Startlap fórum:: Szabó P. Szilveszter - Startlap fórum:

Ugrás a tartalomhoz

Tovább a Startlapra! Startapp mobilon Startlap a Facebookon
  • 7418 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

Szabó P. Szilveszter

#21 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. február 19. - 16:13:16

Üzenet megtekintéseIdézés: bhenrietta - Dátum: 2017. február 19. - 14:06:39

Szia! Én Szegeden láttam. Szilveszternek nagyon kicsi szerepe van csak miatta nem éri meg. Nekem nem az a sokszornézős, bár én a komolyabb darabokat jobban szeretem. Azért biztos megnézem majd kőszínházban is.


Köszi!:) Akkor majd még meglátom... Maga a sztori engem sem vonz annyira.
0

#22 Felhasználó nem aktív   bhenrietta 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 285
  • Csatlakozott: 2012. 06. 22.

Elküldve: 2017. február 19. - 14:06:39

Üzenet megtekintéseIdézés: Esp86 - Dátum: 2017. február 19. - 11:34:45

Kép

Láttátok már? Milyen benne Szilveszter? Jó, nyilván szuper, de érdemes miatta megnézni a darabot?:)


Szia! Én Szegeden láttam. Szilveszternek nagyon kicsi szerepe van csak miatta nem éri meg. Nekem nem az a sokszornézős, bár én a komolyabb darabokat jobban szeretem. Azért biztos megnézem majd kőszínházban is.
1

#23 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. február 19. - 11:34:45

Kép

Láttátok már? Milyen benne Szilveszter? Jó, nyilván szuper, de érdemes miatta megnézni a darabot?:)
0

#24 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. január 21. - 16:38:50

Kép

...őrzöm e drága percet... <3

Szerkesztve Esp86 által: 2017. január 21. - 16:39:36

3

#25 Felhasználó nem aktív   t.agi 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 1.507
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 19. - 10:09:11

Sziasztok!
Eladó két jegy a január 20-ai Legendás dalok, legendás előadók c. műsorra az Ódry Színpadra. 15.00-kor kezdődik. 2000 Ft/db.
E-mailben tudom átküldeni.

t.agi5@freemail.hu
06202065710
0

#26 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. január 10. - 17:09:44

Üzenet megtekintéseIdézés: harmony - Dátum: 2017. január 10. - 09:33:48



Megtörtént;):)
1

#27 Felhasználó nem aktív   harmony 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 1.810
  • Csatlakozott: 2014. 07. 01.

Elküldve: 2017. január 10. - 09:33:48

Szavazzunk Szil-re :D
https://m.facebook.c...022&__tn__=%2As
2

#28 Felhasználó nem aktív   scorpion81 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 3.687
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 09. - 10:19:27

Szia Ági!

Igazad van nem láttam számtalanszor, csupán számos alkalommal, méghozzá 13 számos alkalommal. Hát ez valóban nem 113…Na meg egyszer kétszer Zolival. Kicsit úgy érzem, mintha személyes támadásként élted volna meg a benyomásaim leírását, de szerintem a barátságunk többet ér, minthogy ebből személyes ügy legyen. Azt nem győztem hangsúlyozni a múltban sem, hogy mennyi mindent adott, tanított számomra a Művész Úr magamról, az életről, a világról. S ő általa ismertelek meg Titeket is, akik a legjobb barátaim lettetek. A színház előtti vagy utáni bandázások olyan fontos részei voltak az élményeimnek, mint maguk az előadások. Azóta persze mindenki életfolyója egy kicsit továbbfolyt és mindenki életében történtek apróbb-nagyobb változások, elmozdulások, így sajnos ez a szokás már megszakadt. De attól én még a barátaimnak tartalak Titeket.

Valóban rég futhattunk össze bármilyen darabon, mert az utóbbi egy-két évben az én életemben is elmozdulások történtek, szemléletváltás, ha úgy tetszik. Így régebben néztem intenzívebben a Jövőre, Veled, Itt!-eket, de attól még minden pillanatára emlékszem.
Tudom, hogy az általam említett poénok nem újak és kezdetektől szerepeltek a darabban. A darabhoz képest „új fejlesztések”, hogy ezek nincsenek beleírva, csupán Szilveszter hozza őket. S nagyon sok mindent jól kivizsgált és kiemelt George karakterében. Például a telefonálások előtti tükörben történő frizuraigazítás is hozzáad a karakterhez, s hasonlók.
S azok a poénok, melyeket nem tetszőként említettem sosem tetszettek igazán. De a raktárban el tudott sodorni annyira a lendület, az élmény; meg tudott fogni annyira egy pillanat, egy rezdülés, egy mondat, hogy az maradt meg utolsó benyomásként és általában azt boncolgattam később magamban, majd papíron. Én általában sosem voltam képes egy darabról teljes egészében írni, minden karaktert, minden eseményt kibontva. Én nem „beszámolókat” írtam, én benyomásokról írtam.
Volt, hogy a JVI-ben az egyre gyűlő-gyűlő, tornyosuló bőröndök mozzanata fogott meg. Ahogy életünk során is gyűlnek a bőröndjeink, s talán néha egy-egy pillanatra letehetjük őket az előszobában, hogy csöndben, ölelésben együtt lehessünk egy szobában azzal, akit szeretünk.
Volt, hogy a Doris által említett „kényelmes” jelző fogott meg. Ahogy mondja, hogy csak az ifjúság költi rossz hírét e szónak. Ehhez évek és tapasztalatok kellenek, hogy az ember ezt a mondatot megértse. Mert egy házasság igenis lehet kényelmes jó értelemben. Amikor a másik ember már annyira részed, hogy kapcsolati válságokon gondolkodnod sem kell.
Nagyon sokszor érintett meg a Michael pillanat. Főleg egyrészt, mert utolsó lélegzetvételig hiteles a Művész Úrtól, másrészt (pont ebből adódóan) pedig, mert aki már átélt hasonlót, annál ezen tiszta életszag miatt rendkívül belső és fájó húrokat tud megpendíteni.
Mint mondtam én mindig egy benyomással távoztam a darabokról. S most a szilveszteriről valamiért ezzel a benyomással távoztam. Ez senkinek nem a hibája, s csupán az én véleményem, érzésem, benyomásom. Az enyém. Másik 899 ember érezhette teljesen másképp. A Művész Úr is érezhette teljesen másképp. Érezhette élete egyik legsikeresebb előadásának.
Botorság, nem botorság… Az én érzéseim egyik okának a nagyszínpadot tartom. Ez olyan, hogy egy általad jobbnak ítélt szituációból visszább lépni mindig nehezebb. Azt írtam is, hogy senki sem hibás azért, hogy a darab számomra ebben a környezetben kevésbé volt intim. Ismét mondom, számomra. Más érezhette másképp. S mivel így egyéb benyomás, most nem tudott annyira elragadni, mint szokott, ezért kerültek figyelmem középpontjába az említett poénok. Ezek maradtak meg, ezek kattogtak bennem. Ez van.
A darabot én is az Operett egyik legszórakoztatóbb darabjának tartom, de számomra a komoly, mondanivalós vonulata is mindig fontos egy darabnak. S ennek szerintem megvan. S a humor mellett, azt is fontosnak tartom kiemelni. Hiába én mélabús típus vagyok, nekem a komolyság mindig fontosabb lesz, mint a vicc. Ahogy mondják értem én a viccet, csak nem szeretem. :D Azért ez csak poén.
Azt sajnálom, hogy az írásom a számomra negatívumok körül koncentrálódott, mert természetesen egy előadás komplexebb annál, minthogy be lehessen szorítani ilyen skatulyákba. De én osztottam-szoroztam magamban, beleadtam jót-rosszat, s ez jött ki. De szerintem cserébe bőven bevonzottam a topikba pozitív méltatást.


