Súgó
NETPENNYSTOCKS Befektetés és Garancia Portfolio
Ez a cég 2008-ban jött létre segítségül a válság ellen .
Akár egyszeri 1,95 $ AP befektetéssel is elkezdhető , emberek beszervezése nélkül is kereshetsz vele !
Többféle befektetési terv létezik. Pl.: Bulk 25 befektetésnél $ 48.75t kell befektetni és $ 118 a várható heti hozam .
Ha meghivsz másokat is az elérhető összegek:
1 befektetéssel elérhető– Ár $1,95: Ön keres US $ 101,970.75
5 befektetéssel elérhető – Ár $ 9,75: Ön keres US $ 509,853.75
15 befektetéssel elérhető Ár 29,25 $: Ön keres US $ 1,529,561.75
Hetente tudod felvenni a jutalékokat 1,25dollártól. (vasárnap-hétfő)
Regisztráció után töltsd fel a fiókodat, 3$ a minimális összeg:
Manage Your Funds » menüpontnál kiválasztod a ADD FU
Regisztráció: link
Bövebb infok:
link
Sprint Wealth - A "pénzgyár"
Egyszeri 29$ belépési dij
Hozz 2 munkatársat !
Igy napi 1x forog ki a mátrixod, tehát 20$/nap (600$/hó)
Ha napi 5x forogsz ki (kb 4-5 munkatársal) akkor 5x 20$= 100$/nap (3000$/hó)
A regisztrációval a következőket kapod:
-örökös tagság
-oktató anyagok, elektronikus könyvek, szoftverek
-ezek továbbértékesítési joga és
-ami a legfontosabb,lehetőséget a pénzkeresésre
Regisztráció:
link
Bövebb infok:
link
PeopleString
Egy új közösségi oldal, amely fizeti felhasználóit ! Hasonló a Facebookhoz, annyi különbséggel, hogy itt pénz kapsz, ha használod . Ha levelezel, játszol, hirdetést olvasol vagy használod a google keresőt pontokat ir a számládra, amelyet havonta egyszer átvált dollárba. 25 Dollártól lehet kivenni a jutalékokat, nekem az elsö 6 nap alatt 2900pont gyült össze, csak az oldal használatával emberek beszervezése nélkül. Természetesen meghívhatod barátaidat más közösségi oldalakról, azért is jutalmaznak !
Bővebb infók:
link
Regisztrálni itt tudsz :
link
Oldal 1 / 1
Az igazság és az olajcégek kapzsisága!!!
#3
Elküldve: 2006. október 19. - 15:47:38
Köszönöm! :)
Magyarul: ismét lelepleződöt egy csaló.
De a rá hivatkozókat ez a mai napig nem zavarja, mint ahogyan a többit sem.
Magyarul: ismét lelepleződöt egy csaló.
De a rá hivatkozókat ez a mai napig nem zavarja, mint ahogyan a többit sem.
#4
Elküldve: 2006. augusztus 21. - 16:54:25
DURVÁN, DE NAGYON DURVÁN PROGRAMMAL FORDÍTVA
Út vége autóra, ami futott víz amerikai udvarbeli leleteken water-powered autó feltalálója, bűnös csalásban.
Tudósítás Tony Edwards-nál, tűnik, hogy legyen az út vége bika feltaláló Stanley Meyerre és az ő water-powered autója egy legutóbbi amerikai udvarbeli ítélet után.
Az autó volt egy csodás, ha valószínűtlen, álom, amíg tartott, megkínálja egy pollution-freét jövendővel amit egy végtelen energiaforrásnál kapcsolt.
De az álom zúzódt mikor bűnösnek találták Meyeret csalásban, miután egy Ohio bíró előtt kipróbálták az ő Watere Fuel cellet.
Ritka egy feltalálóra akibe egy találmányra üldözve lenni, ami nem dolgozik, de Meyer problémája volt, hogy eladta "a dealershipsat," kínálva a beruházókat a "megfelelő üzletéé csinálja'' Water Fuel cell techben- a nology, aznapi előlegképpen, mikor víz kapcsolna akármit házi kazánházból autókba és repülőbe.
De mostanában két gyanús beruházó nem várhat arra a napra, hogy hajnalodjon, és beperelve Meyeret, hogy visszajussanak
Meyer védett, fenntartva az ő long-held követelését, amit a Water Fuel cellnek nem volt semmi alapja amiba apríthatja a vizet övé két alkotóelem hidrogén és oxigén gázai messzire hatékonyabban, mint hagyományos elektrolízis.
A titok, mondta,, hogy """rezonál"on"" elektromosság egy nagyon nagyfeszültség vízen keresztül, és így "törés" a hydrogen/oxygen molekuláris kötés.
Ez, állított, kinyitotta az utat egy autóra, ami futna nyúlon- izé," egyszerűen egy gépkocsi-akkumulátornál kapcsolt.
Az autó örökre még futna, miután az energiának folytatnia kellett a "roncsolók" olyan mélyföld volt, hogy a denevér- újratölthetik teryat: a motor dinamójából.
Meyer állított alkalmazni egy 1.6-litre Volkswagen dune buggyot, hogy fusson vízen.
Utód lett a sparkplugsnek "lövettyűkkel" amiket, mondott, locsolják a vizet, mint egy pénzbírság, a mi. múlva egy "zengő üreg" ahol nagyfeszültségű elektromos pulzusok egy egymásutániságánál bombázták.
Állította , hogy ez azonnal átalakította a vizet hidrogén és oxigén egy mixtúrájára, ami a cilinderekben meg őt gyulladni képesek voltak, vezetve a csappantyúkat, ugyanúgy egy normális benzinmotorban.
Egyike szakértő kellő toexamine, az autó volt elektrotechnika Michael Laughton, professzora Queen Maryban, és Westfield University, London, de nem engedélyezték őt látni azt.
"bár Meyer tudott a mi látogatás heteinkről elöl, mikor megérkeztünk körülbelül csinált néhány olcsó kifogást, amiért az autó nem dolgozott, így nem lehett hogy számba vegye azt", mondta Laughton.
