Súgó
Szerintem ez jó téma.
Én is ugy gondolom, hogy a zenébe KELLENEK az érzések, indulatok, legyen szó akármilyen műfajról. Végülis a zene egy önkifejezeséi forma. Ezekről a "szódás" zenékről azt gondolom, hogy meg van a maga helyük, mondjuk a kocsiban a rádióban hogy gyorsabban menjen az idő. De közvetíteni nem nagyon fog semmit, ezek sablonok, majmolások, DE vannak kivételek.
Például a death metal egy agresszív műfaj. Hallom benne az őrületes tekerést, ahol a létező összes ütös hangszer egyszere szól, mint egy varrógép, 5 percen keresztül szól a gitár 16odokban, de üres volt az egész. Semmit nem váltott ki belőlem. Viszont más számban semmi ilyen brutál nem volt mégis azt éreztem hogy húú de dühösek, jobb lesz nem szórakozni velük. És ez attól lehetett hogy volt benne valami plusz amit a személyes érzések vittek a zenébe. De ez csak egy szubjektív vélemény, nem akarok bántani senkit nem akarok negatívan feltüntetni senkit, MERT VANNAK KIVÉTELEK, NEM ÁLTALÁNOSÍTANI AKAROK.
zene, stílusok, műfajok, életérzés...
#3142
Elküldve: 2005. szeptember 04. - 15:06:31
Ja, hogy ez egy ilyen topik. Akkor inkább Henry David Thoreau-tól teszek be egy-két idézetet, amik ugyan főleg az irodalomról, az olvasásról szólnak, de a tudatos zenehallgatásra ugyanúgy alkalmazhatók.
"Ma már a legtöbben tudnak annyira olvasni, hogy köznapi igényeiket kielégítsék, mint ahogy a számoláshoz is konyítanak annyira, hogy könyvelni tudjanak, és ne csapják be őket az üzleti életben; de ami az olvasást, mint nemes és fennkölt értelmi funkciót illeti, erről kevés vagy éppen semmi fogalmuk sincsen, márpedig olvasásnak a szó magasabb értelmében csakis azt mondhatjuk, ha nem olyat olvasunk, ami elkápráztat, elzsongít, és egy időre álomba ringatja magasabb képességeinket, hanem olyat, amihez lábujjhegyre kell ágaskodnunk, hogy fölérjük ésszel, s aminek legéberebb, legfrissebb óráinkat kell szentelnünk."
Walden, 3. fejezet
"Szerintem, ha már megtanultuk a betűket, az irodalom színét-javát kell olvasnunk, és nem megmaradnunk az A-B-A-B vaskalapnál, az egy szótagú szavaknál, a negyedik vagy ötödik osztály színvonalán, hogy életünk végéig ott kuksoljunk a kisiskolában. A legtöbb ember beéri azzal, ha egyetlen jó könyvet olvas vagy hall felolvasni, s eltelik bölcsességével: a Bibliát; ettől eltekintve azonban világéletükben az úgynevezett könnyű olvasmányokra pazarolják idejüket és képességüket. Kölcsönkönyvtárunkban láttam egy több kötetes sorozatot Little Reading ("kicsi olvasmány" vagy "könnyű olvasmány") gyűjtőcímmel; eleinte azt hittem, ez egy városnak a neve, ahol még nem jártam. Nos, vannak, akik strucc vagy kormorán módjára tömegével tudják megemészteni az effélét, még a sültből, köretből álló tartalmas étkezés után is, mert nem tűrik, hogy bármi is veszendőbe menjen. S úgy, ahogy egyesekről elmondhatjuk, ők a masinák, amelyek ezt az abrakot termelik, azok a buzgó olvasók a masinák, amelyek elfogyasztják. Lenyelik a kilencezredik változatot Zebulon és Sophronia sorsáról, hogy úgy szerették egymást, mint még soha senki, de szerelmüknek száz akadállyal kellett megküzdenie, lássuk, hogyan bukott el s tápászkodott fel újra meg újra! Vagy elolvassák, hogy hogyan mászott fel egy szerencsétlen flótás a templomtoronyba, kinek józan felfogás szerint a padlásig sem lett volna szabad fölmennie; aztán, mikor a leleményes regényszerző minden ok nélkül oda fölcibálta, félreveri a harangokat, hogy az egész világ összecsődüljön, és lelkendező izgalommal végignézze, hogyan kerül le onnan a szerencsétlen! A magam részéről az a véleményem, legjobb lenne az egyetemes regényirodalom effajta nagyra törő hőseit egytől egyig emberforma szélkakasokká változtatni - ahogy régen a csillagképek közé emelték a hősöket -, s hagyni, hadd pörögjenek odafenn, amíg meg nem rozsdállnak, csak le ne jöjjenek többé, hogy a becsületes embereket bosszantsák csínytevéseikkel. Legközelebb, ha a regényszerző félreveri a harangokat, én bizony meg sem mozdulok, még ha leég is a gyűlésterem. "A járványos ármány bukása, középkori regény, a Senkifia Cincér hírneves szerzőjétől, melyet havi füzetekben teszünk közzé; óriási szenzáció; a nagy tülekedés miatt kéretik, ne mindenki egyszerre." S mindezt a jóemberek sarkig rántott szemekkel falják, primitív és mohó kíváncsisággal, és még csak meg sem fekszi a zuzájukat, jó erőben lévő őrlőfelülete mindent kibír: úgy olvassák, mint a négyesztendős kisiskolás a kétcentes, illusztrált Hamupipőké-jét, anélkül, hogy kiejtésük, hanghordozásuk vagy tanulságlevonó képességük a legkisebb mértékben is fejlődnék. Az eredmény: a látás eltompulása, az életfunkciók meglassúdása, az értelmi képességek általános hanyatlása. Az efféle mézeskalácsot naponta nagyobb mennyiségben sütik minden kemencében, mint a tiszta búza- vagy rozskenyeret, és nagyobb a kelendősége."