Üzenet megtekintéseIdézés: t.agi - Dátum: 2017. január 07. - 09:37:14

Szia, Scorp! :-)

Nagyon meglep, amit írtál a szilveszteri JVI-ről. :o

Azt írod, számtalanszor láttad a Raktárban. Ez érdekes, mert nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, pedig én ott vagyok mindegyiken. :P
Jószerével az egyetlen szórakoztató darab az Operettben számomra évek óta...
De, ahogy más is írta, az említett poénok szinte kezdettől benne vannak a darabban. ;-)
Szerintem botorság lett volna bárki részéről elvárni, hogy ugyanazt az intim légkört tudják megteremteni 900-as nézőtér előtt a nagyszínpadon, mint a Raktárban. De pont az új helyszín, a megnövekedett játéktér hozott új színeket számomra. Rengeteg új poén is belekerült a jubileumnak köszönhetően. Nyilván a miniatűr jelenetek nem úgy jöttek át, nem váltottak ki olyan intenzív reakciókat bennem, mint közelebbről, de kárpótolt az az egyszeri libabőrös katarzis, ami a 20 év miatt átszínezte az egyes jelenetek mondanivalóját. :-)
Az új Dorisok-George-ok pedig lenyűgöztek, hogy minimális próba után ilyen profin odatették magukat. :-)
Voltak jelenetek, amik meg mélyebben megérintettek, jobban átjöttek az új perspektívából.
Nekem nem voltak elvárásaim, egy új, ismerős-ismeretlen darabot láttam. :-D
Mindamellett alig várom a februári előadásokat a megszokott helyszínen. ;-)

Szerkesztve scorpion81 által: 2017. január 09. - 10:21:55

2

#29 Felhasználó nem aktív   t.agi 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 1.507
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 07. - 09:37:14

Üzenet megtekintéseIdézés: scorpion81 - Dátum: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! Egyéb esetben a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

20 éve együtt – Jövőre, Veled, Itt!
2016.12.31. 14:30

Kevés alkalmak egyike, talán az egyetlen, mikor egy darabról, melyben szerepel, sőt főszerepel a Művész Úr csalódottan és kissé üresen távoztam. Először is leszögezném, hogy imádom a Jövőre, Veled, Itt!-et és számtalanszor láttam a raktárszínházban és eddig mindig sikerült egy újabb építőkockával távoznom.
Ami nem a művészek hibája, hogy nagyszínpadon számomra elveszett a darab intimitása. Eddig mindig olyan érzés volt mintha a hotelszobában ülnék a sarokban a fikusz mellett elbújva és titokban megfigyelhetem, sőt szinte részese lehetek az eseményeknek. Az érzéseknek mindenképp. Így nagyszínpadon már az elején egy kicsit kiestem a történetből, hogy most miért is in medias res kezdünk és hogy is van, hogy ezek máris szerelmesek egymásba? Míg a raktárban ez az érzés valahogy azonnal átlengett a nézőtérre.

Ami viszont teljesen kívülállóvá tett és „kiejtett” a történetből az a Szilveszter részéről érkező töméntelen mennyiségű „poén”. Én valamennyire azért már kiismertem Szilveszter humorérzékét és egyéniségének azt a szeletét, amit megismerhet az, aki tényleg figyel rá. És tudom, hogy ezek őszintén törnek fel belőle, de egy Csárdáskirálynőn szocializálódott hatvanas közönségnek ezek a dolgok ripacskodásként hatottak. Mosdóban sorban állás és folyosói áthallások során elég sok helyről hallottam ezt vissza. Tényezőként kellett volna számolni azzal, hogy ez most nem a törzsközönségnek és rajongótábornak szóló szolid 100 fős előadás, akiknél az ingerküszöb magasabban van. Itt nagyon sokan vettek jegyet az időpontra (szilveszteri előadás) és a helyszínre (Operettszínház), Szilveszter munkásságának, egyéniség és lényének tudta nélkül. S nehéz megvédeni az előadást ezzel a váddal szemben.

De persze tudnék önzőn legyinteni, hogy nem érdekel a semleges, független nézők véleménye, ha engem, mint törzsrajongót meggyőzött volna. Az még egy dolog, hogy hangyányit félreértelmeztem a leírást és azt gondoltam „különleges” előadás készül. Vagyis a 20 éve együtt jelző jelent mást is mint egy évszámot. Ettől még el tudtam volna tekinteni, hogy itt csupán annyit jelentett, hogy Szilveszter és Kata a színház tiszteleteként megkapta a színpadot magának szilveszter délutánján és estéjén. S remélem, hogy kettőjüknek ott fent volt ez olyan élmény, hogy méltóképp megünnepelhették jubileumukat, de néhány nézőt azt hiszem kihagytak a buliból.

Talán nem kellene papírra vetnem e sorokat. Semmiképp nem a bántás, megbántás a célom. Nem is rosszindulatból teszem, de ami a szívemen a számon. A pozitív, lélekfacsaró, életépítő élményekről is beszámoltam eddig, s napok óta őrlöm magamban ezeket a gondolatokat, s nem hagynak nyugodni, míg papírra nem kerülnek.

A Jövőre, Veled, Itt!-nek szerintem van mondanivalója, ha az ember rendesen odafigyel. És elbírja némi humor és poénok becsempészését. De azt gondolom néha a kevesebb több és a jó ízlés határait súrolni még csak-csak lehet, de átlépni talán nem kellene. Mondja ezt olyasvalaki, akinek a prűdség szintje igen alacsony (ha korábbról ismertek a fórumról). Ha manapság prűdebb lennék, mint voltam még mindig csak egy „normális” ember szintjét érném el.

Jöjjön néhány konkrét példa, hátha érthetőbb, hogy mi zökkentett ki:

Számomra az első jelenetben a banános jelenetnél ment/megy túl egy picit. Az még oké, hogy George bepörög attól, hogy Doris banánt eszik, na meg ahogy eszi és a polcnak támaszkodva őrjöng, aztán üvölt és még ráadásként meg is fésülködik. De előtte a szájban oldalra kinyomott nyelv már sok. Nekem.

A Walter jelenetben értem én, hogy művész legyen a talpán, aki egy a George farkáról szóló dalt komolyan tud venni, de az emberméretű pénisz fejének simogatása, majdhogynem daruval szükséges mozgatása és azon történő támaszkodás számomra sok, idősebb hölgyek számára pedig sokk.

Értem, hogy George rigolyás és tisztaságmániás, de a kézen történő nyalakodás annak érdekében, hogy utána a padlót azzal feltörölje, mielőtt letérdel, szintén öncélúnak hat és fölösleges.

Ami az egyik legfájóbb pont, mikor a Michael meghalt jelent elején George alaposan benyálazza a középső ujját, hogy beledugja az üres üvegbe és úgy vegye fel. Ez a darab legérzékenyebb, legsokatmondóbb, legmegdöbbentőbb jelenete. Kár itt ilyennel „lehúzni”. Értem, hogy ez is valamilyen undort kelt George iránt, aki jelenleg ezt szeretné kiváltani a világból, de nem tesz hozzá a jelenethez, inkább kizökkent. Viszont azt el kell mondanom, hogy ez a jelenet még nagyszínpadon is - minden előzmény és utózmány - ellenére megfagyasztja a vért az emberben és bennrekeszti a szuszt. Hihetetlen jentősége van minden szónak, minden rezdülésnek. S talán mert szerintem ez a Művész Úr igazi világa, ezt nagyszínpadon is olyan csodálatosan adta át mintha csak kettesben lettünk volna egy szobában.