Azonban, a egyvalami, amibe Meyer építette, ami tűnt dolgozzon, az ő Watere Fuel cell volt, és ez az eszköz volt az, amit az Ohio bíró bizonyítékul hívott a legutóbbi jogvitában.
A zárka Meyer kiárusítás tetőfokai centrepiecéja volt.
Egy vízi átlátszó cilinder volt amely belül, rozsdamentes acél electroda egy magva volt.
Mikor egy elektromos supply,the zárkába bedugva vígan el pezsegve, termelve gáz látszólag dús mennyiségeit, amikot Meyer egy összeforrasztó torch.Ton keresztül izzította a laikus, egy megkapó teljesítmény volt, és kicsi beruházók százai feliratkoztak, de nem alterált három szakértőt bíróság előtt.
Eldőlnek, hogy egyáltalán a zárkáról semmi volt forradalmi, és hogy egyszerűen használt hagyományos elektrolízist.
Bűnösnek találták Meyeret "bruttó és minden képzeletet felülmúló csalásban" és elrendelték, hogy visszaszolgálja a beruházókat az ő $25,000-üket (L15,000-üket.)
Út vége autóra, ami futott víz amerikai udvarbeli leleteken water-powered autó feltalálója, bűnös csalásban.
Tudósítás Tony Edwards-nál, tűnik, hogy legyen az út vége bika feltaláló Stanley Meyerre és az ő water-powered autója egy legutóbbi amerikai udvarbeli ítélet után.
Az autó volt egy csodás, ha valószínűtlen, álom, amíg tartott, megkínálja egy pollution-freét jövendővel amit egy végtelen energiaforrásnál kapcsolt.
De az álom zúzódt mikor bűnösnek találták Meyeret csalásban, miután egy Ohio bíró előtt kipróbálták az ő Watere Fuel cellet.
Ritka egy feltalálóra akibe egy találmányra üldözve lenni, ami nem dolgozik, de Meyer problémája volt, hogy eladta "a dealershipsat," kínálva a beruházókat a "megfelelő üzletéé csinálja'' Water Fuel cell techben- a nology, aznapi előlegképpen, mikor víz kapcsolna akármit házi kazánházból autókba és repülőbe.
De mostanában két gyanús beruházó nem várhat arra a napra, hogy hajnalodjon, és beperelve Meyeret, hogy visszajussanak
Meyer védett, fenntartva az ő long-held követelését, amit a Water Fuel cellnek nem volt semmi alapja amiba apríthatja a vizet övé két alkotóelem hidrogén és oxigén gázai messzire hatékonyabban, mint hagyományos elektrolízis.
A titok, mondta,, hogy """rezonál"on"" elektromosság egy nagyon nagyfeszültség vízen keresztül, és így "törés" a hydrogen/oxygen molekuláris kötés.
Ez, állított, kinyitotta az utat egy autóra, ami futna nyúlon- izé," egyszerűen egy gépkocsi-akkumulátornál kapcsolt.
Az autó örökre még futna, miután az energiának folytatnia kellett a "roncsolók" olyan mélyföld volt, hogy a denevér- újratölthetik teryat: a motor dinamójából.
Meyer állított alkalmazni egy 1.6-litre Volkswagen dune buggyot, hogy fusson vízen.
Utód lett a sparkplugsnek "lövettyűkkel" amiket, mondott, locsolják a vizet, mint egy pénzbírság, a mi. múlva egy "zengő üreg" ahol nagyfeszültségű elektromos pulzusok egy egymásutániságánál bombázták.
Állította , hogy ez azonnal átalakította a vizet hidrogén és oxigén egy mixtúrájára, ami a cilinderekben meg őt gyulladni képesek voltak, vezetve a csappantyúkat, ugyanúgy egy normális benzinmotorban.
Egyike szakértő kellő toexamine, az autó volt elektrotechnika Michael Laughton, professzora Queen Maryban, és Westfield University, London, de nem engedélyezték őt látni azt.
"bár Meyer tudott a mi látogatás heteinkről elöl, mikor megérkeztünk körülbelül csinált néhány olcsó kifogást, amiért az autó nem dolgozott, így nem lehett hogy számba vegye azt", mondta Laughton.
Azonban, a egyvalami, amibe Meyer építette, ami tűnt dolgozzon, az ő Watere Fuel cell volt, és ez az eszköz volt az, amit az Ohio bíró bizonyítékul hívott a legutóbbi jogvitában.
A zárka Meyer kiárusítás tetőfokai centrepiecéja volt.
Egy vízi átlátszó cilinder volt amely belül, rozsdamentes acél electroda egy magva volt.
Mikor egy elektromos supply,the zárkába bedugva vígan el pezsegve, termelve gáz látszólag dús mennyiségeit, amikot Meyer egy összeforrasztó torch.Ton keresztül izzította a laikus, egy megkapó teljesítmény volt, és kicsi beruházók százai feliratkoztak, de nem alterált három szakértőt bíróság előtt.
Eldőlnek, hogy egyáltalán a zárkáról semmi volt forradalmi, és hogy egyszerűen használt hagyományos elektrolízist.
Bűnösnek találták Meyeret "bruttó és minden képzeletet felülmúló csalásban" és elrendelték, hogy visszaszolgálja a beruházókat az ő $25,000-üket (L15,000-üket.)
#5
Elküldve: 2006. július 11. - 19:29:50
Ha ennyire lelkesen fordítasz, légy oly szives és fordítsd le ezt is:
Sunday Times Innovation 1 Dec. 96 (link)
End of road for car that ran on Water
American court finds inventor of water-powered car is guilty of fraud.
Report by Tony Edwards
It appears to be the end of the road for maverick inventor Stanley Meyer and
his water-powered car after a recent American court verdict.
