Az április 22-ei
Rebecca-előadásról.
Bereczki Zoltán talán eddigi leghidegebb, leghűvösebb Maximját alakította, amiből hosszú ideig csak Szulák Andrea bővérű Mrs. Van Hoppere lendítette ki az elején. A könyvtárszobabeli kitörése is valami furcsa, hideg és kemény düh volt, először a csónakházas jelenetben bukott ki belőle a kétségbeesés. Zoli-Maxim mintha most nem igazán hitte volna el, hogy bárki is segíthet kilépnie ebből a helyzetből, és mintha mindenekelőtt sajátmagára támaszkodott volna, és csak ezután a kitörés után hitte volna először, hogy Én-re szüksége van. A
Jégmosoly, mint mindig, most is az előadás egyik csúcspontja volt, most az a folyamat tükröződött igazán benne, ami Maximot a megalázottságtól, az őrült dühig juttatja el, és ez a folyamat visszamenőleg is érthetővé tette Zoli mostani szerepformálását.
Szerkesztve ladybyron által: 2012. május 05. - 01:04:32