Ami szintén kiejtett az események sodrásából, mikor az öreg George és Doris kávéznak. És George bekapja az egész kávés bödönt és úgy csinál mintha nem tudná kivenni. Aztán mintha ez leszedte volna a műfogsorát és egy kistányérral próbálja visszaoperálni. Ez igazából úgy jött le mint Szilveszter poénja, hülyéskedése, nem mint George szerencsétlenkedése. Mint egy Szilveszter féle poénon jót vidul az ember, de George és Doris történetében számomra szakadáshoz vezet, hisz George épp meg akarja kérni Doris kezét… Előtte a mellbimbó beakadásos lemeztisztítás szintén túlmegy.

Vannak nagyon jól működő és a történethez hozzáadó poénok. Például egyik szívbéli kedvencem, mikor Doris dühében kiszórja George bőröndjét és George bemutatja hajtogatási technikáját. Vagy ahogy igyekszik alsónadrágját rejteni és megszeretgeti. S mikor észreveszi Doris szemében az őszinte csalódottságot és szomorúságot, összerázza eddigi gondos munkáját. Mert érte ezt is megteszi. Az ember ezen felszabadultan tud nevetni, s mégis egy fontos adalék George személyiségéhez, George és Doris kapcsolatához, az egész történethez.

Zseniális a süti ide-oda kapkodása Doris szája előtt a tapétaminta kapcsán. S még sorolhatnám a történetbe jól beépülő és illő poénokat.

Persze más lelki beállítottsággal rendelkező nézőknek, rajongóknak biztosan az új „fejlesztésekkel” is bejön az előadás, sőt. Valószínűleg az én elvárásaim nem találkoztak most a közvetített élményekkel. Lehet, hogy Szilveszter számára nem olyan komoly ez a történet, hogy ennyire komolyan vegye magát, ezért inkább ahol lehet parodizál, de nekem ez most elvitte az egészet.

Azonban félreértés ne essék Szilveszter munkásságát és tiszta egyéniségét továbbra is nagyra tartom és nem szenvedett csorbát, de a szilveszter délután akkor is negatív élményként marad meg.


Szia, Scorp! :-)

Nagyon meglep, amit írtál a szilveszteri JVI-ről. :o

Azt írod, számtalanszor láttad a Raktárban. Ez érdekes, mert nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, pedig én ott vagyok mindegyiken. :P
Jószerével az egyetlen szórakoztató darab az Operettben számomra évek óta...
De, ahogy más is írta, az említett poénok szinte kezdettől benne vannak a darabban. ;-)
Szerintem botorság lett volna bárki részéről elvárni, hogy ugyanazt az intim légkört tudják megteremteni 900-as nézőtér előtt a nagyszínpadon, mint a Raktárban. De pont az új helyszín, a megnövekedett játéktér hozott új színeket számomra. Rengeteg új poén is belekerült a jubileumnak köszönhetően. Nyilván a miniatűr jelenetek nem úgy jöttek át, nem váltottak ki olyan intenzív reakciókat bennem, mint közelebbről, de kárpótolt az az egyszeri libabőrös katarzis, ami a 20 év miatt átszínezte az egyes jelenetek mondanivalóját. :-)
Az új Dorisok-George-ok pedig lenyűgöztek, hogy minimális próba után ilyen profin odatették magukat. :-)
Voltak jelenetek, amik meg mélyebben megérintettek, jobban átjöttek az új perspektívából.
Nekem nem voltak elvárásaim, egy új, ismerős-ismeretlen darabot láttam. :-D
Mindamellett alig várom a februári előadásokat a megszokott helyszínen. ;-)
2

#30 Felhasználó nem aktív   scorpion81 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 3.687
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 06. - 16:52:33

Üzenet megtekintéseIdézés: Meritre - Dátum: 2017. január 05. - 20:29:36

Pontosan ugyanez maradt bennem is... :(


Sajnálom, de biztos, hogy lesz jobb is. :)
Kár, hogy nem futottunk össze.
0

#31 Felhasználó nem aktív   scorpion81 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 3.687
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 06. - 16:47:28

Üzenet megtekintéseIdézés: Bobinet - Dátum: 2017. január 05. - 09:12:37

Nagyon érdekes, amit mondasz scorpion. Én láttam még anno Bereczki Zolival is párszor a darabot, amióta Szilveszter átvette, vele is egyszer a raktárban és most a délutáni szilveszteri előadást. Régen el se tudtam képzelni, milyen lehet a darab nem raktár-méretben, de szerintem a nagyszínpad jót tett a koreográfiáknak - ilyen távolságból nézve legalább látszik, hogy ott van egyáltalán koreográfia :D Másrészt még a szilveszteri előadás előtt megfogalmazódott bennem hogy Szilveszter nagyszínpadi méretekben játssza ezt a darabot. Bereczki Zoli nagyjából beállított egy ingerküszöböt, és utána látni Szilvesztert ugyanabban a szerepben, nekem annyira sok volt... arcban, mozgásban, poénokban. Abban a kis térben nagyon durván elsodort, intenzív volt és nekem ezt a nagyszínpadi előadás tette helyre. Itt volt akkora távolság, hogy önfeledten tudtam nevetni az összes poénon (azokon is, amiket írtál hogy meredekek) és nem éreztem azt, hogy minden bele van tolva az arcomba ezres fordulatszámmal. Hogy ez az egyszeri, nebáncsviráglelkű, operetteken elnosztalgiázó nézőnek hogy jön le, nem tudom, de azért bízom benne hogy nem vitte el annyira az előadást, hogy ne értékelték volna amúgy a gyönyörű történetet.


Ezek szerint én meg fordítva vagyok bekötve. :) Nekem meg eddig a raktár kompenzált a komoly, érzelmes lélekrészekkel, amiket a bőrömön érezhettem és kissé félre tudtam tenni a "meredek" poénokat. :)
0

#32 Felhasználó nem aktív   Meritre 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 2.435
  • Csatlakozott: 2011. 02. 12.

Elküldve: 2017. január 05. - 20:29:36

Pontosan ugyanez maradt bennem is... :(

Üzenet megtekintéseIdézés: scorpion81 - Dátum: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! Egyéb esetben a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

20 éve együtt – Jövőre, Veled, Itt!
2016.12.31. 14:30

Kevés alkalmak egyike, talán az egyetlen, mikor egy darabról, melyben szerepel, sőt főszerepel a Művész Úr csalódottan és kissé üresen távoztam. Először is leszögezném, hogy imádom a Jövőre, Veled, Itt!-et és számtalanszor láttam a raktárszínházban és eddig mindig sikerült egy újabb építőkockával távoznom.
Ami nem a művészek hibája, hogy nagyszínpadon számomra elveszett a darab intimitása. Eddig mindig olyan érzés volt mintha a hotelszobában ülnék a sarokban a fikusz mellett elbújva és titokban megfigyelhetem, sőt szinte részese lehetek az eseményeknek. Az érzéseknek mindenképp. Így nagyszínpadon már az elején egy kicsit kiestem a történetből, hogy most miért is in medias res kezdünk és hogy is van, hogy ezek máris szerelmesek egymásba? Míg a raktárban ez az érzés valahogy azonnal átlengett a nézőtérre.