The car was a wonderful, if unlikely, dream while it lasted, offering a
pollution-free future powered by a limitless source of energy. But the
dream was shattered when Meyer was found guilty of fraud after his Water
Fuel Cell was tested before an Ohio judge.
It is rare for an inventor to be prosecuted for an invention that does not
work, but Meyer's problem was that he had been selling "dealerships",
offering investors the "right to do business'' in Water Fuel Cell tech-
nology in anticipation of the day when water would power anything From
domestic boilers to cars and aircraft.
But recently two suspicious investors could not wait for that day to dawn
and sued Meyer to get their money back.
Meyer defended, maintaining his long-held claim that the Water Fuel Cell was a truly
revolutionary invention that could split water into its two constituent
gases of hydrogen and oxygen far more efficiently than conventional
electrolysis. The secret, he said, was to "resonate" electricity at a very
high voltage through water and so "fracture" the hydrogen/oxygen molecular
bond. This, he claimed, opened the way for a car which would "run on wat-
er", powered simply by a car battery. The car would even run for ever since
the energy needed to continue the "fracturing" was so low that the bat-
tery could be recharged: from the engine's dynamo.
Meyer claimed to have adapted a 1.6-litre Volkswagen Dune Buggy to run on
water. He replaced the sparkplugs with "injectors" which, he said, sprayed
water as a fine mist in a "resonant cavity" where it was bombarded by a
succession of high-voltage electrical pulses. He claimed this instantly
converted the water into a mixture of hydrogen and oxygen that could be
combusted in the cylinders, driving the pistons just as in an ordinary
petrol engine.
One of the experts due toexamine the car was Michael Laughton, professor
of electrical engineering at Queen Mary and Westfield University, London,
but he was not allowed to see it. "Although Meyer had known about our
visit weeks in advance, when we arrived he made some lame excuse about why
the car wasn't working, so it was impossible to evaluate it," said
Laughton.
However, the one thing Meyer had built that appeared to work was his Water
Fuel Cell, and it was this device that the Ohio judge called as evidence in
the recent lawsuit.
The cell had been the centrepiece of Meyer's sales pitches. It was a
transparent cylinder of water inside which was a core of stainless steel
electrodes. When plugged into an electrical supply,the cell bubbled away
merrily, producing apparently copious amounts of gas that Meyer ignited
through a welding torch.To the layman it was an impressive performance and
hundreds of small investors signed up, but it did not impress three expert
witnesses in court.
They decided that there was nothing revolutionary about the cell at all and
that it was simply using conventional electrolysis.
Meyer was found guilty of "gross and egregious fraud" and ordered to repay
the investors their $25,000 (£15,000).
Sunday Times Innovation 1 Dec. 96 (link)
End of road for car that ran on Water
American court finds inventor of water-powered car is guilty of fraud.
Report by Tony Edwards
It appears to be the end of the road for maverick inventor Stanley Meyer and
his water-powered car after a recent American court verdict.
The car was a wonderful, if unlikely, dream while it lasted, offering a
pollution-free future powered by a limitless source of energy. But the
dream was shattered when Meyer was found guilty of fraud after his Water
Fuel Cell was tested before an Ohio judge.
It is rare for an inventor to be prosecuted for an invention that does not
work, but Meyer's problem was that he had been selling "dealerships",
offering investors the "right to do business'' in Water Fuel Cell tech-
nology in anticipation of the day when water would power anything From
domestic boilers to cars and aircraft.
But recently two suspicious investors could not wait for that day to dawn
and sued Meyer to get their money back.
Meyer defended, maintaining his long-held claim that the Water Fuel Cell was a truly
revolutionary invention that could split water into its two constituent
gases of hydrogen and oxygen far more efficiently than conventional
electrolysis. The secret, he said, was to "resonate" electricity at a very
high voltage through water and so "fracture" the hydrogen/oxygen molecular
bond. This, he claimed, opened the way for a car which would "run on wat-
er", powered simply by a car battery. The car would even run for ever since
the energy needed to continue the "fracturing" was so low that the bat-
tery could be recharged: from the engine's dynamo.
Meyer claimed to have adapted a 1.6-litre Volkswagen Dune Buggy to run on
water. He replaced the sparkplugs with "injectors" which, he said, sprayed
water as a fine mist in a "resonant cavity" where it was bombarded by a
succession of high-voltage electrical pulses. He claimed this instantly
converted the water into a mixture of hydrogen and oxygen that could be
combusted in the cylinders, driving the pistons just as in an ordinary
petrol engine.
One of the experts due toexamine the car was Michael Laughton, professor
of electrical engineering at Queen Mary and Westfield University, London,
but he was not allowed to see it. "Although Meyer had known about our
visit weeks in advance, when we arrived he made some lame excuse about why
the car wasn't working, so it was impossible to evaluate it," said
Laughton.
However, the one thing Meyer had built that appeared to work was his Water
Fuel Cell, and it was this device that the Ohio judge called as evidence in
the recent lawsuit.
The cell had been the centrepiece of Meyer's sales pitches. It was a
transparent cylinder of water inside which was a core of stainless steel
electrodes. When plugged into an electrical supply,the cell bubbled away
merrily, producing apparently copious amounts of gas that Meyer ignited
through a welding torch.To the layman it was an impressive performance and
hundreds of small investors signed up, but it did not impress three expert
witnesses in court.
They decided that there was nothing revolutionary about the cell at all and
that it was simply using conventional electrolysis.
Meyer was found guilty of "gross and egregious fraud" and ordered to repay
the investors their $25,000 (£15,000).
#7
Elküldve: 2005. december 05. - 19:22:48
olvastam szuper jo csak valahol be kellene mutatni az emlitett elekromos semat-kapcsolasi rajzot
#8
Elküldve: 2005. december 01. - 17:08:06
A Meyer-project
(created by Tuvok)
Ki az aki nem szeretné olcsóbban mûködtetni autóját, szinte ingyen fûteni a lakását, nem beszélve arról a le nem becsülendõ tényrõl, hogy energiafogyasztásának károsanyag kibocsátását is leredukálhatja szinte a nullára. Szerintem ettõl a kérdéstõl csak az zárkózna el, akinek valamilyen anyagi természetû érdeke az, hogy a jelenlegi környezetszennyezõ, drága technológiák továbbra is piacképesek maradjanak. Ezen érdekcsoportokat fõleg a jelenlegi energia szektor területén találhatjuk meg.