Walden, 3. fejezet
"Ma már a legtöbben tudnak annyira olvasni, hogy köznapi igényeiket kielégítsék, mint ahogy a számoláshoz is konyítanak annyira, hogy könyvelni tudjanak, és ne csapják be őket az üzleti életben; de ami az olvasást, mint nemes és fennkölt értelmi funkciót illeti, erről kevés vagy éppen semmi fogalmuk sincsen, márpedig olvasásnak a szó magasabb értelmében csakis azt mondhatjuk, ha nem olyat olvasunk, ami elkápráztat, elzsongít, és egy időre álomba ringatja magasabb képességeinket, hanem olyat, amihez lábujjhegyre kell ágaskodnunk, hogy fölérjük ésszel, s aminek legéberebb, legfrissebb óráinkat kell szentelnünk."
Walden, 3. fejezet
"Szerintem, ha már megtanultuk a betűket, az irodalom színét-javát kell olvasnunk, és nem megmaradnunk az A-B-A-B vaskalapnál, az egy szótagú szavaknál, a negyedik vagy ötödik osztály színvonalán, hogy életünk végéig ott kuksoljunk a kisiskolában. A legtöbb ember beéri azzal, ha egyetlen jó könyvet olvas vagy hall felolvasni, s eltelik bölcsességével: a Bibliát; ettől eltekintve azonban világéletükben az úgynevezett könnyű olvasmányokra pazarolják idejüket és képességüket. Kölcsönkönyvtárunkban láttam egy több kötetes sorozatot Little Reading ("kicsi olvasmány" vagy "könnyű olvasmány") gyűjtőcímmel; eleinte azt hittem, ez egy városnak a neve, ahol még nem jártam. Nos, vannak, akik strucc vagy kormorán módjára tömegével tudják megemészteni az effélét, még a sültből, köretből álló tartalmas étkezés után is, mert nem tűrik, hogy bármi is veszendőbe menjen. S úgy, ahogy egyesekről elmondhatjuk, ők a masinák, amelyek ezt az abrakot termelik, azok a buzgó olvasók a masinák, amelyek elfogyasztják. Lenyelik a kilencezredik változatot Zebulon és Sophronia sorsáról, hogy úgy szerették egymást, mint még soha senki, de szerelmüknek száz akadállyal kellett megküzdenie, lássuk, hogyan bukott el s tápászkodott fel újra meg újra! Vagy elolvassák, hogy hogyan mászott fel egy szerencsétlen flótás a templomtoronyba, kinek józan felfogás szerint a padlásig sem lett volna szabad fölmennie; aztán, mikor a leleményes regényszerző minden ok nélkül oda fölcibálta, félreveri a harangokat, hogy az egész világ összecsődüljön, és lelkendező izgalommal végignézze, hogyan kerül le onnan a szerencsétlen! A magam részéről az a véleményem, legjobb lenne az egyetemes regényirodalom effajta nagyra törő hőseit egytől egyig emberforma szélkakasokká változtatni - ahogy régen a csillagképek közé emelték a hősöket -, s hagyni, hadd pörögjenek odafenn, amíg meg nem rozsdállnak, csak le ne jöjjenek többé, hogy a becsületes embereket bosszantsák csínytevéseikkel. Legközelebb, ha a regényszerző félreveri a harangokat, én bizony meg sem mozdulok, még ha leég is a gyűlésterem. "A járványos ármány bukása, középkori regény, a Senkifia Cincér hírneves szerzőjétől, melyet havi füzetekben teszünk közzé; óriási szenzáció; a nagy tülekedés miatt kéretik, ne mindenki egyszerre." S mindezt a jóemberek sarkig rántott szemekkel falják, primitív és mohó kíváncsisággal, és még csak meg sem fekszi a zuzájukat, jó erőben lévő őrlőfelülete mindent kibír: úgy olvassák, mint a négyesztendős kisiskolás a kétcentes, illusztrált Hamupipőké-jét, anélkül, hogy kiejtésük, hanghordozásuk vagy tanulságlevonó képességük a legkisebb mértékben is fejlődnék. Az eredmény: a látás eltompulása, az életfunkciók meglassúdása, az értelmi képességek általános hanyatlása. Az efféle mézeskalácsot naponta nagyobb mennyiségben sütik minden kemencében, mint a tiszta búza- vagy rozskenyeret, és nagyobb a kelendősége."