Ami viszont teljesen kívülállóvá tett és „kiejtett” a történetből az a Szilveszter részéről érkező töméntelen mennyiségű „poén”. Én valamennyire azért már kiismertem Szilveszter humorérzékét és egyéniségének azt a szeletét, amit megismerhet az, aki tényleg figyel rá. És tudom, hogy ezek őszintén törnek fel belőle, de egy Csárdáskirálynőn szocializálódott hatvanas közönségnek ezek a dolgok ripacskodásként hatottak. Mosdóban sorban állás és folyosói áthallások során elég sok helyről hallottam ezt vissza. Tényezőként kellett volna számolni azzal, hogy ez most nem a törzsközönségnek és rajongótábornak szóló szolid 100 fős előadás, akiknél az ingerküszöb magasabban van. Itt nagyon sokan vettek jegyet az időpontra (szilveszteri előadás) és a helyszínre (Operettszínház), Szilveszter munkásságának, egyéniség és lényének tudta nélkül. S nehéz megvédeni az előadást ezzel a váddal szemben.

De persze tudnék önzőn legyinteni, hogy nem érdekel a semleges, független nézők véleménye, ha engem, mint törzsrajongót meggyőzött volna. Az még egy dolog, hogy hangyányit félreértelmeztem a leírást és azt gondoltam „különleges” előadás készül. Vagyis a 20 éve együtt jelző jelent mást is mint egy évszámot. Ettől még el tudtam volna tekinteni, hogy itt csupán annyit jelentett, hogy Szilveszter és Kata a színház tiszteleteként megkapta a színpadot magának szilveszter délutánján és estéjén. S remélem, hogy kettőjüknek ott fent volt ez olyan élmény, hogy méltóképp megünnepelhették jubileumukat, de néhány nézőt azt hiszem kihagytak a buliból.

Talán nem kellene papírra vetnem e sorokat. Semmiképp nem a bántás, megbántás a célom. Nem is rosszindulatból teszem, de ami a szívemen a számon. A pozitív, lélekfacsaró, életépítő élményekről is beszámoltam eddig, s napok óta őrlöm magamban ezeket a gondolatokat, s nem hagynak nyugodni, míg papírra nem kerülnek.

A Jövőre, Veled, Itt!-nek szerintem van mondanivalója, ha az ember rendesen odafigyel. És elbírja némi humor és poénok becsempészését. De azt gondolom néha a kevesebb több és a jó ízlés határait súrolni még csak-csak lehet, de átlépni talán nem kellene. Mondja ezt olyasvalaki, akinek a prűdség szintje igen alacsony (ha korábbról ismertek a fórumról). Ha manapság prűdebb lennék, mint voltam még mindig csak egy „normális” ember szintjét érném el.

Jöjjön néhány konkrét példa, hátha érthetőbb, hogy mi zökkentett ki:

Számomra az első jelenetben a banános jelenetnél ment/megy túl egy picit. Az még oké, hogy George bepörög attól, hogy Doris banánt eszik, na meg ahogy eszi és a polcnak támaszkodva őrjöng, aztán üvölt és még ráadásként meg is fésülködik. De előtte a szájban oldalra kinyomott nyelv már sok. Nekem.

A Walter jelenetben értem én, hogy művész legyen a talpán, aki egy a George farkáról szóló dalt komolyan tud venni, de az emberméretű pénisz fejének simogatása, majdhogynem daruval szükséges mozgatása és azon történő támaszkodás számomra sok, idősebb hölgyek számára pedig sokk.

Értem, hogy George rigolyás és tisztaságmániás, de a kézen történő nyalakodás annak érdekében, hogy utána a padlót azzal feltörölje, mielőtt letérdel, szintén öncélúnak hat és fölösleges.

Ami az egyik legfájóbb pont, mikor a Michael meghalt jelent elején George alaposan benyálazza a középső ujját, hogy beledugja az üres üvegbe és úgy vegye fel. Ez a darab legérzékenyebb, legsokatmondóbb, legmegdöbbentőbb jelenete. Kár itt ilyennel „lehúzni”. Értem, hogy ez is valamilyen undort kelt George iránt, aki jelenleg ezt szeretné kiváltani a világból, de nem tesz hozzá a jelenethez, inkább kizökkent. Viszont azt el kell mondanom, hogy ez a jelenet még nagyszínpadon is - minden előzmény és utózmány - ellenére megfagyasztja a vért az emberben és bennrekeszti a szuszt. Hihetetlen jentősége van minden szónak, minden rezdülésnek. S talán mert szerintem ez a Művész Úr igazi világa, ezt nagyszínpadon is olyan csodálatosan adta át mintha csak kettesben lettünk volna egy szobában.

Ami szintén kiejtett az események sodrásából, mikor az öreg George és Doris kávéznak. És George bekapja az egész kávés bödönt és úgy csinál mintha nem tudná kivenni. Aztán mintha ez leszedte volna a műfogsorát és egy kistányérral próbálja visszaoperálni. Ez igazából úgy jött le mint Szilveszter poénja, hülyéskedése, nem mint George szerencsétlenkedése. Mint egy Szilveszter féle poénon jót vidul az ember, de George és Doris történetében számomra szakadáshoz vezet, hisz George épp meg akarja kérni Doris kezét… Előtte a mellbimbó beakadásos lemeztisztítás szintén túlmegy.

Vannak nagyon jól működő és a történethez hozzáadó poénok. Például egyik szívbéli kedvencem, mikor Doris dühében kiszórja George bőröndjét és George bemutatja hajtogatási technikáját. Vagy ahogy igyekszik alsónadrágját rejteni és megszeretgeti. S mikor észreveszi Doris szemében az őszinte csalódottságot és szomorúságot, összerázza eddigi gondos munkáját. Mert érte ezt is megteszi. Az ember ezen felszabadultan tud nevetni, s mégis egy fontos adalék George személyiségéhez, George és Doris kapcsolatához, az egész történethez.

Zseniális a süti ide-oda kapkodása Doris szája előtt a tapétaminta kapcsán. S még sorolhatnám a történetbe jól beépülő és illő poénokat.

Persze más lelki beállítottsággal rendelkező nézőknek, rajongóknak biztosan az új „fejlesztésekkel” is bejön az előadás, sőt. Valószínűleg az én elvárásaim nem találkoztak most a közvetített élményekkel. Lehet, hogy Szilveszter számára nem olyan komoly ez a történet, hogy ennyire komolyan vegye magát, ezért inkább ahol lehet parodizál, de nekem ez most elvitte az egészet.

Azonban félreértés ne essék Szilveszter munkásságát és tiszta egyéniségét továbbra is nagyra tartom és nem szenvedett csorbát, de a szilveszter délután akkor is negatív élményként marad meg.

1

#33 Felhasználó nem aktív   Bobinet 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 310
  • Csatlakozott: 2011. 02. 06.
  • HelységBudapest

Elküldve: 2017. január 05. - 09:12:37

Üzenet megtekintéseIdézés: scorpion81 - Dátum: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! ...

