[pali]

Jövendő,- Jelenkori,- és Utóképekről.

Attól a pillanattól, egy nagyon távoli történelem előtti időben, amikor az Idősebbek elhatározták, hogy az emberi testet öltött Ifjabbak ellen küzdenek azért, hogy ezzel megnehezítsék az emberiségnek a vezetését, a Legidősebb (Isten ”elesett” fia) úgy mint az Isten nagyjából egy tervet adtak ki az Ifjabbaknak és az emberi lelkeknek az inkarnációjaira. E tervek szerint az Idősebbek (Isten”elesett” gyermekei) – vagy maga a Legidősebb – megpróbálták tévútra vezetni az embereket, el azoktól az életutakról, amelyeket az Isten óhajtott.
A Legidősebb ily módon határozta meg előre az összes népfajnak, és a létező nemzeteknek az életmódját azért, hogy minél többet tudjon elvonni a Világosságnak az útjaitól.
Miután az összes gondolat – a gonoszak úgy mint a jóságosak – az éter által érzékelhetővé válik és visszatükröződik így a Legidősebbnek a gondolat határozatai beiktatódtak a jövendő eseményekről mint képek, a Sötétségi éterbe a Föld körül.

Háromféle különböző éterkép van: A Jövendő-, a Jelen- és az Utóképek.

1) A Jövendőképek: ezek azok az említett beiktatások, a Legidősebbnek az előre történő meghatározásai az egyedi embereknek és az összes nemzetnek a sorsára valamint az életmódjára. Ezek a jövendőképek, melyek azért lettek megadva, hogy szerencsétlenséget és szenvedést hívjanak le az emberiségre, ezek is, mint mindaz ami a Sötétségtől származik, az Egyensúlytörvény szerint a Világosságnak az érdekét is kellett hogy szolgálják, mivelhogy a meg nem testesült Ifjabbak – az emberiségnek a vezetői és az ő védőlelkei – ezekből látni tudták, hogy melyek azok az összeesküvések, amelyek fenyegették az ő gyámjaikat az Idősebbek részéről. A képeknek a gyengébb, vagy az erősebb körvonalaiból meg tudták, hogy a beiktatott események közel, vagy messze vannak a jelenidőtől, ami után ők intézkedést tettek azért, ha lehetséges elhárítsák vagy enyhítsék azokat a pusztító jövendőbeni eseményeket, amelyek egy vagy több embert fenyegettek.

A nemzetekre illetőleg a Legidősebb leggyakrabban több évszázadra előre adta ki terveit, ezért annál az időpontnál amikor ő visszatért az Istenhez, ezért sok kép beiktatás volt a Sötétségi-éterben, mely a Földet körülveszi. Itt minden népfajnak és nemzetnek megvolt az az életmódja, úgy ahogy ő ezt gondolta, hogy ez az élet a Földön sok évre előre az ő akarata szerint formálódjon. De amikor ő megértette, hogy a Világosság győzni fog felette – néhány évvel az ő visszatérése előtt – ő akkor mégtöbb borzasztó eseményt gondolt ki, mind azok, melyek már belettek iktatva a nemzeteknek a jövőjére, olyan formában mint több pusztító háborúk, gyilkolások, új háborúk, szerencsétlenségek és más szörnyűségek stb. stb. Mivel ő úgy gondolta, hogy az embereknek az egymás közötti gyűlölete, irigysége és a hatalomra vágyása ez besegítene ahhoz, hogy a Sötétség sűrűbbre vonódjon a Föld körül és ilyen módon késleltesse a Világosság győzelmének az időpontját őflette, annak ellenére, hogy az Ifjabbak ellenkező irányba munkálkodtak. Az Ifjabbak, akik mindannyian ismerték ezeket is és azokat az előbbeni kifejtett előre történő meghatározásokat, ők mindent megtettek, hogy meggátolják ezeket és hogy ezek előállhassanak a Földbolygón mint valóságos események.