Ez a Stanley Meyer nevû amerikai feltaláló szerencsére kidolgozta a víz bontásának egy olyan új módszerét, melyet hatékonyan fel tudott használni a saját autójának energia ellátására is. Miután levédette a szabadalmát 1990-ben (a 4,936,961 szám alatt), hosszú idõn át ezzel az átalakított autóval közlekedett.
Sajnos ezt a zseniális feltalálót megmérgezték a jóakarói. Éppen a szokásos éttereémben kezdett el ebédelni, amikor egyszer csak rosszul lett, megpróbált kirohanni az étterembõl az autójához, de alig lépett ki, amikor is összesett és meghalt.
Meyer szabadalmi ismertetése enyhén szólva is eléggé pontatlan, a lényeges adatok nagy része hiányzik, igazából az alapelv az amibõl érdemes kiindulni. Megoldásánál a vízbontás két koncentrikusan kialakított henger alakú kondenzátor lemez között történik, ahol a kondenzátor lemezeket egy LCR kör kapacitásaként használja. Ezt a kört úgy hangolják ki, hogy azon a frekvencián jöjjön rezonanciába, amely a vízmolekulák sajátfrekvenciája. Az áramkör tartalmaz még egy egyenirányítót is, melynek a feladata az, hogy megakadályozza a molekulák irányúltságának (orientációjának) megváltozását.
A rezgõkör az intenzív buborék képzõdés hatására elhangolódik, ezért szükséges az impulzussorozatok közötti szünet beiktatása.
Nem ismerjük sem az alkalmazott feszültséget, sem az alkalmazott jelsorozat paramétereit (frekvencia, impulzus szám/jelsorozat, jelssorozatok közötti szünet).
Ismert adat viszont az elektródák közötti távolság, az elektródák anyaga, illetve az, hogy a vezérlõ áramkör jelei feltranszformálásra kerültek (kV szintre).
Mivel a találmány rekonstrukciójánál az elsõdleges cél az optimális paraméterek megállapítása, illetve egy hagyományos oszcillátor frekvenciája csak egy szûk intervallumot fed le, valamint a jelsorozatok idõzítési paramétereinek beállítása körülményes, ezért kézenfekfõ, a kiérleti berendezés esetében a számítógép programozható oszcillátorként történõ felhasználása. A párhuzamos port viszonylag széles frekvencia tartományban képes négyszögjel impulzusok leadására.
Nincs más dolgunk tehát, mint a párhuzamos portra rákötni egy teljesítményerõsítõt, majd a felerõsített jelet feltranszformálás és egyenirányítás után az egymástól 1mm távolságra elhelyezkedõ rozsdamentes elektródákba vezetni.
Rozsdamentes acél-t a sarki fûszeresnél nem, de a Ferroglobus-nál bárki könnyû szerrel beszerezheti, melyet ha jól tudom még méretre is vágnak. Az elektródák közötti távolságtartás plasztik lapokkal megoldható (pl a telefonkártya vastagsága kb 1mm-es).
A jelsorozat elõállítását pedig egy kis számítógépes program végzi el, mely a számítógép párhuzamos kimenetének 1 portját kapcsolatja a programban beállított paraméterek szerint. A programot célszerû dos-ban futtni, mert a windows mûködésekor jelentõs idõzítési csúszások keletkezhetnek.
Tad Johnson
akinek sikerült reprodukálnia S.Meyer WFC tervét....
Az itt található összes információ magán célra szabadon felhasználható,
a kereskedelmi célú felhasználás azonban nem megengedett.
A fordító megjegyzése:
Ezen az oldalon található hozzászólások a yahoo watercar fórumáról származnak, melyeket azért fordítottam le, mert nem túl régen felbukkant ott valaki. aki a Meyer szabadalommal kapcsolatos homályos részletekről érzésem szerint végre fellebbentette a fátylat.
***
Tad Johnson
Hi emberek,
Egy ideje leselkedem itt, hogy lássalak benneteket a saját kísérleteitekkel, mielőtt kinyitnám a számat és beszélnék a saját elmúlt 7 éves munkámról, de most úgy látom, hogy lehet, hogy jó ha elkezdek beszélni.
Az én hatékony elektrolízis kísérleteimet azután kezdtem el, miután találkoztam egy emberrel, aki Stanley Meyer barátja volt. Elkezdtem kísérletileg megismételni Meyer "Water Fuel Cell" szabadalmát. Még egy jó elektronikai tudással is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy normál lüktető elektrolizis elrendezés, ami soha nem dolgozna bizonyos speciális előfeltételek nélkül. Ezeket a feltételeket egy évvel később, napi 4-6 munkaóra után találtam meg a rezonanciához, ami nélkül (és nagy feszültség nélkül) nincs rendkívüli hatékonyság.
A speciális feltétel, amikor az áramkörben rezonancia megvalósul az XC=LC egyenlet, vagyis amikor az induktív reaktancia (induktancia XL ) egyenlő a kapacitatív reaktanciával (kapacitancia XC) ebben az LC tank áramkörben, és pontos irányelvek és számítások szükségesek fenntartani és megtartani ezt a rezonanciát. Más szavakkal normál lüktető módszernél, csak elhanyagolhatóan kicsi az előny az egyenáramú elektrolízishez képest. Nagyfeszültségű, nagyáramú lüktetések a storage kapacitásokból (10kV@6A@10uS, 500uS szünettel) úgy tűnik, hogy okoz egy anomáliát, amely jókora nyomást gyakorol a vízmolekulákra, és ez jóval könnyebben kettétöri őket, mint a normál 1.0-2.0VDC elektrolízis. De a rezonancia az, ami ennek a tervnek megengedi a hatalmas mennyiségű gázt a kis elektromos energia betáplálás mellett (Milyen cella struktúrát használok?