Nagyon érdekes, amit mondasz scorpion. Én láttam még anno Bereczki Zolival is párszor a darabot, amióta Szilveszter átvette, vele is egyszer a raktárban és most a délutáni szilveszteri előadást. Régen el se tudtam képzelni, milyen lehet a darab nem raktár-méretben, de szerintem a nagyszínpad jót tett a koreográfiáknak - ilyen távolságból nézve legalább látszik, hogy ott van egyáltalán koreográfia :D Másrészt még a szilveszteri előadás előtt megfogalmazódott bennem hogy Szilveszter nagyszínpadi méretekben játssza ezt a darabot. Bereczki Zoli nagyjából beállított egy ingerküszöböt, és utána látni Szilvesztert ugyanabban a szerepben, nekem annyira sok volt... arcban, mozgásban, poénokban. Abban a kis térben nagyon durván elsodort, intenzív volt és nekem ezt a nagyszínpadi előadás tette helyre. Itt volt akkora távolság, hogy önfeledten tudtam nevetni az összes poénon (azokon is, amiket írtál hogy meredekek) és nem éreztem azt, hogy minden bele van tolva az arcomba ezres fordulatszámmal. Hogy ez az egyszeri, nebáncsviráglelkű, operetteken elnosztalgiázó nézőnek hogy jön le, nem tudom, de azért bízom benne hogy nem vitte el annyira az előadást, hogy ne értékelték volna amúgy a gyönyörű történetet.
2

#34 Felhasználó nem aktív   Deet 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 1.574
  • Csatlakozott: 2012. 02. 05.

Elküldve: 2017. január 04. - 10:28:23

Üzenet megtekintéseIdézés: scorpion81 - Dátum: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! Egyéb esetben a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

20 éve együtt – Jövőre, Veled, Itt!
2016.12.31. 14:30

Kevés alkalmak egyike, talán az egyetlen, mikor egy darabról, melyben szerepel, sőt főszerepel a Művész Úr csalódottan és kissé üresen távoztam. Először is leszögezném, hogy imádom a Jövőre, Veled, Itt!-et és számtalanszor láttam a raktárszínházban és eddig mindig sikerült egy újabb építőkockával távoznom.
Ami nem a művészek hibája, hogy nagyszínpadon számomra elveszett a darab intimitása. Eddig mindig olyan érzés volt mintha a hotelszobában ülnék a sarokban a fikusz mellett elbújva és titokban megfigyelhetem, sőt szinte részese lehetek az eseményeknek. Az érzéseknek mindenképp. Így nagyszínpadon már az elején egy kicsit kiestem a történetből, hogy most miért is in medias res kezdünk és hogy is van, hogy ezek máris szerelmesek egymásba? Míg a raktárban ez az érzés valahogy azonnal átlengett a nézőtérre.

Ami viszont teljesen kívülállóvá tett és „kiejtett” a történetből az a Szilveszter részéről érkező töméntelen mennyiségű „poén”. Én valamennyire azért már kiismertem Szilveszter humorérzékét és egyéniségének azt a szeletét, amit megismerhet az, aki tényleg figyel rá. És tudom, hogy ezek őszintén törnek fel belőle, de egy Csárdáskirálynőn szocializálódott hatvanas közönségnek ezek a dolgok ripacskodásként hatottak. Mosdóban sorban állás és folyosói áthallások során elég sok helyről hallottam ezt vissza. Tényezőként kellett volna számolni azzal, hogy ez most nem a törzsközönségnek és rajongótábornak szóló szolid 100 fős előadás, akiknél az ingerküszöb magasabban van. Itt nagyon sokan vettek jegyet az időpontra (szilveszteri előadás) és a helyszínre (Operettszínház), Szilveszter munkásságának, egyéniség és lényének tudta nélkül. S nehéz megvédeni az előadást ezzel a váddal szemben.

De persze tudnék önzőn legyinteni, hogy nem érdekel a semleges, független nézők véleménye, ha engem, mint törzsrajongót meggyőzött volna. Az még egy dolog, hogy hangyányit félreértelmeztem a leírást és azt gondoltam „különleges” előadás készül. Vagyis a 20 éve együtt jelző jelent mást is mint egy évszámot. Ettől még el tudtam volna tekinteni, hogy itt csupán annyit jelentett, hogy Szilveszter és Kata a színház tiszteleteként megkapta a színpadot magának szilveszter délutánján és estéjén. S remélem, hogy kettőjüknek ott fent volt ez olyan élmény, hogy méltóképp megünnepelhették jubileumukat, de néhány nézőt azt hiszem kihagytak a buliból.

Talán nem kellene papírra vetnem e sorokat. Semmiképp nem a bántás, megbántás a célom. Nem is rosszindulatból teszem, de ami a szívemen a számon. A pozitív, lélekfacsaró, életépítő élményekről is beszámoltam eddig, s napok óta őrlöm magamban ezeket a gondolatokat, s nem hagynak nyugodni, míg papírra nem kerülnek.

A Jövőre, Veled, Itt!-nek szerintem van mondanivalója, ha az ember rendesen odafigyel. És elbírja némi humor és poénok becsempészését. De azt gondolom néha a kevesebb több és a jó ízlés határait súrolni még csak-csak lehet, de átlépni talán nem kellene. Mondja ezt olyasvalaki, akinek a prűdség szintje igen alacsony (ha korábbról ismertek a fórumról). Ha manapság prűdebb lennék, mint voltam még mindig csak egy „normális” ember szintjét érném el.

Jöjjön néhány konkrét példa, hátha érthetőbb, hogy mi zökkentett ki:

Számomra az első jelenetben a banános jelenetnél ment/megy túl egy picit. Az még oké, hogy George bepörög attól, hogy Doris banánt eszik, na meg ahogy eszi és a polcnak támaszkodva őrjöng, aztán üvölt és még ráadásként meg is fésülködik. De előtte a szájban oldalra kinyomott nyelv már sok. Nekem.

A Walter jelenetben értem én, hogy művész legyen a talpán, aki egy a George farkáról szóló dalt komolyan tud venni, de az emberméretű pénisz fejének simogatása, majdhogynem daruval szükséges mozgatása és azon történő támaszkodás számomra sok, idősebb hölgyek számára pedig sokk.

Értem, hogy George rigolyás és tisztaságmániás, de a kézen történő nyalakodás annak érdekében, hogy utána a padlót azzal feltörölje, mielőtt letérdel, szintén öncélúnak hat és fölösleges.

Ami az egyik legfájóbb pont, mikor a Michael meghalt jelent elején George alaposan benyálazza a középső ujját, hogy beledugja az üres üvegbe és úgy vegye fel. Ez a darab legérzékenyebb, legsokatmondóbb, legmegdöbbentőbb jelenete. Kár itt ilyennel „lehúzni”. Értem, hogy ez is valamilyen undort kelt George iránt, aki jelenleg ezt szeretné kiváltani a világból, de nem tesz hozzá a jelenethez, inkább kizökkent. Viszont azt el kell mondanom, hogy ez a jelenet még nagyszínpadon is - minden előzmény és utózmány - ellenére megfagyasztja a vért az emberben és bennrekeszti a szuszt. Hihetetlen jentősége van minden szónak, minden rezdülésnek. S talán mert szerintem ez a Művész Úr igazi világa, ezt nagyszínpadon is olyan csodálatosan adta át mintha csak kettesben lettünk volna egy szobában.

Ami szintén kiejtett az események sodrásából, mikor az öreg George és Doris kávéznak. És George bekapja az egész kávés bödönt és úgy csinál mintha nem tudná kivenni. Aztán mintha ez leszedte volna a műfogsorát és egy kistányérral próbálja visszaoperálni. Ez igazából úgy jött le mint Szilveszter poénja, hülyéskedése, nem mint George szerencsétlenkedése. Mint egy Szilveszter féle poénon jót vidul az ember, de George és Doris történetében számomra szakadáshoz vezet, hisz George épp meg akarja kérni Doris kezét… Előtte a mellbimbó beakadásos lemeztisztítás szintén túlmegy.