Walden, 3. fejezet
#3143
RókaMóka 
- Új Tag
-
- Csoport: Felhasználók
- Hozzászólás: 11
- Csatlakozott: 2011. 02. 02.
Elküldve: 2005. szeptember 04. - 15:00:27
Engem igen. Az is hozzátartozik pl. a régi rock zene kialakulásához (60as 70es évek). Az első rock zenészek klasszikus és jazz zenészekből kerültek ki. (Pl.: Jimmi Hendrix is játszott Jazz-et de ezt nem tudja senki. :/)
#3144
RókaMóka
- Új Tag
-
- Csoport: Felhasználók
- Hozzászólás: 11
- Csatlakozott: 2011. 02. 02.
Elküldve: 2005. szeptember 04. - 14:58:35
Kezdem magamat. :)
(Picit lelkizős topik lesz talán?)
Én azt a fajta zenét részesítem előnyben, aminek az a célja, hogy HALLGASSÁK. Sajnos sok olyan zene van ma kinnt a világban, ami épphogy szódával elmegy, szóval "csak" arra jó, hogy a rádióban, a háttérben szóljon... Pedig szerintem a zenehallgatás is lehet ugyanolyan program, mint egy film megnézése vagy moziba menés. Az ember leül nyugodtan. Csendet rak maga körül és végighallgat egy olyan albumot, amit érdemes végighallgatni egészében, csak arra koncentrálva.
Szerintem sok ilyen zene van. Én nem nagyon válogatok a műfajok között. Szeretem a klasszikus zenét is (meg lehet kövezni), szeretem a jazzet is (főleg az instrumentálisat, a "varieté" félét nem igazán), és rendkívül szeretem a rock különböző pszichedelikus és elgondolkoztató vállfajait, a régiektől napjainkig...
(Hogy néhány példát említsek: régi King Crimson (első 4 lemez), Van Der Graaf Generator, Collegium Musicum, Muse, The Mars Volta...) Ezek a zenék mind gondolatokat és érzéseket támasztanak az emberben... Némelyektől elgondolkodom, mások ellazítanak, kikapcsolnak, mások katarzíshoz vezetnek... Szerintem ebben rejlik a zene gyökere...
RókaMóka
(Picit lelkizős topik lesz talán?)
Én azt a fajta zenét részesítem előnyben, aminek az a célja, hogy HALLGASSÁK. Sajnos sok olyan zene van ma kinnt a világban, ami épphogy szódával elmegy, szóval "csak" arra jó, hogy a rádióban, a háttérben szóljon... Pedig szerintem a zenehallgatás is lehet ugyanolyan program, mint egy film megnézése vagy moziba menés. Az ember leül nyugodtan. Csendet rak maga körül és végighallgat egy olyan albumot, amit érdemes végighallgatni egészében, csak arra koncentrálva.
Szerintem sok ilyen zene van. Én nem nagyon válogatok a műfajok között. Szeretem a klasszikus zenét is (meg lehet kövezni), szeretem a jazzet is (főleg az instrumentálisat, a "varieté" félét nem igazán), és rendkívül szeretem a rock különböző pszichedelikus és elgondolkoztató vállfajait, a régiektől napjainkig...
(Hogy néhány példát említsek: régi King Crimson (első 4 lemez), Van Der Graaf Generator, Collegium Musicum, Muse, The Mars Volta...) Ezek a zenék mind gondolatokat és érzéseket támasztanak az emberben... Némelyektől elgondolkodom, mások ellazítanak, kikapcsolnak, mások katarzíshoz vezetnek... Szerintem ebben rejlik a zene gyökere...
RókaMóka
#3145
Elküldve: 2005. szeptember 04. - 14:55:23
Érdekel valakit egy rövid jazztörténeti értekezés? :-))
#3146
RókaMóka
- Új Tag
-
- Csoport: Felhasználók
- Hozzászólás: 11
- Csatlakozott: 2011. 02. 02.
Elküldve: 2005. szeptember 04. - 14:49:51
Nem tudom, hogy van-e igazából igény egy ilyen topik nyitására, de legalábbis megpróbálom... :) A topik témája a nagybetűs ZENE és a minket zenéhez kötő "dolgok"... A különböző stílusok kapcsolatát, fejlődését is meg lehet(ne) itt tárgyalni...
RókaMóka
RókaMóka