Én 0.75" átmérőjű 316-os rozsdamentes acél csöveket használok 316-os tömör rudakkal. Közéjük 1.75" acryl lemez van helyezve és az oldalakon kiképzett barázdák segítségével kapcsolódnak. Habár később találtam 316-os lemezeket, a 6.25" átmérőjű csövek ugyanolyan jók voltak, feltéve, hogy párhuzamosan lettek egymáshoz kapcsolva és nem sorosan.
>Ha nem bánod, akkor szeretném az áramkör egy másolatát. Talán te leegyszerűsítetted az ő munkáját/tervét.
Az én sikeres áramköröm valójában nagyon egyszerű: Egy nagyon kis invertert használt ami 12VDC-ről futott. Volt neki egy step-up transzformátora, és egy időzítő áramköre, amelyet egy kis darlington tranzisztor alakított át 40kHz körül. Az inverter kimenete után a dióda végénél lévő félhullámok tesztelése kb 1200VDC volt mellett csak mikroamperes áram állt rendelkezésre. A végső tsztelésnél a szkóp szerint a teljes input teljesítnény 5Watt volt. Ez szintén megerősítette a gyártó azon állítását, miszerint az invertert 5W-nál jobban nem szabad leterhelni, különben a benne lévő step-up transzformátor leég. Choke és a változtatható choke digikey-ből (?) származott. A változtatható tekercs egy csavar menetes ferrit tekercs volt, amely egy allen csavart használt a tekercsben a mag mélységének a beállításához, így változtatva az induktivitást. Az én ábrámon lévő kb .21mikrohenris volt, ha korrekt módon emléxem. A cellában lévő víz gőzdesztillált volt kevesebb mint 100ppm ásványianyaggal. Ha jól emléxem, akkor a kapacitása a cellának legalább 30 perc után nyugodott meg a műszer szerint, és felöntés után kb 20uF volt, és ugrándozott az érték, és a műszert addig hagytam rajta amíg meg nem nyugodott. Ez volt a főpobléma a cella beállításával és a cella beállításának megtartása. Nincs buborék addig, amíg a cella rezonáns állapota be nem lett állítva.
Stan kétségkívül egy hasonló cellát tervezett mint én, de 10kV-tal, Ő 1 GALLON VIZET ELEKTROLIZÁLT PERCENKÉNT! Nyilvánvaló, hogy fel kéne kötnöm a gatyámat nézve a saját tesztjeimet, de egyik tesztem sem használt többet, mint 1200V.
Tad
2003.10.23
Feltöltöttem egy sematikus ábrát, de kifutottam a tárhelyből, hogy feltölthessem a többi képet is. A kép amit felraktam sematikus ábrája egy párhuzamos lemezekből álló elektrolizátor áramkörnek, amit a következő tesztemnél fogok használni. Ennek outputja durván 6000V @ 10KHz @ 6A lesz nagyon alacsony kitöltési tényezővel. Ez egy módosított Marx generátor. Mivel nem vagy jártas a Marx generátorban kérlek, hogy keress rá és sajátítsd el az alapelvét, ha azt tervezed, hogy velem együttműködsz.
A készülék maga egy neon jel transzformátor 3000VAC fut bele egy teljes hullám bridgebe, azután két sor kapacitásba egy szikra hézaggal közöttük. Amikor az első kapacitás teljesen feltlőtődik, a rés áthúz, és a kapacitások, amelyek párhuzamosan töltődnek most sorban sülnek ki miáltal megduplázódik a feszültség a neonjel transzformátoron, azonban megtartva a nagy áramot a nagyon rövid impulzusok alatt.
Van egy blokkoló dióda a kimenetén a Marx blokknak, amely meggátolja az áram megfordulását. Ez az elrendezés lehetővé teszi az összekapcsolást és a transzformálást ideiglenesen leválasztva a kapacitásblokkról az output idején miáltal növekszik a tartóssága a komponenseknek és lecsökken a dióda felrobbanásának kockázata, ...stb.
A dióda kimenetét lehet bevinni az elektrolízisbe, vagy keresztül vezetni mágnesesen csillapított szikraközön (Tesla design), azután bele a cellába. Ez egy sokkal élesebb élet biztosít a jelnek, amely talán segíthet a vízmolekulákra ható erőfeszítés növelésében, de ezt még tesztelni kell.
A növekedési idő 400pF-oss kondenzátorral 5uS lenne és 20uS leesési idővel, amely tökélees lenne ezekhez a tesztekhez.
Tad
10/23/2003
>Hello Tad!
Nagyon örülök annak, hogy neked sikered volt ezzel a nagyfeszültségű vízbontóval. A többi group taggal együtt várjuk a sematikus ábráit a te elgondolásodnak.
Ezután én is megpróbálhatom, amint rendelkezni fogok néhány teszt felszereléssel beleértve a HV power tápot is a laboromban.
Most csak egy kérdésem van feléd.
Amikor te beállítottad az LC kört rezonanciába, (vagy a pover supply -jal elérted az LC hálózat rezonanciáját) te megkaptad az ELEKTROMOS rezonanciát, a víz magától csak a dielektromos kiterjedés szabálya szerint játszik egy kicsit a kapacitással. A vízmolekulák honnan tudják, hogy ez rezonancia, vagy sem?
Más szavakkal fontos az, hogy az egész áramkört beállítsuk egy bizonyos frekvenciába, vagy csak elektromos rezonancia szükséges (Xf=Xc external i.e. frequency = fundamental frequency)? >
Igen, a kapacitását a cellának ellenőriztem műszerrel, valamint ki is számoltam azt. Azután ellenőrizd a transzformátor secunderét induktivitásra. Amikor te már ismered a kapacitást és az induktivitást, akkor használj rezonancia kalkulátor programot, hogy kiszámítsd a rezonaciafrekvenciát. Ezután állítsd be a változtatható induktivitást az áramkör anód oldalán, azért hogy egyztesd a katód oldali frekvenciával, mind a kettönek PONTOSAN kell egyeznie! Győződj meg róla egy jó szkóp nagyfesz szondájával mind a két csatornát nézve, hogy a rezonancia hol helyezkedik el.