Vannak nagyon jól működő és a történethez hozzáadó poénok. Például egyik szívbéli kedvencem, mikor Doris dühében kiszórja George bőröndjét és George bemutatja hajtogatási technikáját. Vagy ahogy igyekszik alsónadrágját rejteni és megszeretgeti. S mikor észreveszi Doris szemében az őszinte csalódottságot és szomorúságot, összerázza eddigi gondos munkáját. Mert érte ezt is megteszi. Az ember ezen felszabadultan tud nevetni, s mégis egy fontos adalék George személyiségéhez, George és Doris kapcsolatához, az egész történethez.

Zseniális a süti ide-oda kapkodása Doris szája előtt a tapétaminta kapcsán. S még sorolhatnám a történetbe jól beépülő és illő poénokat.

Persze más lelki beállítottsággal rendelkező nézőknek, rajongóknak biztosan az új „fejlesztésekkel” is bejön az előadás, sőt. Valószínűleg az én elvárásaim nem találkoztak most a közvetített élményekkel. Lehet, hogy Szilveszter számára nem olyan komoly ez a történet, hogy ennyire komolyan vegye magát, ezért inkább ahol lehet parodizál, de nekem ez most elvitte az egészet.

Azonban félreértés ne essék Szilveszter munkásságát és tiszta egyéniségét továbbra is nagyra tartom és nem szenvedett csorbát, de a szilveszter délután akkor is negatív élményként marad meg.


Ugyanezek a poénok vannak Raktáras előadásban is, nem a szilveszteri alkalom miatt kerültek bele. :)
1

#35 Felhasználó nem aktív   Kata196709 

  • Új Tag
  • Pipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 11
  • Csatlakozott: 2016. 07. 14.

Elküldve: 2017. január 03. - 22:53:36

Üzenet megtekintéseIdézés: Esp86 - Dátum: 2017. január 03. - 17:58:56

Valamelyest egyet kell hogy értsek veled. Bár Szilveszter nem tudna olyat csinálni a színpadon (sőt gyanítom azon kívül sem..:) amit én ne szeretnék, de azt hiszem igazad van abban, hogy ennek a darabnak sokkal "jobban áll" a raktárszínház. A sztori lelkét pont az az intimitás, bensőségesség adja, ami csak kicsi térben jön át kellőképpen. Nem csak azért mert ott kisebb a "játszó tér" (színpadnak nem is igazán lehet nevezni) hanem mi, a közönség is közelebb vagyunk a szereplőkhöz (az első sorokból néha szó szerint karnyújtásnyira), sokkal inkább "együtt tudunk élni" velük, magukkal tudnak vinni (ehhez mondjuk remek színészek kellenek, de ez jelen esetben adott:). Én azért nem mondanám egyáltalán hogy negatív élmény volt, és egy percig nem bántam hogy megnéztem (harmadszorra is), úgy fogom fel, hogy ennél jobban nem zárulhatott volna ez a múlt év, mint egy jó kis színházzal!:)



Szeretnék csatlakozni. Ismertem a történetet, de még nem láttam Szilveszter és Kata előadásában. Mentségemre legyen, hogy csak egy éve sikerült felfedeznem magamnak Szilt. Szerelem lett második dalra... Az esti előadásra mentem el. A JVI alatt nagyon jól éreztem magam, csak arra kellett vigyázzak, hogy a sminkemet ne mossa le a nevetéstől patakokba folyó könny. Imádtam őket. A gálával kapcsolatban kissé felemás az érzésem. Jó volt a többi kedvencemet is látni hallani... csak nem erre vártam. Az Elisabeth-ből kicsit több dalt szerettem volna hallani, hiszen az az a darab, amit 20 éve játszanak. Nagyon örültem, hogy Szilt felköszöntötték. Szegény, kicsit sok lehetett neki a jóból, de mi már azt nevettük, hogy mit találnak még ki Szil ajnározására. Ő ezért cserébe - Zsocival párban - külön szórakoztatták magukat. Nagyon megható volt, hogy közösen elénekeltük a himnuszt, és a körülöttünk ülőknek BUÉK-ot kívántunk. Szívből. Isteniek voltak a vega- és húsgolyócskák, a töltött káposzta és a pezsgő. Három óra után volt zárás a színpadon, ahol folyamatos táncolt a közönség. Remélem Szil a lehető leghamarabb lelépett, mert 8 óra szórakoztatást lenyomni, biztosan sok lehetett. Boldog Szilveszterem volt. Azt kaptam, amire vágytam.

Szerkesztve Kata196709 által: 2017. január 03. - 22:56:46

3

#36 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. január 03. - 17:58:56

Üzenet megtekintéseIdézés: scorpion81 - Dátum: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! Egyéb esetben a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

20 éve együtt – Jövőre, Veled, Itt!
2016.12.31. 14:30

Kevés alkalmak egyike, talán az egyetlen, mikor egy darabról, melyben szerepel, sőt főszerepel a Művész Úr csalódottan és kissé üresen távoztam. Először is leszögezném, hogy imádom a Jövőre, Veled, Itt!-et és számtalanszor láttam a raktárszínházban és eddig mindig sikerült egy újabb építőkockával távoznom.
Ami nem a művészek hibája, hogy nagyszínpadon számomra elveszett a darab intimitása. Eddig mindig olyan érzés volt mintha a hotelszobában ülnék a sarokban a fikusz mellett elbújva és titokban megfigyelhetem, sőt szinte részese lehetek az eseményeknek. Az érzéseknek mindenképp. Így nagyszínpadon már az elején egy kicsit kiestem a történetből, hogy most miért is in medias res kezdünk és hogy is van, hogy ezek máris szerelmesek egymásba? Míg a raktárban ez az érzés valahogy azonnal átlengett a nézőtérre.

Ami viszont teljesen kívülállóvá tett és „kiejtett” a történetből az a Szilveszter részéről érkező töméntelen mennyiségű „poén”. Én valamennyire azért már kiismertem Szilveszter humorérzékét és egyéniségének azt a szeletét, amit megismerhet az, aki tényleg figyel rá. És tudom, hogy ezek őszintén törnek fel belőle, de egy Csárdáskirálynőn szocializálódott hatvanas közönségnek ezek a dolgok ripacskodásként hatottak. Mosdóban sorban állás és folyosói áthallások során elég sok helyről hallottam ezt vissza. Tényezőként kellett volna számolni azzal, hogy ez most nem a törzsközönségnek és rajongótábornak szóló szolid 100 fős előadás, akiknél az ingerküszöb magasabban van. Itt nagyon sokan vettek jegyet az időpontra (szilveszteri előadás) és a helyszínre (Operettszínház), Szilveszter munkásságának, egyéniség és lényének tudta nélkül. S nehéz megvédeni az előadást ezzel a váddal szemben.

De persze tudnék önzőn legyinteni, hogy nem érdekel a semleges, független nézők véleménye, ha engem, mint törzsrajongót meggyőzött volna. Az még egy dolog, hogy hangyányit félreértelmeztem a leírást és azt gondoltam „különleges” előadás készül. Vagyis a 20 éve együtt jelző jelent mást is mint egy évszámot. Ettől még el tudtam volna tekinteni, hogy itt csupán annyit jelentett, hogy Szilveszter és Kata a színház tiszteleteként megkapta a színpadot magának szilveszter délutánján és estéjén. S remélem, hogy kettőjüknek ott fent volt ez olyan élmény, hogy méltóképp megünnepelhették jubileumukat, de néhány nézőt azt hiszem kihagytak a buliból.