Abban az időpontban, amikor Krisztusnak sikerült visszanyerni az ő Legidősebb testvérét, akkor már több azokból a fenyegető eseményekből megtörtént a Földpályán mint realitások, míg a többiek bekövetkezése már folyamatban volt. Az Ifjabbak megkísérelték többféle módon elhárítani, vagy csökkenteni azokat a folyamatban lévő, a jövőben bekövetkező konfliktusokat a különböző országok kormányai között, hogy lehetőleg meggátolják a kitörését annak a förtelmes háború állapotnak, melyben ezek a konfliktusok különben végződnének. De az Ifjabbaknak a sok és a kitartó próbálkozásuk abban, hogy a vezetőket és az uralkodókat a fennálló vitás kérdésektől egy békés megoldásra vezessék, ezek a próbálkozások eredmény nélküliek maradtak, és a Legidősebbnek a számos éterbe iktatásai, az embereknek a saját akaratával a rosszhoz, elő lettek hozva a valósághoz a földi világban. De habár a Legidősebb viseli a fő felelősséget azokért a beiktatott előremeghatározásokért, az embereknek is viselniük kell egy nagy és súlyos felelősséget, azokért a szörnyűségekért, gyilkosságokért és gaztettekért, amelyeket az emberek a gonoszság, a gyűlölet, az irigység és a hatalomravágyás ereje által követtek el. Ezt el lehetett volna kerülni, ha az emberek a jóságot és az igazat követték volna az életben ahelyett, hogy hallgattak a bosszúságnak és az igazságtalanságnak a belső késztetéseire. És ha az Ifjabbak a jövőben meg tudnák gátolni azt, hogy a Legidősebbnek a többi fenyegető éterbe iktatásai elő tudjanak kerülni a Földpályán – az ő általa meghatározott időpontban – akkor az embereknek, de különösen a vezetőknek és a kormányzóknak segítséggel kellene előállni azáltal, hogy nagyobb engedelmességet kellene mutatniok és tanusítaniok a lelkiismeretük felszólító szavainak, mivelhogy az Ifjabbaknak a munkája különben így hiábavaló lesz majd; mert az Isten egy embert sem kényszerít, hogy elforduljon a Sötétségtől és Ő nem kényszerít senkit sem arra, hogy az igazat tegye.

(A Legidősebbnek a jövendő képeit a látnoki emberek gyakran látták. De a különböző abnormális Fénytörések által az éterben, ezek a képek időnként elérhetők voltak az olyan emberek részére is, akik nem voltak médiumok. Több ember ekképpen egyszerre látta az éterképeket – az előjeleket – pl. elvonuló katonákat, jeleneteket a harcokból, gyilkosságokat és hasolót. A képek a szabadban mutatkoztak meg (hasonlóan mint a földi légtükrözések – délibábok), vagy a csukott szobákban, pl. a kastélyoknak vagy a palotáknak a termeiben, az egyszerű lakásokban stb., ahol a régebbi időkben véghezvitték ezeket a bűncselekményeket, amelyekről az éterképek előre figyelmeztetést adtak.
A hasonló nem normális törések által az éternek a hanghullámaiban, az olyan hangok melyek a jövőidőkhöz tartoztak, ezek a földi világban hallhatók lettek, mint figyelmeztetések a jövendőről, pl. harci riadók, reccsenések a még képzeletbeli vonat összeütközésekről, ordítások, sóhajok, nyögések, a kemény, lopakodó, vagy csoszogó lépések és sok más dolgok.

Egy behatóbb magyarázat ezekről a jelenségekről nem kerül kifejtésre, mivelhogy mindezek fokozatosan meg fognak szünni, ahogy a Sötétség eliminálódik.
Nem lehet minden bűnöző cselekedetet a Legidősebbnek az éterbe iktatásaira visszavezetni. Nagyon sok esetben ezek az emberek egymás közötti gyűlöletén, irigységén s a többin alapulnak. Ugyancsak nem lehet minden szerencsétlen eseményt, amelyek megtörténtek és állandóan meg fognak történni, ezeket sem lehet csak a Legidősebbre hárítani. Nagyon sok cselekedet az emberek könnyelműségén, lustaságán, gondolatlanságán, a kötelesség elmulasztásán stb-n múlik. Azok az emberek, akik a fent említett okokból vagy hasonló módon lesznek bűnösek, saját vagy másnak megcsonkításáért vagy haláláért, ezért saját maguknak kell viselni a felelősséget a megtörténtekért és nem háríthatják át bűnösségüket a Legidősebbre.)