Ha egyszer elérted a rezonanciát, akkor a gáz buborékok nagy tömegben kezdenek el képződni, és a tartály nyomás alá kerül.
Én többé már nem dolgozom a Meyer szabadalmon, jelenleg a saját nagyfeszültségű elektrolízs verziómon dolgozom. A Meyer szabadalom túl bonyolult és időigényes, hogy újra kezdjem.
Tad
2003.10.25
A rezonánás töltés fojtótekercsek (resonant charging chokes) tulajdonképpen limitálják az áramerősséget, azok úgy működnek, mint egy ellenállás az LC tank áramkörben. Így Stanley nagyjából képes volt olyan vizet használni amilyet akart, anélkül, hogy az felmelegedett volna. A frekvencia soha nem tűnt fontos dolognak, habár én azt fogom mondani, hogy én a legnagyobb sikert 42.8kHz frekvenciánál értem el.
Mostantól én a Gray áramköröket fogom használni az elektrolízis tesztekhez. Meyer és Gray technológiák voltak az én két legigéretesebb kísérleteim, de én azt tervezem, hogy csak a Gray technológiával fogok dolgozni, és a saját ötleteimen, hogy hogyan növelhetném tovább az elektrolízist nagy feszültség által. Még mindig azt hiszem, hogy jobb lenne rájönni, arra, hogy Gray mit csinált, és lemásolni az Ő munkáját, egyszerűen alkalmazva az összegyűjtött elektromosságot inkább mintsem konvertálni az elektromosságot H2-re, azután pedig mechanikai munkára, vagy több elektromosságra.
Tad
Lol, igen, XC=XL
Frekvencia nekem 40Khz-es tartományban volt És az áramköri számítások ezektől a frekvenciáktól függtek. Én könnyedén eltudnám készíteni az egész áramkört felhasználva egy PIC Micro-controllert és optocsatalót, de nem fogom. Túl nagy munka, hacsak a végső eredmény nem lesz sokkal igéretesebb.
Stan bátyja szerint : "Ez a dolog egyszerű, bárki meg tudja a szabadalmat ismételni".
Tad
Egyszer megpróbálkoztam az 555-ös FM modulációjával, de nem tűnt úgy, hogy bármi mást csinált volna az inverter, mint hogy konstans 40-43KHz-en futott. Határozottan lehetséges egy pic-mikrokontroller alkalmazása és egy egyszerű ciklus kód adhatja neked a impulzus sorozatot.
például Pic basic pro -ban:
Start:
While I
(created by Tuvok)
Ki az aki nem szeretné olcsóbban mûködtetni autóját, szinte ingyen fûteni a lakását, nem beszélve arról a le nem becsülendõ tényrõl, hogy energiafogyasztásának károsanyag kibocsátását is leredukálhatja szinte a nullára. Szerintem ettõl a kérdéstõl csak az zárkózna el, akinek valamilyen anyagi természetû érdeke az, hogy a jelenlegi környezetszennyezõ, drága technológiák továbbra is piacképesek maradjanak. Ezen érdekcsoportokat fõleg a jelenlegi energia szektor területén találhatjuk meg.
Ez a Stanley Meyer nevû amerikai feltaláló szerencsére kidolgozta a víz bontásának egy olyan új módszerét, melyet hatékonyan fel tudott használni a saját autójának energia ellátására is. Miután levédette a szabadalmát 1990-ben (a 4,936,961 szám alatt), hosszú idõn át ezzel az átalakított autóval közlekedett.
Sajnos ezt a zseniális feltalálót megmérgezték a jóakarói. Éppen a szokásos éttereémben kezdett el ebédelni, amikor egyszer csak rosszul lett, megpróbált kirohanni az étterembõl az autójához, de alig lépett ki, amikor is összesett és meghalt.
Meyer szabadalmi ismertetése enyhén szólva is eléggé pontatlan, a lényeges adatok nagy része hiányzik, igazából az alapelv az amibõl érdemes kiindulni. Megoldásánál a vízbontás két koncentrikusan kialakított henger alakú kondenzátor lemez között történik, ahol a kondenzátor lemezeket egy LCR kör kapacitásaként használja. Ezt a kört úgy hangolják ki, hogy azon a frekvencián jöjjön rezonanciába, amely a vízmolekulák sajátfrekvenciája. Az áramkör tartalmaz még egy egyenirányítót is, melynek a feladata az, hogy megakadályozza a molekulák irányúltságának (orientációjának) megváltozását.
A rezgõkör az intenzív buborék képzõdés hatására elhangolódik, ezért szükséges az impulzussorozatok közötti szünet beiktatása.
Nem ismerjük sem az alkalmazott feszültséget, sem az alkalmazott jelsorozat paramétereit (frekvencia, impulzus szám/jelsorozat, jelssorozatok közötti szünet).
Ismert adat viszont az elektródák közötti távolság, az elektródák anyaga, illetve az, hogy a vezérlõ áramkör jelei feltranszformálásra kerültek (kV szintre).
Mivel a találmány rekonstrukciójánál az elsõdleges cél az optimális paraméterek megállapítása, illetve egy hagyományos oszcillátor frekvenciája csak egy szûk intervallumot fed le, valamint a jelsorozatok idõzítési paramétereinek beállítása körülményes, ezért kézenfekfõ, a kiérleti berendezés esetében a számítógép programozható oszcillátorként történõ felhasználása. A párhuzamos port viszonylag széles frekvencia tartományban képes négyszögjel impulzusok leadására.
Nincs más dolgunk tehát, mint a párhuzamos portra rákötni egy teljesítményerõsítõt, majd a felerõsített jelet feltranszformálás és egyenirányítás után az egymástól 1mm távolságra elhelyezkedõ rozsdamentes elektródákba vezetni.