Talán nem kellene papírra vetnem e sorokat. Semmiképp nem a bántás, megbántás a célom. Nem is rosszindulatból teszem, de ami a szívemen a számon. A pozitív, lélekfacsaró, életépítő élményekről is beszámoltam eddig, s napok óta őrlöm magamban ezeket a gondolatokat, s nem hagynak nyugodni, míg papírra nem kerülnek.

A Jövőre, Veled, Itt!-nek szerintem van mondanivalója, ha az ember rendesen odafigyel. És elbírja némi humor és poénok becsempészését. De azt gondolom néha a kevesebb több és a jó ízlés határait súrolni még csak-csak lehet, de átlépni talán nem kellene. Mondja ezt olyasvalaki, akinek a prűdség szintje igen alacsony (ha korábbról ismertek a fórumról). Ha manapság prűdebb lennék, mint voltam még mindig csak egy „normális” ember szintjét érném el.

Jöjjön néhány konkrét példa, hátha érthetőbb, hogy mi zökkentett ki:

Számomra az első jelenetben a banános jelenetnél ment/megy túl egy picit. Az még oké, hogy George bepörög attól, hogy Doris banánt eszik, na meg ahogy eszi és a polcnak támaszkodva őrjöng, aztán üvölt és még ráadásként meg is fésülködik. De előtte a szájban oldalra kinyomott nyelv már sok. Nekem.

A Walter jelenetben értem én, hogy művész legyen a talpán, aki egy a George farkáról szóló dalt komolyan tud venni, de az emberméretű pénisz fejének simogatása, majdhogynem daruval szükséges mozgatása és azon történő támaszkodás számomra sok, idősebb hölgyek számára pedig sokk.

Értem, hogy George rigolyás és tisztaságmániás, de a kézen történő nyalakodás annak érdekében, hogy utána a padlót azzal feltörölje, mielőtt letérdel, szintén öncélúnak hat és fölösleges.

Ami az egyik legfájóbb pont, mikor a Michael meghalt jelent elején George alaposan benyálazza a középső ujját, hogy beledugja az üres üvegbe és úgy vegye fel. Ez a darab legérzékenyebb, legsokatmondóbb, legmegdöbbentőbb jelenete. Kár itt ilyennel „lehúzni”. Értem, hogy ez is valamilyen undort kelt George iránt, aki jelenleg ezt szeretné kiváltani a világból, de nem tesz hozzá a jelenethez, inkább kizökkent. Viszont azt el kell mondanom, hogy ez a jelenet még nagyszínpadon is - minden előzmény és utózmány - ellenére megfagyasztja a vért az emberben és bennrekeszti a szuszt. Hihetetlen jentősége van minden szónak, minden rezdülésnek. S talán mert szerintem ez a Művész Úr igazi világa, ezt nagyszínpadon is olyan csodálatosan adta át mintha csak kettesben lettünk volna egy szobában.

Ami szintén kiejtett az események sodrásából, mikor az öreg George és Doris kávéznak. És George bekapja az egész kávés bödönt és úgy csinál mintha nem tudná kivenni. Aztán mintha ez leszedte volna a műfogsorát és egy kistányérral próbálja visszaoperálni. Ez igazából úgy jött le mint Szilveszter poénja, hülyéskedése, nem mint George szerencsétlenkedése. Mint egy Szilveszter féle poénon jót vidul az ember, de George és Doris történetében számomra szakadáshoz vezet, hisz George épp meg akarja kérni Doris kezét… Előtte a mellbimbó beakadásos lemeztisztítás szintén túlmegy.

Vannak nagyon jól működő és a történethez hozzáadó poénok. Például egyik szívbéli kedvencem, mikor Doris dühében kiszórja George bőröndjét és George bemutatja hajtogatási technikáját. Vagy ahogy igyekszik alsónadrágját rejteni és megszeretgeti. S mikor észreveszi Doris szemében az őszinte csalódottságot és szomorúságot, összerázza eddigi gondos munkáját. Mert érte ezt is megteszi. Az ember ezen felszabadultan tud nevetni, s mégis egy fontos adalék George személyiségéhez, George és Doris kapcsolatához, az egész történethez.

Zseniális a süti ide-oda kapkodása Doris szája előtt a tapétaminta kapcsán. S még sorolhatnám a történetbe jól beépülő és illő poénokat.

Persze más lelki beállítottsággal rendelkező nézőknek, rajongóknak biztosan az új „fejlesztésekkel” is bejön az előadás, sőt. Valószínűleg az én elvárásaim nem találkoztak most a közvetített élményekkel. Lehet, hogy Szilveszter számára nem olyan komoly ez a történet, hogy ennyire komolyan vegye magát, ezért inkább ahol lehet parodizál, de nekem ez most elvitte az egészet.

Azonban félreértés ne essék Szilveszter munkásságát és tiszta egyéniségét továbbra is nagyra tartom és nem szenvedett csorbát, de a szilveszter délután akkor is negatív élményként marad meg.


Valamelyest egyet kell hogy értsek veled. Bár Szilveszter nem tudna olyat csinálni a színpadon (sőt gyanítom azon kívül sem..:) amit én ne szeretnék, de azt hiszem igazad van abban, hogy ennek a darabnak sokkal "jobban áll" a raktárszínház. A sztori lelkét pont az az intimitás, bensőségesség adja, ami csak kicsi térben jön át kellőképpen. Nem csak azért mert ott kisebb a "játszó tér" (színpadnak nem is igazán lehet nevezni) hanem mi, a közönség is közelebb vagyunk a szereplőkhöz (az első sorokból néha szó szerint karnyújtásnyira), sokkal inkább "együtt tudunk élni" velük, magukkal tudnak vinni (ehhez mondjuk remek színészek kellenek, de ez jelen esetben adott:). Én azért nem mondanám egyáltalán hogy negatív élmény volt, és egy percig nem bántam hogy megnéztem (harmadszorra is), úgy fogom fel, hogy ennél jobban nem zárulhatott volna ez a múlt év, mint egy jó kis színházzal!:)
1

#37 Felhasználó nem aktív   scorpion81 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 3.687
  • Csatlakozott: 2011. 02. 02.

Elküldve: 2017. január 03. - 11:14:54

Figyelmeztetés: A negatív kritikára érzékenyek ne olvassák! Egyéb esetben a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

20 éve együtt – Jövőre, Veled, Itt!
2016.12.31. 14:30

Kevés alkalmak egyike, talán az egyetlen, mikor egy darabról, melyben szerepel, sőt főszerepel a Művész Úr csalódottan és kissé üresen távoztam. Először is leszögezném, hogy imádom a Jövőre, Veled, Itt!-et és számtalanszor láttam a raktárszínházban és eddig mindig sikerült egy újabb építőkockával távoznom.
Ami nem a művészek hibája, hogy nagyszínpadon számomra elveszett a darab intimitása. Eddig mindig olyan érzés volt mintha a hotelszobában ülnék a sarokban a fikusz mellett elbújva és titokban megfigyelhetem, sőt szinte részese lehetek az eseményeknek. Az érzéseknek mindenképp. Így nagyszínpadon már az elején egy kicsit kiestem a történetből, hogy most miért is in medias res kezdünk és hogy is van, hogy ezek máris szerelmesek egymásba? Míg a raktárban ez az érzés valahogy azonnal átlengett a nézőtérre.