2) A Jelenkori képek, más szóval beiktatások az éterbe az embereknek a gondolataival, melyek szintén sok módon vannak befolyással az egyedi embernek és az egész emberiségnek a létezésére.
Mivelhogy az összes gondolat felvevődik és tovább vezetődik az éter hullámokkal, így az emberek befolyásolják magukat a jóra vagy a rosszra. A tisztátalan és a gonosz gondolatok vonzódva vannak a rossz jellem nélküli emberekre úgy, hogy ők gyakran megtesznek cselekedeteket, melyek rájuk vezetődnek vagy rájuk vannak erőszakolva az olyan gondolatok által, melyeket mások gondoltak ki. Az aki kibocsátotta a gondolatot, neki meg kell osztani ebben az esetben a felelősséget azzal, aki végrehajtotta azt a megfelelő cselekményt. De csak az Isten tudja eldönteni, hogy a cselekedetet az egyénnek a saját gondolataiból, – az odavezetettekből vagy pedig a rákényszerített gondolataiból erednek.

(Az a pszichikai főtörvény, melyen a gondolatnak a telepátiai hatalma alapszik, ez nem lesz megüzenve az érzékfölötti helyről az embereknek, mivelhogy az a nívó, melyen az emberiség jelenleg etikai vonatkozásban áll, ez még nem eléggé magas azért, hogy minden visszaélést ennek a tudásnak a birtoklásáról ki lehessen zárni.
A kísérletezés útján lehetséges, hogy az emberek esetleg elérik ennek a megértését és saját maguk megszabnak néhányat, a legelemibb törvényekből, a gondolatnak a telepátiájára.)

3) Az Utóképek, ezek a tükörképei az emberi cselekedeteknek, megvalósítva egy előre tett gondolati terv szerint vagy olyan gondolatok által, melyek a jelenben jönnek létre (önállóan kigondoltak, hozzávonzódtak, vagy ráerőszakoltak).
Abban a pillanatban, amikor a gondolat cselekménnyé válik, akkor a gondolatikép elhomályosodik és eltűnik; és miközben a cselekmény megtörténik, ez beiktatódik, vagy visszatükröződik minden részletében. A cselekménykép mégis ritkán felel meg teljesen a gondolatképnek, mivelhogy az emberek általában sohasem teljesítik a cselekedeteiket pontosan a gondolatok szerint, melyeket ők előre kitűztek, mégha a gondolati terv nagyon jól is el van rendezve. Ez attól függ, hogy az embernek a sok váratlan eseményei gyakran beavatkoznak a cselekmény pillanatában, miáltal sokmindent meg lehet változtatni vagy meg lehet gátólni.
Azok az utóképek, melyek a gonosz emberi cselekedeteknek a visszatükrözései, pl. a gyilkosság és hasonló események, ezek gyakran hosszú időkre fixírozódnak a Sötétségi gyülemlésekben, azon a helyen, ahol a bűntett el lett követve. A képek akkor oldódnak fel és tűnnek el, amikor az, aki elkövette a cselekményt, teljesen megbánta az ő bűntettét. De ha az, aki a bűntettet elkövette, nem bánja meg ezt az ő földi életében és abban a meggondolási,- valamint a megbánási időperiódusában sem, mely minden szabaddá tett léleknek adva van, a földi testnek a halála után, akkor a kép addig meg fog maradni, amíg a bűnözés valami módon meg lett bűnhődve egy új inkarnációban. Ezért az gyakran megtörtént, hogy az ilyen utóképek évszázadokon keresztül azon a helyen maradtak meg.

(Ellentétben a gondolatokkal, melyek az éter hullámokkal vezetődnek tovább, a gonosz és rossz cselekedetek képei, a Sötétségi gyülemlésekben tükröződnek vissza, (a jó cselekedetek képei a lelki testnek a Világossági-kisugárzásaiban) és azon a helyen maradnak, amíg elhalványulnak és eltűnnek.)

Az utóképeknek a Sötétségi-kisugárzásai, gyakran előhívnak egy kivehető kellemetlen érzést a túlérzékeny embereknél, amikor olyan helyen tartózkodnak, ahol a bűntett megtörtént. A látnoki emberek gyakran látták és leírták az utóképeket a harci helyekről, a gyilkolásokról, a rablásokról és más gonosz cselekedetekről.
Az utóképek a jó vagy a jelentéktelen cselekedetekről feloldódnak és eltűnnek azután, ahogy azok megvalósultak és visszakerülnek az egyénnek az emlékezetébe; de amikor az emberi lélek szabaddá lesz téve a halálnál a földi testtől, akkor minden fel van – a jó és a rossz – jegyezve a léleknek a tudatába.

Hasonló módon, mint ahogyan az utóképek megőrződnek a Sötétségi gyülemlésekben, így tudnak azok a hangok, amelyek a megtett bűntettek során erednek, pl. a kiáltások, az ütések, a baltaütések, a topogó- a lopakodó lépések stb., ezek a Sötétségi gyülemlésekben hosszú időkön át megőrződnek mint utóhangok. Ezek a hangok bizonyos alkalomkor hallhatók lehetnek a földi világban, ahol a bűntettet elkövették. A hangok annyira ”kivehetők” lehetnek, hogy ezek halhatók az olyan emberek számára, akik nem médiumok. Ahogyan a szóban forgó Sötétségi gyülemlések eliminálódnak, úgy a hangok is megszünnek.

Mivelhogy az emberi gondolat visszatükrözése az Isten Gondolatának, így az ember az ő gondolaterejének a létezésével, az ő látomásainak formát és alakot képes adni úgy, hogy ezek láthatóan meg tudnak jelenni az asztrális szinten. Ellenkezőleg azokhoz a lelki lényekhez, melyeket az Isten teremtett, az embereknek a látomásai nem örökösek, hanem csak múlékonyak, mivel ezeknek a tartósságuk alá vannak vetve a feloszlásnak és a megsemmisülésnek.

Minél magasabb a lelki ”Én”, mely az emberi testhez van kötve, annál tisztábbak és még tartósabban vannak építve ennek a gondolatképei – vagy fantómjai; de a legtöbb esetben az emberek nem formálják ki vagy nem készre formálják az ő gondolataikat a teljes tökéletességre, azért az ami előjön, vagy előképződik a lelki-asztrális anyagiasságban, az legtöbb esetben csak laza, határozatlan és színtelen ködös vázlatokra hasonlít. Minden író, költő, szobrász, vagy meseköltő stb., mely a földi világnak a használható anyagi segítségével tettre akarja váltani a gondolatait, úgyhogy ezek valami módon észrevehetők és felfoghatók legyenek az embertársaik számára, ezért formálnak vagy teremtenek tudatosan vagy tudatlanul gondolatukba egy vagy több képet abból, amit ők rendelkezésre kívánnak tenni az észrevételhez. A képeknek és a fantomoknak a kivehetősége, a színtisztasága ezek alkotójának a tehetségétől függ, hogy ő formálni tud e a lelki-asztrális anyagban. Általában ezek kitörlődnek, amikor az egyén elengedi azt a gondoltat azért, hogy enged új képeket, új fantomokat előállni.
Mivel a látnoki emberek általában látni tudják ezeket a gondolati fantomokat, de nem képesek mindenkor különbséget tenni, hogy egy fantomot vagy egy emberi lelket látnak az ő látóterükben, azért az idők folyamán sok monda és kalandos elbeszélések képződtek, az úgynevezett ”Elemi lelkekről”.

Ősidők óta, azután ahogy Isten az emberiségnek lelki életet, vagyis gondolatot és akaratot adott, az emberek azt gondolták – különösen a legprimitívebbek, a legalacsonyabban álló népfajok –, hogy a természet láthatatlan lényekkel van belakva, amelyekről azt gondolták, hogy különböző módon képesek beavatkozni a földi létezésbe és láthatóan előállni az emberi szem elé. Azt gondolták, hogy az erdőknek, a tengereknek, a folyóknak, a tavaknak, a hegyeknek stb. ezeknek különböző saját lelkük van – jók vagy gonoszak, segítőkészek, bosszantóak és bosszúágyó lények. Úgy, ahogyan az embereknek a gondolatai ezeket előadták, így voltak ezek láthatók a látnoki személyek részére. Ezenkívül sokan azt gondolták, hogy az ”elemi lelkek” irányították és vezették a természeti életnek a termékenységét, hogy az állati- és növényi élet függő volt, ezeknek a lényeknek éberségétől. Mivelhogy az élet a természetben, a meghatározott törvények szerint formálódik, ezért ez könnyen érthető, hogy az ilyen állítások csak a fantáziának a világában tartoznak. Fokozatosan, ahogy az emberi lélek fejlődik érettségben és belátásban és ezáltal elveszíti az elemi lelkeknek az önálló gondolati- és cselekedeti módjában a hitét, ezért a gondolatában ezekkel továbbra nem foglalkozik, így a fantomok fel fognak oldódni és eltűnnek.)

Bővebben: lásd a ”Haladj a Világosság” c. könyv Áttekintés részét is.
Üdv. Pali (Ha van kérdeznivalód):
Eposta: pali_3000@hotmail.com