Rozsdamentes acél-t a sarki fûszeresnél nem, de a Ferroglobus-nál bárki könnyû szerrel beszerezheti, melyet ha jól tudom még méretre is vágnak. Az elektródák közötti távolságtartás plasztik lapokkal megoldható (pl a telefonkártya vastagsága kb 1mm-es).
A jelsorozat elõállítását pedig egy kis számítógépes program végzi el, mely a számítógép párhuzamos kimenetének 1 portját kapcsolatja a programban beállított paraméterek szerint. A programot célszerû dos-ban futtni, mert a windows mûködésekor jelentõs idõzítési csúszások keletkezhetnek.
Tad Johnson
akinek sikerült reprodukálnia S.Meyer WFC tervét....
Az itt található összes információ magán célra szabadon felhasználható,
a kereskedelmi célú felhasználás azonban nem megengedett.
A fordító megjegyzése:
Ezen az oldalon található hozzászólások a yahoo watercar fórumáról származnak, melyeket azért fordítottam le, mert nem túl régen felbukkant ott valaki. aki a Meyer szabadalommal kapcsolatos homályos részletekről érzésem szerint végre fellebbentette a fátylat.
***
Tad Johnson
Hi emberek,
Egy ideje leselkedem itt, hogy lássalak benneteket a saját kísérleteitekkel, mielőtt kinyitnám a számat és beszélnék a saját elmúlt 7 éves munkámról, de most úgy látom, hogy lehet, hogy jó ha elkezdek beszélni.
Az én hatékony elektrolízis kísérleteimet azután kezdtem el, miután találkoztam egy emberrel, aki Stanley Meyer barátja volt. Elkezdtem kísérletileg megismételni Meyer "Water Fuel Cell" szabadalmát. Még egy jó elektronikai tudással is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy normál lüktető elektrolizis elrendezés, ami soha nem dolgozna bizonyos speciális előfeltételek nélkül. Ezeket a feltételeket egy évvel később, napi 4-6 munkaóra után találtam meg a rezonanciához, ami nélkül (és nagy feszültség nélkül) nincs rendkívüli hatékonyság.
A speciális feltétel, amikor az áramkörben rezonancia megvalósul az XC=LC egyenlet, vagyis amikor az induktív reaktancia (induktancia XL ) egyenlő a kapacitatív reaktanciával (kapacitancia XC) ebben az LC tank áramkörben, és pontos irányelvek és számítások szükségesek fenntartani és megtartani ezt a rezonanciát. Más szavakkal normál lüktető módszernél, csak elhanyagolhatóan kicsi az előny az egyenáramú elektrolízishez képest. Nagyfeszültségű, nagyáramú lüktetések a storage kapacitásokból (10kV@6A@10uS, 500uS szünettel) úgy tűnik, hogy okoz egy anomáliát, amely jókora nyomást gyakorol a vízmolekulákra, és ez jóval könnyebben kettétöri őket, mint a normál 1.0-2.0VDC elektrolízis. De a rezonancia az, ami ennek a tervnek megengedi a hatalmas mennyiségű gázt a kis elektromos energia betáplálás mellett (Milyen cella struktúrát használok?
Én 0.75" átmérőjű 316-os rozsdamentes acél csöveket használok 316-os tömör rudakkal. Közéjük 1.75" acryl lemez van helyezve és az oldalakon kiképzett barázdák segítségével kapcsolódnak. Habár később találtam 316-os lemezeket, a 6.25" átmérőjű csövek ugyanolyan jók voltak, feltéve, hogy párhuzamosan lettek egymáshoz kapcsolva és nem sorosan.
>Ha nem bánod, akkor szeretném az áramkör egy másolatát. Talán te leegyszerűsítetted az ő munkáját/tervét.
Az én sikeres áramköröm valójában nagyon egyszerű: Egy nagyon kis invertert használt ami 12VDC-ről futott. Volt neki egy step-up transzformátora, és egy időzítő áramköre, amelyet egy kis darlington tranzisztor alakított át 40kHz körül. Az inverter kimenete után a dióda végénél lévő félhullámok tesztelése kb 1200VDC volt mellett csak mikroamperes áram állt rendelkezésre. A végső tsztelésnél a szkóp szerint a teljes input teljesítnény 5Watt volt. Ez szintén megerősítette a gyártó azon állítását, miszerint az invertert 5W-nál jobban nem szabad leterhelni, különben a benne lévő step-up transzformátor leég. Choke és a változtatható choke digikey-ből (?) származott. A változtatható tekercs egy csavar menetes ferrit tekercs volt, amely egy allen csavart használt a tekercsben a mag mélységének a beállításához, így változtatva az induktivitást. Az én ábrámon lévő kb .21mikrohenris volt, ha korrekt módon emléxem. A cellában lévő víz gőzdesztillált volt kevesebb mint 100ppm ásványianyaggal. Ha jól emléxem, akkor a kapacitása a cellának legalább 30 perc után nyugodott meg a műszer szerint, és felöntés után kb 20uF volt, és ugrándozott az érték, és a műszert addig hagytam rajta amíg meg nem nyugodott. Ez volt a főpobléma a cella beállításával és a cella beállításának megtartása. Nincs buborék addig, amíg a cella rezonáns állapota be nem lett állítva.
Stan kétségkívül egy hasonló cellát tervezett mint én, de 10kV-tal, Ő 1 GALLON VIZET ELEKTROLIZÁLT PERCENKÉNT! Nyilvánvaló, hogy fel kéne kötnöm a gatyámat nézve a saját tesztjeimet, de egyik tesztem sem használt többet, mint 1200V.
Tad
2003.10.23
Feltöltöttem egy sematikus ábrát, de kifutottam a tárhelyből, hogy feltölthessem a többi képet is. A kép amit felraktam sematikus ábrája egy párhuzamos lemezekből álló elektrolizátor áramkörnek, amit a következő tesztemnél fogok használni. Ennek outputja durván 6000V @ 10KHz @ 6A lesz nagyon alacsony kitöltési tényezővel. Ez egy módosított Marx generátor. Mivel nem vagy jártas a Marx generátorban kérlek, hogy keress rá és sajátítsd el az alapelvét, ha azt tervezed, hogy velem együttműködsz.
A készülék maga egy neon jel transzformátor 3000VAC fut bele egy teljes hullám bridgebe, azután két sor kapacitásba egy szikra hézaggal közöttük. Amikor az első kapacitás teljesen feltlőtődik, a rés áthúz, és a kapacitások, amelyek párhuzamosan töltődnek most sorban sülnek ki miáltal megduplázódik a feszültség a neonjel transzformátoron, azonban megtartva a nagy áramot a nagyon rövid impulzusok alatt.
Van egy blokkoló dióda a kimenetén a Marx blokknak, amely meggátolja az áram megfordulását. Ez az elrendezés lehetővé teszi az összekapcsolást és a transzformálást ideiglenesen leválasztva a kapacitásblokkról az output idején miáltal növekszik a tartóssága a komponenseknek és lecsökken a dióda felrobbanásának kockázata, ...stb.
A dióda kimenetét lehet bevinni az elektrolízisbe, vagy keresztül vezetni mágnesesen csillapított szikraközön (Tesla design), azután bele a cellába. Ez egy sokkal élesebb élet biztosít a jelnek, amely talán segíthet a vízmolekulákra ható erőfeszítés növelésében, de ezt még tesztelni kell.
A növekedési idő 400pF-oss kondenzátorral 5uS lenne és 20uS leesési idővel, amely tökélees lenne ezekhez a tesztekhez.
Tad
10/23/2003
>Hello Tad!
Nagyon örülök annak, hogy neked sikered volt ezzel a nagyfeszültségű vízbontóval. A többi group taggal együtt várjuk a sematikus ábráit a te elgondolásodnak.
Ezután én is megpróbálhatom, amint rendelkezni fogok néhány teszt felszereléssel beleértve a HV power tápot is a laboromban.
Most csak egy kérdésem van feléd.
Amikor te beállítottad az LC kört rezonanciába, (vagy a pover supply -jal elérted az LC hálózat rezonanciáját) te megkaptad az ELEKTROMOS rezonanciát, a víz magától csak a dielektromos kiterjedés szabálya szerint játszik egy kicsit a kapacitással. A vízmolekulák honnan tudják, hogy ez rezonancia, vagy sem?
Más szavakkal fontos az, hogy az egész áramkört beállítsuk egy bizonyos frekvenciába, vagy csak elektromos rezonancia szükséges (Xf=Xc external i.e. frequency = fundamental frequency)? >
Igen, a kapacitását a cellának ellenőriztem műszerrel, valamint ki is számoltam azt. Azután ellenőrizd a transzformátor secunderét induktivitásra. Amikor te már ismered a kapacitást és az induktivitást, akkor használj rezonancia kalkulátor programot, hogy kiszámítsd a rezonaciafrekvenciát. Ezután állítsd be a változtatható induktivitást az áramkör anód oldalán, azért hogy egyztesd a katód oldali frekvenciával, mind a kettönek PONTOSAN kell egyeznie! Győződj meg róla egy jó szkóp nagyfesz szondájával mind a két csatornát nézve, hogy a rezonancia hol helyezkedik el.
Ha egyszer elérted a rezonanciát, akkor a gáz buborékok nagy tömegben kezdenek el képződni, és a tartály nyomás alá kerül.
Én többé már nem dolgozom a Meyer szabadalmon, jelenleg a saját nagyfeszültségű elektrolízs verziómon dolgozom. A Meyer szabadalom túl bonyolult és időigényes, hogy újra kezdjem.
Tad
2003.10.25
A rezonánás töltés fojtótekercsek (resonant charging chokes) tulajdonképpen limitálják az áramerősséget, azok úgy működnek, mint egy ellenállás az LC tank áramkörben. Így Stanley nagyjából képes volt olyan vizet használni amilyet akart, anélkül, hogy az felmelegedett volna. A frekvencia soha nem tűnt fontos dolognak, habár én azt fogom mondani, hogy én a legnagyobb sikert 42.8kHz frekvenciánál értem el.
Mostantól én a Gray áramköröket fogom használni az elektrolízis tesztekhez. Meyer és Gray technológiák voltak az én két legigéretesebb kísérleteim, de én azt tervezem, hogy csak a Gray technológiával fogok dolgozni, és a saját ötleteimen, hogy hogyan növelhetném tovább az elektrolízist nagy feszültség által. Még mindig azt hiszem, hogy jobb lenne rájönni, arra, hogy Gray mit csinált, és lemásolni az Ő munkáját, egyszerűen alkalmazva az összegyűjtött elektromosságot inkább mintsem konvertálni az elektromosságot H2-re, azután pedig mechanikai munkára, vagy több elektromosságra.
Tad
Lol, igen, XC=XL
Frekvencia nekem 40Khz-es tartományban volt És az áramköri számítások ezektől a frekvenciáktól függtek. Én könnyedén eltudnám készíteni az egész áramkört felhasználva egy PIC Micro-controllert és optocsatalót, de nem fogom. Túl nagy munka, hacsak a végső eredmény nem lesz sokkal igéretesebb.
Stan bátyja szerint : "Ez a dolog egyszerű, bárki meg tudja a szabadalmat ismételni".
Tad
Egyszer megpróbálkoztam az 555-ös FM modulációjával, de nem tűnt úgy, hogy bármi mást csinált volna az inverter, mint hogy konstans 40-43KHz-en futott. Határozottan lehetséges egy pic-mikrokontroller alkalmazása és egy egyszerű ciklus kód adhatja neked a impulzus sorozatot.
például Pic basic pro -ban:
Start:
While I
Topik megosztása:
Oldal 1 / 1