Ami viszont teljesen kívülállóvá tett és „kiejtett” a történetből az a Szilveszter részéről érkező töméntelen mennyiségű „poén”. Én valamennyire azért már kiismertem Szilveszter humorérzékét és egyéniségének azt a szeletét, amit megismerhet az, aki tényleg figyel rá. És tudom, hogy ezek őszintén törnek fel belőle, de egy Csárdáskirálynőn szocializálódott hatvanas közönségnek ezek a dolgok ripacskodásként hatottak. Mosdóban sorban állás és folyosói áthallások során elég sok helyről hallottam ezt vissza. Tényezőként kellett volna számolni azzal, hogy ez most nem a törzsközönségnek és rajongótábornak szóló szolid 100 fős előadás, akiknél az ingerküszöb magasabban van. Itt nagyon sokan vettek jegyet az időpontra (szilveszteri előadás) és a helyszínre (Operettszínház), Szilveszter munkásságának, egyéniség és lényének tudta nélkül. S nehéz megvédeni az előadást ezzel a váddal szemben.

De persze tudnék önzőn legyinteni, hogy nem érdekel a semleges, független nézők véleménye, ha engem, mint törzsrajongót meggyőzött volna. Az még egy dolog, hogy hangyányit félreértelmeztem a leírást és azt gondoltam „különleges” előadás készül. Vagyis a 20 éve együtt jelző jelent mást is mint egy évszámot. Ettől még el tudtam volna tekinteni, hogy itt csupán annyit jelentett, hogy Szilveszter és Kata a színház tiszteleteként megkapta a színpadot magának szilveszter délutánján és estéjén. S remélem, hogy kettőjüknek ott fent volt ez olyan élmény, hogy méltóképp megünnepelhették jubileumukat, de néhány nézőt azt hiszem kihagytak a buliból.

Talán nem kellene papírra vetnem e sorokat. Semmiképp nem a bántás, megbántás a célom. Nem is rosszindulatból teszem, de ami a szívemen a számon. A pozitív, lélekfacsaró, életépítő élményekről is beszámoltam eddig, s napok óta őrlöm magamban ezeket a gondolatokat, s nem hagynak nyugodni, míg papírra nem kerülnek.

A Jövőre, Veled, Itt!-nek szerintem van mondanivalója, ha az ember rendesen odafigyel. És elbírja némi humor és poénok becsempészését. De azt gondolom néha a kevesebb több és a jó ízlés határait súrolni még csak-csak lehet, de átlépni talán nem kellene. Mondja ezt olyasvalaki, akinek a prűdség szintje igen alacsony (ha korábbról ismertek a fórumról). Ha manapság prűdebb lennék, mint voltam még mindig csak egy „normális” ember szintjét érném el.

Jöjjön néhány konkrét példa, hátha érthetőbb, hogy mi zökkentett ki:

Számomra az első jelenetben a banános jelenetnél ment/megy túl egy picit. Az még oké, hogy George bepörög attól, hogy Doris banánt eszik, na meg ahogy eszi és a polcnak támaszkodva őrjöng, aztán üvölt és még ráadásként meg is fésülködik. De előtte a szájban oldalra kinyomott nyelv már sok. Nekem.

A Walter jelenetben értem én, hogy művész legyen a talpán, aki egy a George farkáról szóló dalt komolyan tud venni, de az emberméretű pénisz fejének simogatása, majdhogynem daruval szükséges mozgatása és azon történő támaszkodás számomra sok, idősebb hölgyek számára pedig sokk.

Értem, hogy George rigolyás és tisztaságmániás, de a kézen történő nyalakodás annak érdekében, hogy utána a padlót azzal feltörölje, mielőtt letérdel, szintén öncélúnak hat és fölösleges.

Ami az egyik legfájóbb pont, mikor a Michael meghalt jelent elején George alaposan benyálazza a középső ujját, hogy beledugja az üres üvegbe és úgy vegye fel. Ez a darab legérzékenyebb, legsokatmondóbb, legmegdöbbentőbb jelenete. Kár itt ilyennel „lehúzni”. Értem, hogy ez is valamilyen undort kelt George iránt, aki jelenleg ezt szeretné kiváltani a világból, de nem tesz hozzá a jelenethez, inkább kizökkent. Viszont azt el kell mondanom, hogy ez a jelenet még nagyszínpadon is - minden előzmény és utózmány - ellenére megfagyasztja a vért az emberben és bennrekeszti a szuszt. Hihetetlen jentősége van minden szónak, minden rezdülésnek. S talán mert szerintem ez a Művész Úr igazi világa, ezt nagyszínpadon is olyan csodálatosan adta át mintha csak kettesben lettünk volna egy szobában.

Ami szintén kiejtett az események sodrásából, mikor az öreg George és Doris kávéznak. És George bekapja az egész kávés bödönt és úgy csinál mintha nem tudná kivenni. Aztán mintha ez leszedte volna a műfogsorát és egy kistányérral próbálja visszaoperálni. Ez igazából úgy jött le mint Szilveszter poénja, hülyéskedése, nem mint George szerencsétlenkedése. Mint egy Szilveszter féle poénon jót vidul az ember, de George és Doris történetében számomra szakadáshoz vezet, hisz George épp meg akarja kérni Doris kezét… Előtte a mellbimbó beakadásos lemeztisztítás szintén túlmegy.

Vannak nagyon jól működő és a történethez hozzáadó poénok. Például egyik szívbéli kedvencem, mikor Doris dühében kiszórja George bőröndjét és George bemutatja hajtogatási technikáját. Vagy ahogy igyekszik alsónadrágját rejteni és megszeretgeti. S mikor észreveszi Doris szemében az őszinte csalódottságot és szomorúságot, összerázza eddigi gondos munkáját. Mert érte ezt is megteszi. Az ember ezen felszabadultan tud nevetni, s mégis egy fontos adalék George személyiségéhez, George és Doris kapcsolatához, az egész történethez.

Zseniális a süti ide-oda kapkodása Doris szája előtt a tapétaminta kapcsán. S még sorolhatnám a történetbe jól beépülő és illő poénokat.

Persze más lelki beállítottsággal rendelkező nézőknek, rajongóknak biztosan az új „fejlesztésekkel” is bejön az előadás, sőt. Valószínűleg az én elvárásaim nem találkoztak most a közvetített élményekkel. Lehet, hogy Szilveszter számára nem olyan komoly ez a történet, hogy ennyire komolyan vegye magát, ezért inkább ahol lehet parodizál, de nekem ez most elvitte az egészet.

Azonban félreértés ne essék Szilveszter munkásságát és tiszta egyéniségét továbbra is nagyra tartom és nem szenvedett csorbát, de a szilveszter délután akkor is negatív élményként marad meg.
3

#38 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2017. január 01. - 20:39:54



Felköszöntődött...:) <3
3

#39 Felhasználó nem aktív   Esp86 

  • Törzstag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 447
  • Csatlakozott: 2014. 02. 01.

Elküldve: 2016. december 31. - 10:41:45

Jövőre, Veletek, itt (is)... De addig is: Boldog Szilvesztert!:)


3

#40 Felhasználó nem aktív   hszofi 

  • Tag
  • PipaPipa
  • Csoport: Felhasználók
  • Hozzászólás: 50
  • Csatlakozott: 2013. 02. 20.

Elküldve: 2016. december 25. - 08:58:22

A jegy elkelt!

Üzenet megtekintéseIdézés: hszofi - Dátum: 2016. december 18. - 18:35:58

ELADÓ JEGY - SZILVESZTER ESTE!

Eladó az Operettszínházba a Jövőre, Veled, Itt! esti előadására és az azt követő szilveszteri gálaműsorra 2016.12.31-én 19:30-tól 1 jegy - földszint bal 2. sor 2. szék. Ára: 17.300 Ft

Érdeklődni az alábbi elérhetőségeken lehet:
zsofia.hrubi@yahoo.com
06 30 342 8486

0

  • 7418 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó