem kell többet bűnhődnie. De mivel az Istennek a törvénye követeli, hogy mindenki aki embertársat meggyilkol, annak a jövendő inkarnációban meg kell mentenie egy embert a haláltól. Az aki a földi törvények szerint megbűnhődte az ő bűncselekményét, ez a személy úgy fogja megvalósítani a törvényhatározatot mint egy szeretetből fakadó cselekedetet. Azért lesz a férfi vagy a nő önmaga mindenkor megmentve Istennek a védelmi ereje által, és sértetlenül fog kikerülni az ő veszélyes feladatából. Ezzel szemben az az ember aki kivonja magát a földi igazságnak a büntetése alól, ez nem fog kapni semmi védelmet sem az ő védőlelkétől, sem az Istentől az ő próbálkozása alatt, hogy megmentse egy embertársnak az életét. Ezért az illetékes mentő sohasem fog megmenekülni cselekedetének büntetése alól; halál, megcsonkítás, hosszantartó betegség, égésisebek vagy hasonlók lesznek akkor a következmények.
Másszóval, ő a saját életével- vagy a testi fájdalmával fogja megbűnhődni az ő korábbi bűntettét. Istennek a Megtorlási törvénye ekképpen néhány esetben életért életet követel, a földi ítélőbíróságoknak ezzel szemben ehhez nincs joguk".
Üdv. Pali
Eposta: pali_3000@hotmail.com
